Nagy csend sok történés… BELÜL
2009 április 20. | Szerző: Bodrincs
Ezt a bejegyzést 2009. április 20-ával találtam… ma 11. 27 van… és sok sok mondanivaló… úgyh induljon a fél évvel ezelőtti önmagammal… aztán szép lassan folyt köv…
Már ezer éve nem pötyögtem. Gondolatok és impulzusok jöttek rendesen. Letudtam az utolsó utáni randikat, azokat, amiktől a szőr állt a hátamon, és nem a gyönyörtől… aztán valahogy elkeveredtem 1 társkereső tanácsadó honlapjára… Azt gondoltam ajánlanám Nektek… aztán hamar kiderült, h aki a tutit osztja szétvert már 3 házasságot, és depressziós is… és ez számomra ijesztő volt. Miután épp úgy viselkedett, mint az általa besorolt “vevő”… aztán átment káromkodó igazi parasztba, aki úgy próbál dominanciát szerezni, h letapossa a másikat. Régebben lehet bántott volna. Ma már azt tudom mondani, h kösz, balra el… de akár jobbra is… CSAK VELEM ELLENTÉTES IRÁNYBA. Az ember lehet, h nem úgy megy előre a legkönnyebben, ha szívvel él… de aki fejnehéz, annak talán még nehezebb… Ez köztudott tény már a Kis herceg óta.
Ma már 1 a fontos… MINDENT TISZTA FORRÁSBÓL csak és kizárólag… és ha vélemény v. tanács kell, akkor olyantól, aki már az adott témában letett valamit az asztalra. Mert mindenféle siker van a környezetben. Úgyh megyünk előre tovább, és a saját tervek ütemében.
Most átrendeződött nagyon az életem… éveken át “repkedtem”, most lehoztak a földre. Az életem sokkal jelentősebb %-át teszi ki a munka… már kicsit uncsi. Vágyom a pihenésre, arra, h kicsit belevessem magam a “másik” énembe.
Ja! Hát a puzzle kérem szépen jól halad… pár száz db-ot már kiraktam. Volt nálam 1 kliens. Előre küldtem, h foglaljon helyet. Rá kellett kiáltanom, h a pázzülöm… Nem vette észre… én igazán vakló tudok lenni, de azért 1 szőnyegnyi széles falapot csak kiszúrok… Legközelebb már úgy tessékeltem be, h legyen kedves erre figyelni… Biztos, ami tuti.
Eltelt a húsvét. A legjobb dolog volt benne, h 3 napig ültem a kertben és ott kopácsoltam a leadandót, miközben alig vártam, h elérjünk a sonkáig. Egész héten azt ettem. Nem tudom megunni, főve vagy nyersen. Jöttek Töpiék… amikor idő lett volna nem mondott verset… kijelentette, h locsol 😀 ő mondta előre, h szabad… válaszolt magának, aztán később szavalgatni próbálta a zölderdőbent… Amikor többen vannak már igazi kis kemény legény… elfelejti a vérző térdet is, ha a fejét rázva feleselni kell a nagyoknak 😀 szórakoztatnak MÉG mindig.
Nemsokára újabb béka születik a környezetünkben. Kiffiú a változatosság kedvéért. Anyuka, így egy héttel a szülés előtt is alig hiszi el, h anyuka lesz, és olvasgatja, h mi lesz, ha fiú lesz típusú szakirodalmat. Apuka már alig várja, h babaszagú és nyöszörgős legyen minden. Izgalmas időszak. Minden szépen kész a babaszobában, minden kisruha élére vasalva, bekészitve a kórházi motyó… Én voltam már kisfiú és kislány mellett is, úgyh tk. tök mindegy ki jön először. Úgyis-úgyis szórakoztatóak és jó fejek. A kolléganőm kislánya is már 3 hónapos, és egy mosollyal nyugtázza, ha a nyakán lévő tokaredőket puszilgatod. Nem vagyok 1 nagyon gügyögős fajta… én norm módon beszélgetni szoktam velük… persze ma még nincsenek szavai, h bármit hozzáfűzzön a dologhoz.
Mondtam már, h imádom a meleget? Bár ilyenkor is képes vagyok fázni, tekintve, h a garázs lehűti a paripát és az iroda sem túl meleg, és ritkán tudok napfürdőzni, de most már egyre inkább kihasználom a napon üldögélési lehetőségeket.
Időközben Legkedvencebbem is járt itthon, sőt mi több, most volt a szülinapja is… btw szülinap. 1 kedves ismerős is ünnepelt, és grófnővel elmentünk. Megtapasztaltam a megszólalásig szimpatikus ffi fogalmát… Megdöbbenten tapasztaltam, h nem ő volt az első buddhista, aki agresszív. Nekiment 1 nagyon helyes Istentudó lánynak. Én magam nem vagyok túl járatos a buddhizmus rejtelmeiben, de mindha Buddhát éppúgy Istenként tisztelik, és erőszaknélküliséget hirdet. Lehet, h tévedek… de valahogy mégis ez rémlik… több évig élt külföldön, és több diplomája van… hát a megnyilvánulása alapján egyet sem ajánlottam volna ki neki.
Március 15.
2009 március 15. | Szerző: Bodrincs
Hát nem is tudom… régen sem voltam oda az ünnepért, amióta kisajátították és április közepéig is hordták… azóta kokárdát sem tűzök…
Bent lakom a dzsungelben… ma már korán reggel kimentem wekerlére a szülőkhöz és Töpiékhez már akkor is budán keresztül…. Délutánra visszajöttem… és úgy örültem, h esik az eső, és elmossa az emberek kedvét is, h kint maradjanak az utcákon, úgyh azt gondoltam minden ok lesz… a 2. durranásra lerohantam, ahogy voltam pizsigatyóba, mamuszba… h mentsem a paripámat. Meginterjúvoltam az utat lezáró rendőröket, h mit várnak a helyzettől, m most láttam a neten, h a “kedvenceim” épp 2 sarokra osztják az észt. Közölte, h ő azért arrébb állna… Döbbenten láttam, h 1 sarokra a rendőrök megszállták a teret, és mindenki rohamruhában vár… kicsit ijesztő… persze már hallani a helikopátert is…
1 rohadt dolog van… ha a saját lakásodban félsz… összerezdülsz minden hangoskodásra, és helikopter/sziréna zajra… Ezért utálom őket… akik kimennek az utcára és nem békés szándékkal… most viszont indulnom kell… és remélem mire hazaérnek már csend rend béke fegyelem lesz újra, és most még a paripámat is 1 db-ban megtalálom… ha más nincs őrzött garázsba rakom éjszakára… bár tök jó lenne, ha felfognák, h azzal, h kárt tesznek más cuccaiba, v. randalíroznak attól még lényegi dolog/változás nem történik… m azt is az adófizetők fedezik…
Na jó… inkább most el… de jönnek a hét jó dolgai is, mert abból van több szerencsére.
