Tű a szénakazalban…

2008 december 9. | Szerző: Bodrincs |

Még mindig az a bizonyos társkeresés/találás…

Mi van akkor ha berongyol vmi hercegféle eltekintve a lova fogától ill. a színétől, és azt mondja folyamatosan, amiről évek óta álmodtál??? Ijesztő… meg kell mondjam… de ahogy szép lassan megcsap a valóság még ijesztőbbé válik… ahogy pár hét alatt a szépen felépített felhőkarcolót 1 hirtelen szellő elfújja… és Te ott állsz… h ok… DE EZ MI VOLT? 

Én elhiszem, h vki őszinteséget hirdet, és ő ott és akkor valóban a szíve legmélyebb bugyrából formálja meg azokat a bizonyos mondatokat… de mégis elgondolkodtató, h itt SENKI NEM ISMERI ÖNMAGÁT??? A netes párkeresés 1ik ismérve, h mancika és pityuka regisztrál… felsorolnak 1-1 listát, h kik ők, és mit szeretnének, pontosabban mit várnak el a másiktól… NOS BINGÓ… amit én elvárok a másiktól, h a lécet csont nélkül ugorja… azt én totál letarolom… és képtelen vagyok megfelelni annak… ez IS ijesztő…

Tudom…túl ijedős vagyok…mindenképp…1 kisebbfajta sokkot kaptam a témában… azt gondoltam, h közelebb a 40 felé már van a ffiaknak fogalmuk arról, h mit/kit is akarnak… (főleg, ha már 1-2 kudarcon és házasságon is keresztül-mentek…)

Éveken át bolyongtam… mostmár látom az erdő szélét… azért is vagyok bizonyára ennyire magabiztos… a randikon mérem le, h én magam mennyit változtam… hisz a külvilág/a társ… mindig TÜKÖR… és hát volt olyan eset is, amikor azt mondtam a fiatalembernek… hiába volt herceg néven anyakönyvezve, h thanks but no thanks… m Te vagy az a tükör, akibe nem szeretnék belenézni… döbbenetesen olyan volt, mint én sok évvel ezelőtt… éreztem (és megértettem) a nyomást, amit majd 7 éve képes voltam másokra rakni… a fojtó ragaszkodást… a görcsös akarást… vicces és félelemetes is volt egyben…

A pártalálás kulcsa mindig az önismeret, aminek igencsak olybá tűnik… híjján vannak sokan (és biztos én is, annak ellenére, h évek óta igyekszem egyre tudatosabban élni). A billegő keljfeljancsi hozzám képest 1 szilárd 2 lábbal a földön álló egyed lehetett… egészen 2006-ig… amikor jött 1 kos ffiember… és közölte… AZ VAN AMIT ÉN AKAROK, AKKOR AMIKOR ÉN AKAROM. WOW… remek alap 1 kapcsolathoz… gondolom nem kell találgatni, h miért is fuccsolhatott be a házassága. Ezután a móka/kacagásos rész után úgy döntöttem, h kiderítem ki is lakik bennem, és hol van az a bizonyos belső béke… m minden jött/ment ffi ne dúlja már fel a gondolataimat/érzelmeimet, m az életem menedzselése enyhén szólva káotikussá válik… és ne azért legyen jó/rossz kedvem, h soontobemrbodri felemelte-e a telefont OR NOT. Ezért fél évre kivonultam a randizásból… 1,5 évre toltam ki ezt a periódust végül… MEGÉRTE… ma már nincs billegés… ez azért volt fontos elmondani, mert a tegnapi naptól a régi önmagam tuti kiborult volna… és mégígy sem állítom, h értem… Most viszont úgy vagyok, h ok… arccal a vasút felé…

Amikor érzed a szerelem illatát a levegőben, tudod, h már pár lépés választ el, h találkozzatok… soontobemrbodrival… na ez jó… és hagyok a Jóistennek 1 kis előnyt, és azt mondom, h LEGYEN MEG A TE AKARATOD… (közben titkon azért remélem, h alapul veszi a majd 100-as listámat is 🙂 ) de jó fej… úgyh tuti…

Az egó aggódik és hisztizne és kontroll freak… a lélek nyugodt és szabad… és képes várni… Nem jelenti azt, h nem nézek fel az égre néha, és kérdezem meg tőlük akár halkan, akár hangosan, h szivattok??? Vagy kezdem megvizsgálni, h ha én vagyok a saját világom teremtője… hogyan is idézhettem elő ezt a sztorit? Hova hantoltam el azt a bizonyos ebet??? ÉS MIKOR???

A múlt bírja nyomasztani az embert… mindegy, h milyen formát ölt… épp az ex van túl közel, vagy csak a gondolatainkban kapcsolódunk össze a régi sérelmekkel… ilyenkor nagy levegő… kifúj… és tudatosítani kell, h mit is akarunk, és kik is vagyunk valójában… h a szörnyeteget kiengedjük a ruhásszekrényből, és meglássuk, h az nem több, mint árnyék…

Én abba kegybe részesültem, h a nyár folyamán felvonult a múltam… megjelent mindenki, bemutatta mit tud, majd bele lehetett rakni őket a megfelelő fiókba… ezután pedig fura mód árnyékok nélkül állok készen arra, h összepasszoljak, akivel 1 életen át kell… 

Jelenleg olyan vagyok, mint 1 karámba zárt versenyló… minden kütyü, ruha, eszköz megvan… már csak arra a bizonyos startpisztolyra és ajtónyitásra várok… nem csak azért, m a kínai asztrológia szerint a Ló évében születtem… mert ez méginkább nem érzem közel magamhoz, mint a nyugati asztrológiát… pedig a hétvégén asztrológus/asztrozófus leszek…