Valentyin…

2009 február 15. | Szerző: Bodrincs |

Közeleg az USÁból jól ideszabadult Valentin-napi őrület… már kb. 1 hónapja jönnek az utazási irodák és mindenféle más csatornák reklámhadjáratai, h mivel lepd meg a kedvesedet, a “csajodat”, életed párját… blööööeee.

Ja lehet, h savanyú a szőlő??? Hát biztosan, hiszen évek óta nem készültem, és pl. randit sem szervezek arra a napra, max. a barátnőimmel hetyegünk egyet… bepótoljuk az elmaradt karácsonyt és szülinapot… és eszünk egy jót 🙂 meghallgatjuk a boldog, hosszú házasság titkát, ill. kitárgyaljuk, h hogy is tehette meg Sziszivel smaragd ugyanazt másodszorra is… Hogy is volt a mondás? If u fool me once – shame on u… if u fool me twice… shame on me… HÁÁÁÁTTTT. Utálom, ha igazam van, amikor azt mondom, h nem változnak az emberek, vagy csak NAGYON NAGYON LASSAN!!! Hosszú évek alatt csiszolódunk… keddről szerdára tuti nem. Valahogy nem borulok ki, most viszonylag megszilárdultam magamban, és örömmel veszem az feladataimat… igyekszem nem ragaszkodni, hanem létezni és JELEN LENNI… ha hívnak megyek, ha nem hívnak nem megyek… ha 1 randi fine, ha kettő… akár… bármi lehet… ha béke van belül… béke van kívül is… másként nem tud működni a világ. Meguntam a görcsgombócságot, vagy hogy x,y,z lépésére várjak. Elég… a billegés nem jó. Ilyenkor jó… annyi erőm van, h egy hegyet is arrébb tolnék… úgyh tudok segítséget nyújtani másnak, és elmondani, h szép kék az ég és süt a nap, és hasat be mellet ki előre… Legyen az bármilyen kihívás… párkapcsolat, egészség, bőség… All is well – ahogy Esther és Jerry Hicks zárja a napi aforizmáit 🙂 és igen.

Tegnap felköszöntöttük a vízöntőinket… a társaság felállása 1 ffi, 5 nő (pontosabban most 4, mivel Legkedvencebb krásznájá moskóban székel…) + később fifi 2 bevándorló barátja a pasink 40 lett, a másik hölgyemény, let’s call her dq (dráma queen) 42 (de felajánljuk neki a 24-et agyilag néha … talán még 14 is 🙂 liba…:) ). FÉL ÉV szünet után ült össze a csipet csapat… utoljára az én 30.omon találkoztunk együtt… Meg kellett állapítani közel 5 perc után, H MINTHA KI SEM MARADT VOLNA EZ A FÉL ÉV… változás szinte semmi nem volt… fifi ugyanolyan bolond, mint volt, és ugyanabba a mederbe lép újra és újra… naná, h ugyanazzal a nővel.

Azt állítom, h az igazit 6 lóval sem lehet elvontatni a párja mellől… EZ IGAZ AKKOR IS, ha se vele, se nélküle kapcsolatban van a 2 ember? Mit gondoltok?

Én tk. azt, h attól még nem igaziak egymásnak… különben szépen csendben rendben együtt élnének… fifi begyűrűzné totót, és boldogan élnének… lenne elkötelezettség, felelősség… Bár ez az opció fifinek nem tetszett… sőt a ffibarátok is érdekesnek tartották a női észjárást… (attól függetlenül, h általában fifi a nő a csapatban… és mi ffiként funkcionálunk…)

Még a múltkori lefelé tartó spirálomban, amikor ki voltam borulódva a randik semerre nem tartása miatt  beszélgettem fifivel, aki kedvesen felajánlotta, h kérdezzem bátran, hiszen ő ffi… elkezdtem magamban röhögni, de aztán pont dolgom volt. Ez a majom, meg megsértődött 🙂 tegnap ezen is jót röhögtünk… ő, mint ffi 🙂 ám legyen. Mindenki imádja, és a legjobbat kívánjuk neki is… totóval, v. totó nélkül…