Nőnap és gyerekszáj…
2009 március 9. | Szerző: Bodrincs
Jó, ha az ember lánya népszerű a gyerkőcöknél… néha viszont a pihenés lenne jó… Szombaton hívott Pakka, h ő most azonnal jönne hozzám puzzle-ozni… jeleztem neki, h ez biztos, h kizárt dolog, m iskolába vagyok, úgyh vasárnap érte tudok menni. Anyukája közölte, ha tudja, h jövök, ő már reggel 6-kor fent lesz… ok,ok, de én nem… úgyh 10-11 körül maradtunk, h érkezem, h a ma 2 hónapos királylányt is éberen találjam és megcsókolgassam a tokáját és a húsos combjait. Nem csak hétköznap, de hétvégén is nehezen ébredek… úgyh megbeszéltem magammal már előre, h köv. hétvégén, akár ki sem kelek délelőtt az ágyból, hanem csak fekszem, álmodozom, olvasok… és semmit nem csinálok… 8-ra húztam az órát… 9 körül ki is tudtam kászálódni az ágyból… rohantam haza, h a miniszerelmeimet meggyúrjam, mivel múlt héten is elkerültük egymást… erre nem voltak otthon… elfelejtettem, h szóltak előre, h a szülők kimenőt kaptak, így a mikiegerek a nagyszülőknél lesznek… damn… nem volt mit tenni elindultam Pakkáért. Mire odaértem az újgyerek pont elaludt… úgyh szépen vissza pestre anyáékhoz, majd hozzám… meglátta a puzzle-t eltátotta a száját, mivel annyira penge a kirakásban, de ez a nagy nagyon apró, és nehéz rakni na… amikor találtam 2 összeillő db-ot mindig megkérdezte, h most boldog vagy? 🙂 Nagyon… különben csak térdelek és tépem a hajam, és frusztrálódok… ezért kb. 5 perc alatt meg is unta, majd rohangálni kezdett, a babzsákra ugrálni, futógépezni, az ágyon ugrálni… én pedig próbáltam haladni, m maholnap megnézi a Legkedvencebbem… hát csak nem mutathatom pusztán a keretet… Nyilván nem sokáig ment az önszórakoztatása, bár végigcsicseregte a napot… és folyton azt kérdezgette, h mikor jönnek a srácok haza anyáékhoz… Múlt héten ezüst érmet szerzett karatéból, és bemutatta a katát a szobában… édes volt 🙂 és persze megtiszteltetésnek kell venni, m otthon a nappalijukat kicsinek tartja a mű bemutatására, de nálam zsebkendőnyi helyen megcsinálta, ill. megbeszéltük a légzést és a harci kiáltásokat, hisz kiskoromban én is harcművészettel próbálkoztam. Pár órával később már ismét wekerlén voltunk és vártuk a srácokat, ill. Pakka tömte magába a kuglófot, amit anya sütött, meg beleesett Barbie sminkes táskáiba… pláne, h a legújabb trend a Hello Kitty, ami az ő farmerjén/táskáján is ott figyelt… meg hát nőből van, még ha csak 6,5 éves, akkor is. Rá kell döbbenni, h a gyereknek csak 1 másik gyerek a játszótárs, bármennyire is nagy a szerelem… úgyh megérkezett végre 4 körül a 2 gézengúz. Azonnal hoztak puzzle-öket 3D-s Wall-E-t és repülőset, úgyh a változatosság kedvéért kirakóztunk, aztán pedig Pakka és Gyufi belemerült a kalózosdi erődözésbe… Töpit kizárták… ő megkapta a krokodilt, de amúgy neki nem volt nagyon lehetősége a nagyok között kibontakozni, úgyh ő a telómmal játszott, énekelte a szerelemvonatot és a mikor a szerelem ha beindult 🙂 és mesélt… Jancsi és Juliskát…
“Jancsi és Juliska elment a vadásszal az erdőbe és a vadász hagyta őket óóóóóóóóóót.” – ezzel túl is vagyunk a mesemondáson… sírtam a röhögéstől annyira édes, ahogy harapja a szavakat. Amikor újra kértem, h még 1x mesélje el… közölte a maga 2,5 évével, h máájj 100x elmondtam… na akkor mégjobban röhögtem, amúgy teljesen igaza van… de mégis, micsoda öntudatgombóc.
Pakkát 6-ra kellett volna hazavinni, 3/4 8-ra haza is került, m a játék az első… közben birkanyírást tartottunk, m eléggé lisztferences haj nőtt a gyerekekre… utána fürdés… Pakka a locsolólány szerepét töltötte be…
Töpi volt az első, a bátor, a szeme se rebbent. Gyufi követte, de ott már volt egy kis szájhúzás…
Amikor azt mondják, hogy a gyerekek gonoszak… hát ja… azok is tudnak lenni, de inkább a kíméletlenül őszinte jelző a legjobb szó rájuk. Hazafele mentünk (nem kis késéssel, bár jeleztük, h tovább játszanánk…), amikor elindult a nyávogás, h biztos fent van a tesó, majd maradjak már még játszani. Közöltem, h nem nagyon fogok időzni, mert megyek haza… hátulról mellbe jött a kérdés… “minek? úgyse vár otthon senki?” – az első pillanatban nem kaptam levegőt, a 2.ban megkérdeztem magamban tőle, h anyád jól van? a 3.ban röhögtem, h milyen igaza van, és ha netán jól érezném magam a bőrömben, akkor ez a kis luvnya a képembe vágja, h nehogy… mert most járt először az én kecómba… és nagynak találta, és az ágy is, és anyáéké is ekkora, és te egyedül alszol ott… és még játék sincs nálam… (bár kockapókert találtam… úgyh azzal ütöttünk el fél órát… elsős létére hihetelenül ügyesen és pontosan számol fejben… le voltam döbbenve…). Amikor elmeséltem a szülőknek, akkor ők is hasonló reakciókkal kommentálták a történetet… A kisasszony be is jelentkezett a köv. utáni teljes hétvégére ottalvós pizsamapartira 🙂 A fiúk pedig imádták a gyönyörű kis pofáját, és mondták neki, h Pakka gyere hozzánk máskor is játszani :). Közölte velem, h majd hozza a tesót is (2 hónaposat), h Töpinek is legyen kivel játszani, m ők Gyufival már nagyok… és mesélt a barátnőjük kislányáról, aki 1 év körül van, és mennek hozzájuk hétvégén… jeleztem neki, h lehet át kéne gondolni ezt a kiközösítésesdit, m picit nőnek a csajok, és ő találja magát abban a brancsban a körön kívül 🙂 Bár tény, h Barbie 5,5 évvel fiatalabb nálam… hát mi is távol próbáltuk tartani… nem sok sikerrel 🙂
Mázlim volt, m fent volt az újgyerek, úgyh hallgattam egy kicsit a macskanyávogás szerű nyekergését, megráztam a fenekét, megcirógattam a hurkáit… és megállapítottam, h I want one… ma már ugyan 5 kg, de még mindig ugyanolyan óvatosan nyúlsz hozzá, h össze ne törd… elaludt rajtam, hát azt hittem megzabálom annyira édes volt… cuppog, bár ugye anya domborulataihoz képest én síkság vagyok, és üres cuppogás lehet csak, vagy cumizás… de a babaszag, az apró termet… magával ragadó… és abszolút egyeduralkodó… anyuka 1 jó délutáni pihenést tervezett… aha a kiskirálylány végigordította kisebb-nagyobb megszakítással az egészet… de ez is a pakli része, majd pihenhetnek, ha ő úgy dönt, h eszik-alszik üzemmódba kapcsol :), addig pedig a mamarabszolga ugrál és tesz-vesz… körülötte, vagy b variáns… rá kell bízni a kutyusokra a dajkálást 🙂 a hétvége után engem nem kellett ringatni. De úgy jó az élet, ha zajlik. Az új helyemen mindig megkérdezik, h hogy vagyok, milyen volt a hétvége, és mindig megállapítják, h milyen jó kis életem van… 🙂 igen… én sem panaszkodok… csak vannak területek, amiken igyekszek csiszolni, h még fényesebb legyen 🙂
He’s just NOT that into you…
2009 március 7. | Szerző: Bodrincs
Ma este eljutottunk Sziszivel moziba… előtte átbeszéltük, h hogy is van Smaragddal való szakítása után, és hogy is alakul az újdonsült kapcsolata… Túl vagyunk ugye a 30-on… tehát, mint általában a nők… tudjuk, h mit szeretnénk, merre tart az életünk… Az új ffi már 1 másik korcsoport (4+), azt hiszem úgy fejezte ki magát, h macsó nőcsábász, akivel korábban szóba sem állt volna… erre ma úgy tűnik vele van… DE TÉNYLEG VELE VAN???
