Kicsit elcsendesedtem…

2009 február 11. | Szerző: Bodrincs |

Jól van, jól van… írok… kaptam emailt, h mikor lesz új cikk 🙂 hja… most… igyekszem pótolni… és megtölteni a csendet… tartalommal… vagy csak a gondolataimmal, eseményekkel.

Az utóbbi napok/hetek arról szóltak, h a belső békámat újra megtaláljam… a szürkét napsárgára fessem, és az értelmetlenbe értelmet találjak és megtáltosodjak… és/vagy kiköpüljem magamból a tejóceánt…

Kapaszkodom a hullámvasúton… hol fel, hol le… remélem most épp 1 kicsit tartós lesz a felfelé vezető út…

Épp most hallottam a kedvenc “médiasztárom” hangját… 🙂 vicces az élet… (tekintve, h ritkán szoktam felismerni)

több fronton is móka kacagás… Ami ma fontos, és égető kín… holnapra már “so what” kategória… csak néha túl nehéz így megélni ma… lazán elengedéssel… Ha nagyon belemojolódnék felcsapom Esther és Jerry Hicks könyveit… kifejezetten Sara és az ezerszavú beszélő bagoly 117. oldalától… és újraértelmezem az elengedés művészetét. az Univerzum tündéreinek sertepertélését.. aki ezt bírja űzni… számomra ő mágus és bűvész… 🙂 2 in 1… én is erre vágyom… h mágus legyek, a saját életemé.

Visszatértem egy kicsit a baráti körforgásba is… igaz többnyire még csak telefon és email szinten… de a vízöntők okán a héten szülinapi haccacárék is lesznek… és az egyikük kerek 40-es… olyannyira elvonultam a saját csigaházamba, h volt, akivel már fél éve nem találkoztam… amikor beszélgetünk, akkor vágyom rájuk… aztán sodródom a mindennapokkal, és a saját életem fókuszával… a régi elméleti traccspartik megszűntek, mert elég a világmegváltásból… akkor és ott jó volt… ma már a csinálás része a domináns… lehet jó lesz megnézni, h ki hova jutott ennyi kihagyás után… meglátjuk. Mindenki mássza a saját hegyeit és legyőzi a saját sárkányait… Az enyémek is elcsendesedtek… és ez most jó. Az egyikük nekem szegezte a kérdést, h tudsz segítséget kérni? És rávágtam, h igen… aztán 5 perc múlva korrigáltam… ja… amikor magam mellé esem? nem… a saját bőrömben épp oly nehéz szokott lenni, nemhogy felhívjam őket, h jelen legyek… pedig épp azért a barátod, h a “bad-hair day-en” is ott legyen… csak ez ijesztő számomra… mert olyan hatású, mintha visszakerültél volna a régi depibe (amit tk. már ezer éve nem is súrolsz… csak hozzászoktunk, h jól vagyunk és az életed tortájának a szeletei more or less rendben mennek…) – erre persze megkaptam megint, h szigorú vagyok magammal… háááááttt tantónénikéremlehet… bár néha elviszem ezt a macát vásárolni, és megkérdezem, h adrikamostmirevágyszmitszeretnél… és ezért is kap tejszínhabos tejeskvt, vagy mézes, tejszínhabos banánturmixot esténként, h a bennem lévő gyerek is örüljön 🙂 és igen… rugdosom is, ha nagyon ellustul… v. olyan állapotokat teremt maga köré, ami enough kategória… úgyh én meg én meg az irén ezért is tanultunk meg egyedül jól lenni, m szórakoztatom magam minden szinten. 

Arra jöttem rá, h hja 1 lépés 1xre… nem lehet kiforgatni az egész életemet a sarkából… NA NEM MIATTAM 🙂 m én kifordítanám, kiráznám, összeraknám… ja de miattam… ha már a teremtés és vonzás szócsöve vagyok, akkor el kell ismernem, h van hozzá közöm, h most szép lassan történnek a dolgok… csiszolnom kell a hitemet… 1részt, h itt az ideje, másrészt, h képes és hajlandó vagyok rá… ehhez a tudatalattit kell megnevelni. Vagy jön a türelem faktor… a másik mumus… m ilyen téren tisztán azonosulni tudok Töpivel, aki addmáruramderögtön akar mindent… és ha nem úgy van, már nyomja is a gombot és buggyannak a krokodilkönnyek 🙂 A legjobb, amikor még félig beszélgetésbe vagyok a gyerekeim anyjával, de Töpi már húz… m épp kirakózunk, vagy futkosunk, v. bújócskázunk…

Még mindig nem vagyok ügyes a fiúk terén… épp peluselhagyásban vagyunk… tehát 5 percenként pisilni kell… hááátttt azt hittem szórakozik… de nem… ilyenkor gyorsan rátenni a szűkítőt a wcülőkére, a kukacot irányítani… az első kísérletnél rögtön kiáltani kellett 1 alomcseréért… m nem volt jó a célzókánk és a kisgatya bánta… kész vagyok rajta… igen… Gyufi 2 hét múlva 5 éves lesz… már rég csináltuk végig ezt vele… nekünk lányoknak pedig könnyebb a dolgunk ugyi… (emlékszem… nekem narancssárga bilim volt amolyan karosszékes kényelmes királylányos… ami elé be lehetett hajtani 1 tilitolis színes számolókát… 🙂 Töpinek az első bilije zenélt, ha sikeres volt az akció… ilyenkor felkiáltott “ééééééééééénnnnnnnnnnneeeeekel :)” hát igen…és csak neki, m ügyes…

