Csak gondolatok…

2009 január 5. | Szerző: Bodrincs |

A rugalmatlanságot rosszul viselem… valószínűleg azért, m bennem van bizonyos szintű merevség… ami nyilván rosszul érint, m a saját határaimat feszegeti…

Általában igazi szókimondó provokátor vagyok, aki már csendesedik… de pl. amikor emberekkel foglalkozom is MUSZÁJ feltennem az általuk nem szeretett kérdést… az orruk elé kell toljam… m akkor és ott tud dönteni… +sértődik és elsétál, v. kezd ráeszmélni a dolgaira és tudatosabbá válni és változtatni. Részemről én ez utóbbira szoktam szavazni…

Párkapcsolatban ez más… ott pusztán a másik ember lénye hoz ki belőled dolgokat… amit aztán elteszel a megfelelő helyre… jó esetben tetszik a tükör, amit mutat… egyéb esetben van dolgod bőven… vagy el is sétálhatsz, hátha a másik tükör tisztább lesz… (csak akkor, ha Te magad is tisztulsz!!!)
Hazudnék, ha azt mondanám, h nem vágyom már arra, h kicsit lazuljon a gyeplő és csak belesimulhassak 1 ffi, pontosabban A TÁRSAM lényébe… h megérkezzek… és tudjam, h 1ütt megyünk tovább, m ez így TERMÉSZETES…

Sok emberrel beszélek, sokat kérdezek, m érdekelnek a sorsok… és szinte lehetetlen helyzetekből rábukkanva a társra… mindenhol a TERMÉSZETESSÉG köszön vissza… h bármit csinálnak az TERMÉSZETES… és magától értetődő… a konfliktusokon pedig a humor lendít át… ez is igaz… de van olyan, aki érti és szereti a fanyar, kissé cinikus, mégis isteni humort??? Hülye kérdés… m biztos van… épp csak még nem rúgta be az ajtót…