OK URAK… KÉRDEZEK… VÁLASZOLTOK???
Miért van az, h vadászösztönből képes vki írni, keresni, sms, telefon… full bombázás… megállsz, figyelmet adsz a ffinek, majd elnyúlik kényelmesen, h ez is meg van… és megszűnik az egész…netán még el is tűnik??? Könyörgöm, akkor minek ez a nagy felhajtás… akkor csak hagyjunk válasz nélkül, és akkor kitartó vagy az 1. randiig? Netán az 1. szeretkezésig??? Hogy működtök? Hol van az a pont, pl. netnél, amikor megállsz, és nem multirandizol, hanem valóban figyelsz a másikra, és meg akarod ismerni… és még akkor sem vagy asszem puskával kényszerítve semmire…
Jó Sziszi esete kicsit más… ott közölte a ffi, h ő köszöni nem akar sérülni (HA VALAHOL ÁRULNAK CSALÓDÁS ELLENI GARANCIÁT, OLYAT ÉN IS KÖTNÉK… könyörgöm… de ilyen nem létezik… a szerelemben nem lehet biztosra menni…) Tehát heverje ki az előző kapcsolatot… ezzel ezen a ponton egyet is értenék… van 1-2 bökkenő… tekintve, h Smaragd, csak újrajátszotta azt, amit már egy fél évvel korábban… nagyon nincs mit kiheverni, hisz 1x már “kigyászolta” magát, és elsírta a könnyeit (?) azért a kapcsolatért… so ezután mit is heverne??? Kutyából nem lett szalonna… és 3x-ra nem teheti meg… m nem… tehát az definitely over… Erre a pasi időt ad neki… FORDÍTÁS: magának… Bár helyes volt Sziszi, közölte, h ő bizony jövőre férjhez megy és gyerekei lesznek… (amúgy ebben annyira határozott tud lenni, h a múltkori beszélgetős este után álmomban szült is 2 gyereket, ahányszor szóba került a történet…) a pasi nem ijedt meg… Én viccesen hozzátettem volna, h aki jön, jön, aki nem, lemarad…
Lehet át kéne vennem ezt a magabiztosságot és határozottságot tőle… m én tudom, h ezt akarom… viszont azt is, méltó társ nélkül nem…
Ma épp 1 előadáson ültem Dr. Molnár Gábor: Az önmegvalósítás művészete … ahogy elnéztem a füzetemet 2 éve nem jártam az előadásain… ha ma hiteles embert keresünk… na ő az… isteni dolgokat mondott… sokadszorra is jól esett újra hallani, és tudatosítani, h basszus… ezt így v. úgy kell lehozni a mindennapokba… Az előadásait rengeteg humor fűszerezi… az égi törvényeket hozza le a mindennapjainkba úgy, h az utolsó óvodás is megértse, és alkalmazhassa… ma még benyomott pár új poént is… kész voltam tőle… Szóval délután Gáborral beszéltem a társtalálásról… ja tényleg good 2 know, h létezik az az 1, de tekintve a többség alkalmatlanságát (TERMÉSZETESEN TISZTELET AZ OLVASÓIMNAK, ŐK TUTI KIVÉTELEK 🙂 )… megkérdezte, h osztódjak? Hja… kezdjük azzal, h legalább 185 magas 🙂 De a lényege a beszélgetésnek az volt, h vonzás kérdése mindez… legyen… nem csak mágnes, de 1 reaktor leszek :)… Még 1 fontos dolog… a nők asztrális lények, a ffiak mentálisak… és mivel ez előbbi áthatja az utóbbit… a ffiak nem tudnak a nőknek hazudni… Most, ha visszagörgetem az életemet… hát tényleg nem… megérzed, h valami nincs rendben a másikkal… (by the way tegnap láttam Alfie-t miközben puzzle db-jaimat próbáltam illesztgetni… és az utolsó kockák egyike, amikor lecseréli az 50 éves nő a 30-as pasit 1 fiatalabbra… kicsit benyomott az a pillanat 1 gombot… amikor én ezt kaptam 22 évesen, h miért a másik nőt választja a közös életünk helyett… m fiatalabb, alacsonyabb… – évek óta nem jutott eszembe ez a hülyeség… fura érzés is volt… és csavart egyet belül… attól függetlenül, ha vissza kell nézni, akkor az összes ok 1xű… nem ő volt a társam, akivel le kell éljem az életem… simple as that…)
De vissza a filmhez… zavart röhögések és böködések voltak… és olyan, mint 1 biblia… minden benne van… az összes elkövetett hibánk, az összes ffiúi sunnyogás… a házasság és a BFDR is 🙂 (elvégre minden jó, ha jó a vége…). De igen… ott voltak a prototípusok… közbe lehetett szúrni, h ez igaz x-el, az igaz y-nal való helyzetre… és igen böködtem Sziszit is, amikor a pasi időt ad/kér… gimmiöbrék… De ja… türelem van… 1 kis ideig… hisz Sziszi ready… ahogy igen én is… attól függetlenül, h rajtam nem biztos, h látnák a ffiről való gondoskodás rutinját, (bár a készség megvan, hisz számtalanszor megmutattam magamnak, és lényegtelen, h a másik fél értékelte-e…) tekintve, h együttélés terén szűz vagyok… ez 1 kaland, ami bármikor elkezdődhet.
Amúgy a film alatt hangos röhögések, kínos csendek is voltak… hol a ffiak is hörögtek… hát ja… végülis minden trükkre fény derül… pro/kontra… jól összefoglalja a dolgokat a film… amellett nagyon jó szórakozást is nyújt…
De ja… aki akar téged, az megmászik érted 3 hegyet is, h veled legyen… aki nem… az megmássza másért… nincs felmentés… és ez így rendben is van…
Vicces… imádok provokálni, apró szójátékokat elrejteni a sorok között… legalább a válaszaiból megtudod, h he is just not that into you or maybe HE IS… néha kell, h kívülállóként racionálisan szemléld a dolgot, akkor is, ha mi nők emocionálisak vagyunk… sajnos pironkodva röhögtem végig, az a-b-c-d verziókat, h miért is nem hívta… holott a válasz 1xű… nem ismétlem magam… aki pedig neked lett teremtve azzal minden akadályt ugrassz, m igen… és hála ezt látom a környezetemben is… úgyh esküvőre is készülünk az ősszel… a BFDR, csh, f már megvan… 🙂 és ez öröm… I’m next… és ezért képes vagyok nagyon hálás IS lenni… előre imádom az uram… de néha röhögök magamban/magamon, h azt gondolom, h 2 elengáns kesznyűs fülest kellene lecsavarni neki, ha itt van, és feltenni a kérdést, h HOL VOLTÁL IDÁIG DRÁGÁM? 🙂 majd utána persze simán a nyakába ugrom és össze vissza csókolgatom… és indulhatunk… m ezer kaland vár ránk…
A mai nap másik fontos infója, h minden forrásból az az üzenet, h ez a válságosdi májusra stabilizálódik, és akkor jön 1 kicsit jobb helyzet… de igen, mindenben meg lehet találni a jót és a szépet… Nagyon röhögtem, amikor Gábor mesélte, h az 50-es években valóban válság volt, nem volt mit enniük, és a disznóknak szánt kenyérhajat ették… és ma meg azért sírunk, m a 20 cuminkból 1-et elvettek… és röhej, de igaz… Tehát most is megállapíthatjuk, h ALL IS WELL…
Kérd és megadatik…
2009 március 5. | Szerző: Bodrincs
Többnyire így is
van, hiszen hosszú évek óta akarok új helyre költözni, és életem párját
megtalálni, vagy jobb körülmények között létezni a mindennapokban… És
valahogy a kívánság teljesítése elmaradt… ezeddig…
Aztán jönnek a
hétköznapok, és mindig azt mondják, h lásd meg a csodát.
