Karácsony…

2008 december 24. | Szerző: Bodrincs |

Azt hittem könnyebben fogom venni ezt a kanyart… pedig én döntöttem úgy, h a saját vackomba húzódom vissza a családi haccacáré után… pusztán praktikus okokból… nyugis körülmények között szerettem volna meggyújtani a 9 gyertyámat, h aztán jól megírhassam a vágylistámat 2009-re… és feladjam az Égieknek, és bár otthon sem lenne óriási nyüzsi… most mégis kicsit nagyon rossz egyedül. Soha nem szoktam inni, főleg nem egyedül… most csak az ment meg, nincs dugóhúzóm és nem tudom felbontani az asztros társam által készített isteni bort. Ezt a hiányosságomat majd pótolom. De minden szépen elkészült, és összességében szuper napunk volt… A fám itthon is kis csini lett… diszkréten féloldalasan díszítve 🙂 mert a hátulja a fal mellett áll, ott senkinek nincs szeme. Ebédre értünk haza a húgommal, a nagyik már ott voltak. Mire túl voltunk Apa szülinapi köszöntésén, és vártuk a Jézuskát dörömböltek… Töpi úr és Gyufi is befutott a nagymamától… Úgyh 10-en énekeltük a mennyből az angyalt. 🙂 Töpi néha eltalálta a ritmust… majd inkább bevetette magát a fa alá, és mindenkinek segített kicsomagolni az ajándékait… utána kissé nyügi lett, de megegyeztünk, h holnap játszunk a „nagyon komoly” távirányítós autóval ill. vmi autópályaféleséggel… bár most először nehezményezte Gyufi, h te lány vagy… eddig nem volt probléma… amikor társasozunk, vagy épp sínpályát építünk… illetve még kreatív alkotások is készülnek szalvétatechnikával, gyöngyöt fűzünk és festeni is fogunk… és közben persze énekelünk… aztán este hulla fáradtan kipihenem a napot 🙂, mert utánuk azért töltődni kell… sokszor eszembe jut, talán nem hiába van az a bizonyos 9 hónap… t. anyuka jól felkészül arra, amire képtelen… m az elmélet és a gyakorlat nem igazán fedi egymást…

A karácsony előtti őrületben én is részt vállaltam, mert a „gyerekeim” szülei vásárlóba mentek… mivel a srácok a 4 fal közötti játékot nem díjazták… hát mentünk velük… az, h repülő cuccokra üljünk fel, h körbejárjuk a játékboltot… szigorúan +próbálva a „STOP TOUCHING” elvet alkalmazni… majd körbesikítoztuk az állatkereskedést, és kikötöttünk a saturnba, ahol csak ki kellett próbálni szinte az alsó sor összes működő fényképezőgépét… (még Gyufi is alig… nemhogy Töpi nem érte el…) Bekapcsoltam, leguggoltam… integettem és szóltam Töpinek, h szia… jól megnézte a gépet és csillogó szemmel közölte… „KÖSZÖNT”… kész voltam… igen… mindig van 1-2 beszólás, ami miatt nagyon röhögsz… vmi rossz fát tett a tűzre… és rászóltam… megállt… rám sem nézett csak a gomb szemét forgatta… zabálni való… de akkor is, ha épp a burkolt „fenyítést” 1 jó játéknak nézi…

Idén nem csináltunk mézeskalácsot a kis virsli ujjakkal… alig voltam otthon… de pótolni fogjuk, m szeretem…

További kellemes ünnepeket mindenkinek… én találtam 1 beszélgetőtársat… és ez most így jó…