Amerikában/Canadában mindenkit arra nevelnek, h milyen frankó dude… és ő a legjobb… nem állítom, h 100%-ban egyetértek vele, de mégis jobb, mint a mi önbizalomhiányos társadalmunk… úgyh pl. minden kis hülyeséget hangos tapsviharral és elnököknek/hollywoodi sztároknak kijáró tiszteletteljes bravózással ünneplünk… és hát édes, ahogy örül magának… ezzel erősítjük őt… bár őt elvileg nem kell… Gyufit inkább… Töpi a bátor erőszakszervezet… 🙂 a legkisebb nemtetsző dolog esetén szedi a sátorfáját, h megy haza anyához :), ilyenkor mire visszaédesgetem… az 1 külön tortúra, m ha a fejébe vesz vmit… 🙂

Múlt héten azt hittem, h mindkettőt kifordítom a bőréből… elmentünk shoppingolni… természetesen ők helikoptereztek és örömködtek… a cipőboltban, míg kiválasztottam akik, velem jönnek… hát ott rohangáltak, sikítoztak… bevették az egész helyiséget… néha türelempróba, meg el is unják magukat, ha nem a játékboltban vagy nem az állatkereskedésben vagyunk. Amúgy ott volt a kedvenc nyulam… kosorrú oroszlánfejű, és szürke… és fekve úgy néz ki, mint 1 macska… 1xűen cuki… Ha majd házban fogunk élni… tuti, h őt is szeretném a háztartásomban…

       

Ma kaptam 1 nagyon jót… társkeresés témában… nem tudom kihagyni ezt a gyöngyszemet… mindenki arra vágyik, h berobbanjon az igazi,  berúgja az ajtót, és ki se kelljen mozdulni, csak ránk találjon a másik felünk… so akár így is kereshetnénk??? 🙂

By the way elkészült a színes szagos táblám… és jó lett… fel is dob… bal lábat a jobb után… rajtam a világom szeme 🙂

Nyilván be tudnék számolni arról, h majd’ 15 év múltán ismét szembejött velem a “tomcruiseológia”… és bevallom engem ijeszt… (már megint ezt használom és pahh… pedig bátor nyulacska vagyok) az emberi butaság… elvakultság… kulturált formába csomagolva… Gondolkodom, h milyen jellem kell ahhoz, h belemenj a játékba, és szinte, sőt mindenedet odaadj anyagilag… érzelmileg… emberileg… és hol az a pont, amikor belekerültél a hálójukba és onnan nincs menekvés… és még el is hiszed, h ez mennyire jó neked… amikor én magam belegondolok, h mennyit invesztáltam az elmúlt 8 évben a tanulásba, spirituális ismeretszerzésre… de persze ott a családod alól is kiárulod a házad, vagy netán azért, h “elvegyen a másik” eladod a sajátodat a fejed fölül… a “szerelem nevében”… gimmiöbrék… én cseles vagyok… érdeklődő és ezer kérdést feltevő… közben belül szilárd… próbáltak 18 környékén meggyőzni, h nélkülük semmi vagyok, de majd ők jönnek, és én megyek és előadások és képzések… és akkor valaki leszek… belém tört a bicskájuk… a nagy tomcruiseológus nem tudott igába hajtani… hiszen tisztán láttam a helyezetem, csak azt felejtették el leírni a tesztjük aljára, h ők kik valójában… bár akkor még nem volt ennyire rossz hírük… Már üzenetet kaptam, ha kérdés van… azt a főmuftinak kell feltenni… én viszont pusztán annyit kérdeztem a “gyakorlótól”, h mit nyert, mi változott és hogy tud másoknak segíteni… gondolom válasz is lesz sooner or later… ez 1 érdekes mindennapi találkozási pont lett az életemben… érdekesség, próba… van, aki a fekete-fehér “harcának” látja… hát van 1 stílusom… és tájékozott is vagyok… viszonylag… és feltettem az apró, de lelkes kérdést, ha már non stop auditálni jár, akkor “tudsz te is audiálni?” – dehogy… hát az nem úgy van… fokok és szintek vannak és ronbácsiolyanjólfelépítetteezt… MÉG ÉN IS TUDOK AUDITÁLNI, -válaszoltam én…  hisz MG megtanította… és próbáltam is… mert maga a módszer maga értékes… amit a tomcruiseológia csinál belőle csak az az ijesztő. Nah erről úgyis lesznek élményeim… m elindult a hátulról mellbe hittérítés… dvd-k, könyvek, ismeretterjesztő anyagok… amíg nem kér kölcsön a következő etapjára nagyon jól tudom az infot egyik oldalon be a másikon kiengedni… 1etlen 1x találkoztam randi szinten 1 missziótaggal :)… mi lett a vége??? ELADOTT NEKEM 1 KÖNYVET 🙂 el is olvastam… nem hagyott mély nyomott bennem… de tisztelem mindenki útját… attól nem kell értenem, nem kell egyetértsek vele, főleg nem kell szeretnem… hát új impulzus simple is that… Jó éjt.