Vagy épp a minap
mondtam az egyik barátnőmnek, h én mindennap beszélek Jézushoz,/az AtyaÚrIstenhez, (OMG-hoz) csak ő nem
válaszol… vagy csak én nem hallom… és ez utóbbiban maradtunk… és hát
ja… az elmúlt napok valóban erre hajaznak…
Csak a rekord
kedvéért… kezdődött a múlt heti tulipános dologgal… amikor 1 étteremben
körülnézve megállapítottam, h minden asztalon van virág, kivéve a miénken…
aztán a Liszt Ferenc téri virágos bácsi, aki 1 tündér jött és lerakott hozzánk
1 szál piros tulipánt, m ne üljenek a hölgyek virág nélkül 🙂 ez volt az
első…
A 2. épp a minap
gondolkoztam, h segítséget vártam vkitől, és kb. 5 percen belül hívtak… bár még nincs 100%os megoldás, de a szándék már jó, ha van.
A 3. épp
lakáseladásban pörgök… és szépen sorba vettem az ingatlanosaimat… és 1
eszembe jutott, h ő még nem hívott, és nála is le kéne mondani… m kissé nem
hoznak senkit… csörög a telefon… persze mindig más hívását várja az ember
lánya… de ő volt… hát jó… legalább nem kellett különös erőfeszítést
tenni…
A mai nap csúcsa
viszont az volt, mikor a körúton észrevettem, h már megint vki nekiment a
paripa tükrének, ami persze kifordult, és nem kaptam úgy pirosat, h az
anyósülésre áthajoljak, és visszarántsam… úgyh ilyenkor átértékelem a tükrök
fontosságát, m kellenek… megint megerősítettem magamban, h költözni akarok,
és milyen jó a kollegáknak, h garázsban tartják az autójukat… és igen és én
is akarok… erre ma a főnököm mondja, h 2 hely van, és érdekel-e, h ne x
utcával arrébb, hanem a garázsban álljunk… OF COURSE… mondta, h beszéljem
meg a másik hölggyel… bennem nem volt kétség, h ÉN AKAROM :)… szépen
visszajött, és benne sem volt kétség, h én akarom 🙂 Úgyh 1 hét alatt bebizonyították,
h nagyon is hallanak, és minden kívánságomat… úgyh csend rend béke nyugalom
van… és öröm… és holnap reggel garázsnyitóval közlekedek 🙂 és nem kell
ázni… max. ha a briósomért akarok elszaladni… vagy a CSOKIS fánkomért… és
kifejezetten utálom, ha mellényúlnak és lekvárosat v. vaníliásat kapok…
könyörgöm… nyissa ki a kisasszony a szemét… v. vissza kell vinnem neki
beleharapva, h bocs… de ez nem csokis…
Na de a lényeg, h
öröm van belül. Ilyenkor csak annyit szoktam visszatekerni… h hogyan is
tudtam kívánni és elengedni, h megkaptam??? Mert ez a lényeg… a 3 lépéses
Salamon-módi… ezek ékes példája annak, h működik… és tényleg elég lehet az
a bizonyos 17 mp… Na ezt ma még nem tudom…de figyelem magamat, mint
teremtőt… és próbálom a nagyobb horderejű dolgokat is megteremteni csak így… lazán elengedve… (és nem a méret a lényeg, m a lakás és autó sem volt kis falat… de a társ vhogy rágósabb 🙂 vagy én vagyok maximalista??? áááááááááááááá biztos van rugalmas énem is… valahol…
Puzzle…
2009 március 5. | Szerző: Bodrincs
Mit képzeltem??? Pénteken kitörő örömmel mentem el a puzzleömért, és alig bírtam elindulni a másik helyemre, m épp végigsimogattam őket és próbáltam különválogatni a széleket… kicsit úgy éreztem, mintha épp egy angyalkártyát bontanék ki… ugyanis ott az van, h minden lapot végig kell simítani és önmagadra rezegtetni… hát kb. itt is ez történt… 5 000 db-bal… este 2x-ra is kiborítottam a kupacot, ui. sehogy nem akar összeállni a keret… 153×101 cm… a szőnyegem hepehupás és a falapért csak kedden mehetek…
Aki belát netán a nappaliban 1 égnek meredő hátsót lát… a tulajdonosa pedig néha már a haját tépné, h nem áll össze a keret… Oroszlán vagyok, tüzes… nem is értem miért akarom feszegetni a határaimat, vagy gyakorolni a türelmet és térdepelni… mivel még mindig van 1 kis fordítani valóm és önfegyelmem is, a puzzlet lazításként szántam… ehelyett nagyobb frusztrációt okoz, mint maga a munka 🙂 és a határidő közeledése. Jót mulatok ismét a hülyeségemen… de tologatom, rakosgatom… mivel eddig 12 és 24 db-os puzzleökkel volt dolgom… ott is természetesen többnyire előre volt az alapba karcolva, h melyik hova kerül… mert hát a Töpiféléknek készült 🙂 Próbálkozom logikával… az állólámpát is pakolgatom, h jobb legyen a fény és a-ból b-be tologatom a részecskéket…
Van valakinek gyakorlata ebben? Gondoltam színek szerint különválogatom… persze árnyalatos és színátmenetes a széle… és a keret több pontján helyezkedik el… hhháááátttt aztán gondoltam szétválogatom a “fiúkat” és a “lányokat” és a “hermafroditákat”… Stimmelniük kell… m igen…
Kellett nekem úgy kifejeznem magam, h életem darabjait rakosgatom… és most szó szerint is 🙂 Imádok bármely tevékenység közben analógiákban gondolkodni/ gyártani… szórakoztat. És pont eszembe jutott, h igen… itt aztán tényleg nem elég a “kicsi” egyezőség… 100%-osan össze kell simuljanak… néha úgy tűnik tökéletesek és passzolnak… jobban megnézve látszik, h más az árnyalat, és semmi közük egymáshoz… úgyh most ezzel fogom tölteni a lyukas perceimet/óráimat… összekaparom a rég elhagyott türelmemet, és fókusz van. Aszongyák úgysem egyedül fogom befejezni… meglátjuk…
