Tegyük már rendbe az IGAZI KÉRDÉSKÖRÉT…

2008 november 29. | Szerző: Bodrincs |

Mert a hozzám érkezett reakciók arról árulkodnak, h sokan nem hisznek, h van igazi társuk, vagy azt a tökéleteshez hasonlítják… csak azt nem veszik figyelembe, h igen az a bizonyos társ tökéletes lesz AZ Ő SZEMÜKBEN… és itt pont ez a lényeg…

1részt mindenki tökéletes a maga tökéletlen módján… és ezen a “féltorz” szűrőn “ítéljük meg” a másik embert… döntünk… és tapasztalunk…

Volt már példa, na nem is 1x, amikor azt gondoltam, h az emberem maga a földre szállt csoda, és nekem úgy jó, ahogy van… de a környezetemnek nem tetszett… de ez KIT ÉRDEKEL? Az ember önmagának választ társat… nem a környezetének.

És mielőtt kétségbeesnénk, h 1 igazi van… hát nem… az egyik tanárom azt mondta, h 8 lehetőségünk van… Nem tudom, h honnan az info… és ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom… 1 +nyugtató dolog van… NEM TUDUNK HIBÁZNI, M VAN ESÉLY… így is tű a szénakazalban esete áll fent… de fontos, h nem 1etlen lehetőség van…bármelyik fut be… mérhetetlenül boldog lehetsz.

Mellesleg az igazi sem fenékig tejfel… és nem hiszek a félember /félkör elméletben… bár azt is hallottam, h a kör, tökéletes és egész, zárt, nincs kapcsolódási felülete v. csak kicsi… szerintem épp elég ez a pici… m így csak az fér be, akinek kell… de ez attól függ milyen életszakaszban van az ember… Ha élete párjának megérkezése azt jelenti, h indulhat a mandula, szóljanak a fanfárok és a harsonák, és indulhatnak a közös úton… de mivel kiforrott emberek, akik jó esetben elég erős nézetekkel rendelkeznek lehetnek súrlódások… m csiszolódni kell… (pl. gyémántot is 1 másik gyémánttal csiszolnak, m az épp oly kemény… a végeredmény meg… hmmm ) és kommunikálni.

Részemről én kifejezetten sajnálom azokat a társaimat, akik úgy vélik, h elkezdenek járni vkivel… aki ÉVEK MÚLTÁN majd igazivá válik… Hááátttt… vagy jó jó vele… ugyan nem az igazi… de ennyit bír elképzelni magának… v. épp fél egyedül lenni… Szerintem kár belemenni vmibe, amiről tudod, h nem az… mert az inkább energia rabló, mintsem energiát adó. Tehát valamilyen módon és mértékben látnod kell a másikban a potenciált, h azzá válhat… különben lopod a saját és a másik idejét is… és hátráltatod az útján… és önmagadat is.