Hallottam olyan hölgyről, aki 10e db-ot 1 hónap alatt rak ki gondolom nyugdíjas… én magamnak akár 1 évet is adok… de már ki is néztem a következőt… az 9 000 db… bíró úr emelem a tétet 🙂 igyekszem majd vmi norm állapotról képeket prezentálni. Mindig kell 1 új hobbi, 1 új kihívás… azóta helyesbítették… ezer db-os volt… na az sem kis teljesítmény…
Nem mondhatom, h közel állok a gyereknevelés aktuális problémaköréhez, de döbbenten hallgattam a mai extrém-modern-spirituális módot… pl. h 11 évesen kezdje a kisasszony a dohányzást… és amikor megkérdezem, hogy mégis a szülők mit szólnak ehhez… apuka büszkén jelenti, h a ma alig 14 év körüli kislánya (akit jó, ok… 18-nak néztem, fejlettségre…agyban nyilván nem…) majd 1 éve együtt él a 20 éves pasijával… azt hittem, h elejtem a kv.főző ibrikjét… és visszakérdeztem, h MIIIIIIIIII?????????? At the age of 14??? Ok… néha azt gondolom, h vagy nem kell gyerek erre a “vad” világra, vagy én szigorú anya leszek… és nem fog műkörmöztetni a lányom, m 11-2 évesen nem szép a körömformája… gimmiöbrék… vagy mellbedobással domborítani a neten… 1xűen nem értem a szülőket és a gyerekeket sem… még fel kell dolgozom a sokkot… emésztem a hallottakat. Lehet velem van a baj, de én ma már felnőtt fejjel nem látom problémának, h nem engedtek meg mindent, amit szerettem volna… és vannak erkölcsi normáim és teljesen egészséges, norm értékrendű nő vált belőlem. Nyilván volt, h értetlenül álltam apám 1-1 döntése előtt, vagy értelmetlennek találtam egy-egy nézetét… de azt hiszem olyan nem volt, h elhajtottam minősíthetetlen stílusban, mert épp nem óhajtja folyósítani a heti extrém magas zsebpénzemet, és így esetleg nem fogja futni, h get high… és még vannak hajmeresztőbb sztorik… A tinik biztos nehéz diók… szerencsére van pár év, míg a helyes aranyos kisemberből 1 szörny válik, aki hol szeret, hol utál. És, még ott az is norm, h isznak??? Pálinkát? Sört? Amikor nagyon ráncoltam a szemöldökömet mondták, h az 5 éves gyerek alkoholmenteset iszik… OMG… 1ik döbbenet a másik után…
Azóta már ugye elmúlt kedd… és megjött a falapom… tudom, h nem hajóval közlekedek… ezért a narancsördög paripámba be se fért a lap… mivel 1 nagyon aktív és talpraesett rokonom intézte, és annak még tehetségesebb hapsija… hát érdekes volt a történet… eszembe jutott az, amikor kicsik voltunk, az apu kiakadt, mivel mi Barbieval nem voltunk csöndes lányok… és ez az unokatesó nálunk időzött, és hagyta Barbiet totyogósként pofára esni és karbatett kézzel végignézni, h sír… Ez a mai napig bent van a családi almáriumban… pedig ennek azért már majd 24 éve… Ez jutott eszembe, amikor segített belerakni az autómba azt, amit kb. kettétörve fért volna csak be… várt vki a parkolóra… ránéztem, jeleztem, h órák kérdése és indulok… attól függően, h hogy oldom meg a helyzetet… Végül megérkezett a hapsi… kesztyűben… addigra nekem már pár szálka volt a kezemben, m jól sikerült a vágás… 2-3. próbálkozásra betuszkoltuk az autójába… természetesen extra figyelemmel kísértük a NY sapkáját… nehogy bármi baj érje… Helyesek voltak… a lap közepére rá volt írva, h KisAdrié! hát igen 🙂 én vagyok a kicsi családba, m Anya a nagyadli. Hazaértem… betuszkoltam a lapot a lakásba, és elkezdtem csiszolni gumikesznyűben… h utána beszuszakolhassam a nappaliba…
A jelen állapot??? Most összevissza van tolva a szőnyeg és az asztal, és a bútorzat… és a fél nappalim 1 tábla… amin pár db. híján kész a keret és az első sor… persze túl vagyok pár átválogatáson… már 3 szeparés zacsim van… és még jönnek a többiek… Ez így lesz tökéletes… és általában éjfélig nyomom… úgyh 1 körül már be is ájultam az ágyba, úgy lassan végkimerülés van… de legalább már minden eddigi kötelezettségemet leadtam… és most szépen jöhet egy kis pihenés mielőtt nekivágnék az újabb határidők legyőzésének.
A hétvége…
2009 február 23. | Szerző: Bodrincs
Kritikus vagyok… ezek szerint ijesztő módon… ha már a saját barátnőm nem mer beszámolni az élete db-jairól, vagyis harapófogó alkalmazásával mindenképp, csak miután közölte, h jobban izgul, mint ha az anyukájának mesélné… m lenézem… ? Ez persze az ő fejében van… igazándiból csodálom, h keddről-szerdára lehet találni másik ffit, akit tud csillogó szemmel nézni… ugyanakkor azt valóban nem hiszem, h le lehet a múltat zárni. De mindenkit úgy szeretünk, ahogy, hiszen egyike a legjobbaknak. De mielőtt belevágtunk a lecsóba “fel lettem ültetve”… úgyh megtapasztaltuk azt is, amikor nem megy el a találkozóra a másik, kikapcsolja a telefonját… és figyeled magad, és röhögsz, és eljön a pont, h innen többet nem… FELADOM, inkább hazamentem a miniszerelmeimhez… Megegyezhetünk… a gyerekek a legjobb fejek… úgyh inkább előhangoltuk a szülinapi nótákat… szilvás gombócot ettünk, és nagyot játszottunk… épp szörnyeteget kellett alakítanom… és úgy kirázni őket a bundájukból.
Sex&NY óta tudjuk, h 30 felett mindenkinek kell 1 buzi barát… én magam nem rendelkezek sajáttal… de a szombati csajos partin ott volt Reggie Filendzsi (RF) barátja, aki meleg (bár semmi jelét nem mutatja… és az adott válaszokból is arra a pontra jutottunk sziszivel, h ha jön 1 nő, aki elragadja az érzelmeit, akkor biztos nem a ffiak társaságát fogja keresni…) nincs bajom vele… soha nem felejtem, amikor kb. 18 évesek lehettünk RF-vel angyalban roptuk (RF-nek nagyon tetszett G.) ma már úgy emlékszik vissza, h már akkor tudta, h gayguy… de akkor én vettem észre, h megcsókolt 1 fiút és megráztam RF karját, háát… ő nem az akit keres… én ledöbbentem… szerintem ott és akkor ő is, de vhogy mégis barátok lettek. RF azóta férjhez ment, lett 2 gyönyörű gyereke, boldog házasságban él… Kellemes kaját főzött, a társaság szuper volt… bár ma sem értem, h h is kerültünk olyan helyzetbe, h gyomorforgató pornóoldalakat hallgassunk/nézzünk, v. beszéljünk róla… nem vok prűd… de könyörgöm… én kimaradtam a “jóból”, és inkább a rágcsát és az alkoholt kóstolgattam… Sziszi szakmájából kifolyólag sok meleg ffit ismer, úgyh olyan szakszerű kérdéseket tett fel, h csak pislogtam, mint a békalencse…
RF 1 tablóval készült nekünk… 10 évvel ezelőtti képekből… hát öröm boldogság volt… az albumból ki is emeltem 1-et… ahol még vörös voltam és véknya (bár közölték, h 10 év múlva a mai állapotot fogom visszanosztalgiázni… ezzel nem tudok vitatkozni…) és épp krumplit pucolok… a 20. szülinapom volt. Mint mondták mindig kivettem a részem a bulikból… többnyire emlékszem sütit csináltam… 1x RF-fel “mérgezett” sütit is… mindenki kedvencét, a csokis csíkosat… feljavítva mindenféle földi jóval, mint kontaktlencse folyadék, arcszesz, hát… volt ilyen is. 🙂 azóta már csak ehetőt készítünk. Abban mindig megegyezünk, ha sote csinálna retro partit, akkor ott lennénk…
Megtudtuk, h RF környezetében Sziszi a ffiak álma… tényleg mindig is volt 1 olyan kellemes stílusa, közvetlen, soha nem felejtem el… 1 szilveszteri buliban kerestem, és a ffiak gyűrűjéből kellett kiemelnem, m helyszínt váltottunk :). RF közölte, h velem az a baj, h állandóan vigyorgok 🙂 ezen is csak nevetni tudtam. Sírhatnék is… és akkor eszembe jutnak azok a találkák, ahol nincs kedvem nevetni, hanem ülök, és azt gondolom… nem segítek… még a társalgásban sem… m nincs kedvem. De az biztos, én nem a hűvös végzet asszonya típus vagyok… imádom a humort, imádok jókat röhögni… szórakoztatni a barátaimat, és hát magamat is… erre tényleg csak annyit tudtam válaszolni, h azt az egyetlenegyet keressük, és neki kell így szeretni, ahogy vagyok… igazi hebrencsként. Megtudtuk, h a melegeknek épp olyan nehéz a párkeresés, mint hetero társaiknak, és ott pl. sokkal nagyobb a vadászösztön és laza szexre utazók.
Másnap reggel, ahogy beléptem az ajtón rám nézett apa és megkérdezte, h mennyit ittál… kirohant Barbie… m ő vette át a családban a stafétabotot és lepapírmasnizott… hát ja… már nem szokta a paraszt a szántást, és a nagyon kevés alvást sem…
Gyorsan szólítottuk a miniembereket, h szülinapoljunk, m nem akartam estig maradni… nem a legjobban sült el… általában 2 torta van, de most olyan nagy várta Gyufit a nagymamánál, h csak 1 óriási tűzijátékkal és dalárdával köszöntöttük… hát ez a kis micimackó elsírta magát… aszitte nem kap tortát… pedig hát 1 óriási pókemberes… a bionicle azért kiengesztelte… 3-an próbáltuk összerakni a szörnyeteget… (na nem engem…). A nap poénját már megint Töpi mondta… néztük a legó katalógust… és hát az állatismeretünk hiányos még 🙂 a felsorolás így hangzott… ojoszlán, zsiláf, tóni (=póni… sokadszori javítás után is…), madagaszkár (=zebra… na itt volt a pont, ahol kinyúltam és összepusziltam a kis pofáját).
A nap hátralévő részében dolgoztam, h összefésüljem a leadandót, kellemesen ki is döglöttem, úgyh 8-kor ágyba bújtam, mint a babák, és 5-ig meg sem moccantam, de aztán f8 előtt csak nem tudtam kikecmeregni. Ha dolgozom, sokszor kinyitom a háttérbe a társkereső fórumot, de egyre inkább rádöbbenek, h az internet nem a világom… nézed a képeket, kattintgatsz és 1 kép és pár szó semmit nem jelent… meg nem dobbant… csak egyre inkább azt érzem, h nincs itt helyem… úgyh ha lejárok, onnan el, és profilt váltok… és puzzle-özni kezdek. Ma meg is rendeltem az 5000 db-os 153×101 cm-s csodát, ami a 12 állatövi jegyet tartalmazza, ami 1x majd a leendő “rendelőm/gyógyítóm” éke lesz. Nálam nincs soha középút… a srácokkal a 12-es és 24-es kirarókban profi vagyok… hát csapjunk a lecsóba… nincsenek illúzióim afelől, h hamar végeznék vele. Megrendeltem 1 farostlemezt, amire majd rakni fogom, és kutatok plexilap után, amire majd 1x valaha a keret kerül… és ha ennyi öröm hirtelen nem lenne elég… akkor ma éjszaka végre megkaptam a tanácsadói kinevezésemet Amerikából. Ez a nap is úgy zárul, h chandler a kutyán 🙂 All is well.
Chandler a kutyán :)
2009 február 21. | Szerző: Bodrincs
Befejeztem a 3-ból 1 anyagot... mámorító érzés… gyorsan meg is ünnepeltem 1-2 habos tejeskv-val… és most itt álljunk meg 1 percre…
Érdekesen alakult az életem tavaly nyártól, így most 2 helyen vagyok… és a 2. helyemen 1 nagydb hapsi a főnök “elnökúr”… szabadszájú, nagydumás pasi, aki trágárul beszél – ami kifejezetten bántja a fülemet, de mivel nem rég vagyok ott… a nevelés elmarad MA MÉG -, és tegnap megkérdezte, h szereted a kv-t? Rávágtam, h igen… m kapott 1 kv-t, és ha van kedvem, akkor beszerezhetnék 1 kvfőzőt az irodába. Mondtam, h ok, de csak és kizárólag tejhabot gyártót… m én úgy szeretem a kv-t, h akkora a habja, h 1-2 cm-re kinyúlik a bögréből annyira kemény, és ha itthon vagyok, akkor még megfejelem tejszínhabbal is… erre közölte, h a szexualitás összefügg a kv. fogyasztással, ill., h ki hogy szereti… na ez totál új info volt… és elkezdett hápogni, h ffi legyen a talpán mellettem… i don’t know about that… azt viszont tudom, h ad1… nem vagyok függő… ad2… ha tehetem ne nagyon szóljanak hozzám reggel, amíg be nem nyomtam a habos tejest (bár most belegondolva komolyabban… tényleg ANNNNNYYYYYIRA JÓ 1 jó kv, akár az orgazmus… hja… lehet benne mégis vmi? (hozzá nyújtózkodsz 1-2-t 🙂 1 nyújtózkodás ugye megmozgatja az összes izmodat, felszabadítja a blokkokat és 1/3-ad orgazmussal ér fel… 3 nyújtózkodás nem nyújt extázist FYI mielőtt nagy magányodban tornázni kezdenél… 🙂 ), ill. 1xűen én zombie vagyok reggel… nehezen ébredek, éjszaka kukorékolok… úgyh csak ennyi a magyarázat… érdemi munkát szerintem f10 környékétől tudok végezni… de ha nincs kv. sem dől össze a világ… és tej nélkül nono… 1x kényszerültem fekete kv-t inni kanadában, amikor 1 vágóhídra esedékes kölyökgólya formát öltöttem (+tíz kg/félév), és fogyóznom kellett (életemben azóta sem voltam olyan súlyos egyéniség az akkori 63 kg-mmal… most meg szeretném, ha újra 5össel kezdődne a mérleg kommunikációja velem… de azt gondolom, amíg a 8 évvel ezelőtti kosztümömbe beleférek túl nagy gáz nincs… ) so már megint csapongok… as usual… ott napi 3x kellett sima feketét inni… azt hittem beledöglök… pedig ott igazán laza kv-t isznak… Múlt vasárnap ugye ebédelni voltam és ott mondta a kedves ismerősöm, h 1 jó kaját elcsapni tejeskv-val vétek… so ő feketével zárt… én képtelen lennék rá. Csütörtökön ismét 1ütt ettünk… Őszintén…van jobb annál, mint kellemes társaságban jót enni, inni, beszélgetni??? Én ma még jobb programot ennél nem tudok pár nélkül kitalálni… Vicces volt, h semmi nem volt szinte, amit szívesen ittam volna… pl. mojito, v. később limonádé… so be kellett érnem 1 cosmopolitan-nal… amiről ismét megállapítottam, h yucky és nem szeretem (de most már igyekszem megjegyezni…). Olyan sűrűn alkoholizálok, h fél koktél után a szám körbeért a fejemen, bár a fülemnél megakadt… és nincs rövid kezem/lábam… so a nagy kalimpálásban sikerült magamra önteni 3dl gyömbért úgy, h fentről egészen a bokámig ragadtam… megdicsértem magamat… eddig úgysem fordult velem elő ilyesmi… hát adjunk az élménynek…
De kv… so, h kéjenc vagyok tudom… a szó legjobb értelmében. Imádom a jót és a szépet, és a kv-mra nagyon háklis vagyok… szeretem magam elkészíteni, m akkor sok-sok tej és nyomokban kerül bele kv… Joanne a kanadai házinénim mindig csak legyintett rám… adri and her white coffee… hja… ma sem változott… csak már 5 cm-s hab + tejszínhab van a tetején… és van 1 bécsi láncolat, ahol gyermekkorom legjobb CSOKIS tejszínhabját rakják rá… na már ezért érdemes oda menni… régen ezt úgy gyártottuk, h sima szifonos tejszínhab… kakaó belekeverve… hát valami mennyei csoda… heaven on earth 🙂 a helyes szakkifejezés rá 🙂 de tényleg… Magam sem gondoltam volna, h ez a mai logbejegyzés az élvezetekről fog szólni, de akkor menjünk tovább… Mindigis cingár véknya gyerek voltam… a bordáim kilógtak, és anyáék alig tudtak vmi kaját belém imádkozni… ők a mai napig csodálkoznak, ha úgy állok fel az ebédtől, h nem hagyok vmit a tányéromon… m vhogy az uccsó falatok sose csúsztak le… ez azért már jó rég óta nincs így… átestem a túlsó ló másik oldalára… hát én csak azt szoktam mondani igen finoman és nőiesen, h “hányásig” eszem magam… de röhej… annyira szeretem az ízeket, a jó kajákat, a különlegességeket, h nincs önkontrollom… igazi hedonista állat vagyok, aki mindent meg akar kóstolni és végigenni… Pl. amikor céges útra megyünk (mindig más ország ügynöksége a vendéglátó, és hát persze 3-4 napba belezsúfolják a legjobb programokat, látnivalókat, étkeket… ) nagyon gondosan áttanulmányozom az étlapot is… drága főnököm non-stop az alakjával van elfoglalva, és ha rajta múlna szinte shoppingolásból jól laknánk… az elmúlt években megtanulta, h olyan vagyok, mint a gyerekek… 3-4 óránként velem enni kell, nyűgös is leszek, meg rosszul is… meg hát amíg ugye te vagy az alkalmazott, addig totál más pénztárcával közlekedsz, mint a főnök… és én amúgy sem vagyok 1 vásárlásban extatikus örömet lelő fajta (lehet, h csak azért, m én keresem a pénzt, és rendezek mindent a kecóm körül, és nem eleget? na 1x, ha lesz valaha támaszom, és unlimited bankkártyám, akkor újratárgyalom a kérdést… addig marad a nyűg kategória… jobb szeretem, ha a húgom javasol vmit… v. netán jártamba-keltembe belebotlok 1 jó db-ba… m a plázákban max. kvzni szeretek és ücsörögni… de boltról-boltra járni, öltözni, vetkőzni… thanks but no thanks… még ha drága Grófnőm, aki stylistnak készül mindig próbál rávenni 1-1 ruhapróbára, h alakuljunk… ritkán sikerül… de majd tavasszal jön az átváltoztatjuk szalon… de magassarkot még mindig nem húzok max. fényévben 1x… és kicsit). Szusi… hát az vmi csoda. Mivel untam már a fatálat, és én amúgy sem vagyok a magyar nehéz kaják nagy barátja… javasoltam a wasabit karácsonyi vacsi helyszínéül… hát… meg kell mondjam pár órányi kajálás utáni szünetben reménykedtem, h nem csúszom az asztal alá… pedig nem mondanám magam habzsolósnak, sietősnek, falósnak… 1xűen az ember szeme többet kíván, mint amennyi valóban kell… és persze úgy eszek már ezer éve, h ez most fogyaszt 🙂 úgyh még az sem gond, h éjszakára fullon pörögsz, mint gombóc artúr, mert nem rakódik rád… vagy ilyenkor be szoktam feküdni 1 kád forró vízbe, hátha segíti az emésztést, és a gyomrom ne lógjon már ki 🙂 borzadvány 1 némber tudok lenni… sok örömöm van a saját hülyeségeimben, hebrencsségemben… Ja… hát csütörtökön nem ettünk extrém sokat, de akkor is úgy tele lettem, h azt hittem elpusztulok… állítólag ilyenkor rémálmai szoktak lenni az embernek… hát én elkeveredtem oda, ahol apa megkérte anya kezét, volt torta, rózsa minden… és a barátaim és a húgom (Barbie) és én is ott voltunk… és arról beszélgettünk, h ki lesz a következő… andika is ott volt, /az 1ik kedvenc unokaöcsém… 1 babaarcú minimacsó vmi emós beütésű frizurával… zabálni való… igazi nyegle kiskamasz/ és hát abban egyeztünk meg, h az a következő, akinek ott van az ujján a BFDR. kb. itt fel is ébredtem… nyilván vannak még emlékképek, viselkedésminták… pusztán ilyenkor az idősíkok és minőségek a furák, és h annyira életszerűek tudnak lenni az álmok.
Kicsit vacakol a gépem… hozzáértem a táphoz és azon nyomban eltűnt az egész… m az aksija ki van szedve… öröm az élet… de valahol a reggeliknél tartottam… h pl. az amerikai reggeliket nem űbereli semmi… 1 jó pancakes juharsziruppal, tejszínhabbal, vajjal… isteni… ekkor jöttem rá, h NY-ban muszáj volt képet késziteni 1 reggeliről… m hihetetlen mennyiséget tekintenek normálnak… NEM CSODA, H AKKORÁK. Kértem 1 bagelt… az sem kicsi… I pedig 1 ham&eggs-et… és a kép gondolom magáért beszél… a hajában sült krumplival, tojás, bacon, külön a sonka.. ÉS HA EZ NEM VOLNA ELÉG… leöblítheted 1 kis vajas/lekváros/mézes pirítóssal… erre mondják azt, h dolce vita 🙂
amúgy az ilyen reggelik hatására szoktam pl. 2 oldalon megsütött tükörtojást csinálni, baconnal v. vmi husit mellédobva… zöldségek… ha van salsa szósz, ha nincs, akkor majonéz stb… sajt bele 2 pirítós v. kifli (of course óriás) közé és bele a pociba 🙂 Nálam a pancakes az nem reggeli… bár tény, volt, h korán felkeltem sütöttem és még a kollégáimnak is vittem… csak h tudják mi a jó… a nap bármely szakában le tudom invitálni a bendőmbe… bár rég csináltam… úgyh újra indulok… Még 1 kedvenc szintén Kanadából… pirított bagel… rá málnadzsem (vki meg is vajazza… én nem szok…) és cheddar cheese… tekintve, h nálunk nem igazán elterjedt, bár már horror áron lehet kapni a trappista is megteszi véknyán szeletelve… hát az vmi isteni… először fanyalogva néztem az anyára és a gyerekre… közölték, h ez very british… de aztán jól összemelegedtünk… így biztos találni a hűtőmbe 1 adag málnalekvárt… idén anya sk. művelte… és az is finom lett… Töpi az csak simán kanalazza… nagy lekvárevő.
jó ok… még 1 dolgot be kell valljak… a kaja mellett óriási szenvedélyem a plüssök… ma már nincs a lakásban csak 3 pici… de odavagyok általában értük, és mindig megcirógatom őket a játékboltban… anyáéknál a padláson több zsáknyi… és a legidősebb plüssöm lassan 30 éves… 1 színes elefáni… 🙂 mindenkinek van vmi bogyesza… ezek majd előjöhetnek, ha én is anya leszek… m akkor még sem szólhatnak meg… pusztán azt lehet észrevenni, h anyuka ugyanolyan szenvedéllyel és örömmel játszik, mint a minimanó… hja…
úgy tűnik néhányan komolyan vették az igét, h sokasodjatok és népesítsétek be a földet… ez nem baj… csak … és be sem fejezem inkább a mondatot 🙂
Tegnap Kanadából érkezett a hír, h az a ffi, akit meglátogattam anno, h elvegyen feleségül 2x-ra is apa lesz, már van 1 kislánya, most érkezik a fia. Vagy 1 fickó, akivel pár éve 1x randiztam a napokban 2xes apuka lett… hát jó… újra eszembe jut… a ffiak és az ő agendájuk… (nem bánom, m ez utóbbi szőke volt… asse tudom már miért találkoztam vele 1átalán… és még dohányzott is… ja… lehet akkor is épp feszegetni akartam a határaimat… az előbbi meg lusta volt elutazni hozzám bp-re, h magával ragadjon… és ez igy jó…) Lassan itt az idő, h saját röhejes élményeimről is beszámoljak, m az olvasottságot látva az igazán nagy sikert aratott… ma azonban vár 1 teázás, 1 gyereknyúzás és az a bizonyos pótkarácsony brassóival, csemegesalival… meg jó társasággal…
Holnap Gyufikám 5 éves lesz… elénekeljük neki a “remek a hangulatom pom pom pom poro pom pom” nótát…
http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70
amit Töpi is hangos tapsviharral kántál… és természetesen eszünk 🙂 a kedvencem a daubner féle Eszterházy torta… máshonnan thanks but no thanks. Vannak dolgok, amin nem érdemes változtatni 🙂
Na futok, m elkések… szokás szerint elfolyik az idő a kezeim közül… but I shall return… Csodás hétvégét Nektek is.
Őszinteség…
2009 február 16. | Szerző: Bodrincs
A net 1 érdekes gyűjtőhely… én csak úgy hívom, h a szükséges rossz…
Sok időt vesz el… épp annyit, amennyit ad az embernek és könnyít… vagy épp nehezít? Értetlen helyzeteket szül az biztos… és az ember valahol félúton elhagyja a korrektségét…? De ezt miért?
Miért kell előadni vmit, v. mondani, írni, ha tettek nincsenek mögötte? Vagy miért kell őszintétlennek lenni, és nem felvállalni azt, ami amúgy sem kötelező?
Ülök és figyelek… és fáradok…
Nem tudom, h milyen a többi hölgy… de mások nem igénylik a korrekt választ?
Mióta elvárás az, h az ember lánya a csendből és a sunnyogásból olvassa ki a ffi valódi gondolatait? Már ha valóban ffi… Vagy mi a legrosszabb, ami történhet, ha azt mondod a másiknak, h köszi, de nem egymást keressük.
Néha elgondolkozom, h nem erre a világra való vagyok…
Én hiszek az értékekben, a női – ffi szerepekben, a családban, az összetartásban és az összetartozásban… Vágyom arra, h megérkezzem, a szívemet egyetlen ffi tenyerébe helyezzem, és ő viszont… imádom, ha udvarolnak… ezt valakinek még megtanították?
M bárki tud vájkálni az intim szférádba… ameddig hagyod… de ki az, aki valóban meg akar ismerni, és kíváncsi rád… megnézni, h mi mozgat… miből nyered az erőt, ahhoz, h reggel felkelj… és megküzdj a mindennapok sárkányaival… kinek a vállára hajtod le a fejed… Senki nem vágyik ma már bensőséges testi-lelki-szellemi tartalommal megtöltött kapcsolatra???
Na nem papíron… m ott szinte mindenki… (kivéve, aki eleve felvállalja, h csak szexelni akar…) a gyakorlat viszont azt mutatja, nincs olyan, aki arra vágyik, amerre én… v. hasonlóra… v. más kell, vagy beérik kevesebbel… én addig a bizonyos 1ig megyek… erre szokták azt mondani, h listen 2 ur heart… csak néha elfelejt kommunikálni velem… vagy kérdezem, és nincs türelmem meghallani a választ…
Ma úgy tűnt, h kiszabadultak a bolondok, lekapták a muszájdzsekit és nálam landoltak a hívások… így ma itt ülök kikapcsolt telefonnal… ami amúgy szinte soha nincs… nem oszt v. szoroz… 1xűen fura… nyilván ha nyilvános a telefonszámod, és arra szentelsz időt, h másoknak segíts, akkor ilyenekbe beleszalad az ember… de tudni kell nemet mondani, és nem kell minden bárányt megmenteni… m nem is lehet… és bejön a határaink védelme, főleg, ha már 1x-párszor szétzúzták. Hogy korrekt-e nem fogadni, hanem másokhoz elirányítani? Vagy a manipulációs könyörgéses hattyú halálát hárítani? Asszem.
Hűűha… hát egyértelmű, h ma sem fordítottam agyon magam… és mennem kell olvasni/aludni… m “hajnalban” kávézódnom kell kedvenc kecskepásztorommal akkor, amikor én még csak a kócokat szoktam kibontani, amit az álommanók művelnek az éjszaka… és fel kell dolgoznom az ingatlan és a munkaerőpiac hanyatlását… fel lehet ébredni pár évvel később? lejátszaná valaki helyettem ezeket a köröket? Holnap/holnapután megyek és kicsit helyrerakatom önmagamat is… m csütörtökön már én rendelek 🙂 kell, h adni tudjak és 100%osan és kicsattanóan… so kitartás magamnak is. 1 jó wellness hétvégére vágyom sok pihenéssel, masszázzsal és életem párjával 🙂 gondolom nem kérek sokat…
A Lelkes Olvasóközönségnek
2010 szeptember 20. | Szerző: Bodrincs
Drága Lelkes Olvasóközönség,
Köszönöm a kedves hozzászólást röpke 5 hónap elteltével észre is vettem.
Ezt a blogot azt hiszem most nem viszem tovább, inkább tiszta lapot kezdek ITT IS… és áteveztem az alábbi címre:
bodrincs.blogspot.com
Remélem az életem és a humorom szolgáltat majd gyöngyszemekkel, amik megérnek pár percnyi olvasást, ha nem, akkor is ígérem, h igyekszem a lehető legjobban érezni magam benne.
Köszönettel és üdvözlettel,
Bodrincs
Oldal ajánlása emailben
X