A házigazdánk hát igazi dráma queen… már már néha túl tesz rajtam is… bár nem annyira oscar-díjas alkotásai legyenek, mint szerénységemnek… épp szakításban volt és a szülinapján, és még le is amortizálta a saját és a szomszéd új autóját… és ment a kesergés… az est végére fogadásokat kötöttünk, h mennyi idő alatt rendeződik vissza Santiago de Chilével… aki eltalálja, az főzi a következő vacsit 🙂 én vasárnapra licitáltam… hála a jó égnek buktam… bg lett a nyerő a maga 48 órás tippjével… A siránkozós ennek már definitely vége és végérvényesen, m visszavittem a cuccait, lemondjuk az utazást és soha többé nem találkozunk, m már sokadszorra szakítunk blabla vége egy ma (12.) esti randi lett és egy szombati getaway… szülinap/valentin…  hát jó… minden jó, ha jó a vége… biztos lehet szeretni egy sokkal fiatalabb srácot… ma ezt én nem tudom, hiszen tacskókkal nem kezdenék… tudom mit akarok, merre tartok… hogy baj-e ez a szilárdság és határozottság… csak a Jóisten tudja… emellett igyekszem rugalmas lenni és befogadó és elfogadó az élettel… figyelek és jelen vagyok… és még boldog is…

Fifi meg is jegyezte, h sokkal felszabadultabban ülök a társaságban, mint régen… általában én voltam az, aki önként dalolva a boncasztalra tettem magam és gyertek marcangoljunk ízekre, hátha megismerek még vmit magamból általatok… tegnap másként volt… nem akartam felcsattanni, amikor ugyanazt a lerágott csontot kellett meghallgatni (egy válás sztoriját) természetesen úgy, h a másik – a jelen nem lévő – a hibás… és szegény én mennyit szenvedtem… épp annak ecsetelve, aki után évekig epekedett… és mi is volt előbb? a tyúk vagy a tojás… hol kezdődik a megcsalás? amikor én fizikailag mással ebédelek, másra szentelek időt, vagy, amikor ugyan testben ott vagyok a hites uram mellett, de agyban és álmomban és mindig a másik ember karjában??? akkor ki teremtette ezt a katyvaszt? Kinek a hibája ez? Ezt dolgot majd 1 évig beszéltük, és szóltunk időben, ha ez így megy tovább… ez meg az lesz a vége… és hát ja… elfelejtjük, h a tetteknek következménye is van… márpedig vállalni kell, azzal együtt, h bármikor megfordítható az irány… kellő figyelemmel, jelenléttel, kommunikációval, szeretettel… na nem 5 percig, majd hozzávágom a pacskert, h ez a mocsok nem értékeli a fáradozásaimat 🙂 Válásból kiokosodtam… ki is merültem… olyannyira, mint a facsart zokni… megtanultam nemet mondani, és megvédeni a saját határaimat… igen… még a barátoktól is… mert ha átmegy energiavámpírrá… az tönkretesz… fél évig regenerálódtam… előtte, amikor észrevettem ordítottam és a fejéhez vágtam… nem szép történet… szerencsére ezen is túl vagyunk… sok mindent kibírnak az emberi kapcsolatok, csak kell egy minőségi átalakulás… ha nincs, akkor micike jobbra, mancika balra… nem kell vontatni, ami nem megy… belemenni a játékba pedig pláne nem. Értek ám atrocitások a többiektől, h nem lehet felróni neki az önzőséget, vagy, h az elmúlt 2 évben azt nem kérdezte meg, a másiktól, h te hogy vagy… de állandóan készenlétben kellett lenni, m neki bármi sirámja volt, és még közben terheskedett és szeparálódott… és szentül hiszem, h csak az tud adni, akinek van… és ha elvett tőled mindent a másik, akkor már nem tudsz adni… kapni szeretnél… akár tőle… de ha mástól… az sem rossz… És hát volt egy-két csúnya szócsata, amikor leszippantotta a maradék életerődet és megtáltosodva osztotta az észt… akkor ez a ba…d meg kategória… és nem nézve se istent, se embert… ami a csövön kifér… és ez nem volt szép… és ezt így nem lehet csinálni – hallgattam – és el kell fogadni és szeretni kell és fogni a kezét és segíteni… RHÁJT… mígnem 1 napon csörög a telefon… bg (a nagyon szelíd igazság harcosa) hív, h megkövetlek… m eljutottam arra a pontra, ahova te, és már értem, h akkor mit és miért mondtál… AMÚGY a dráma queen zseniális nő… ezt megállapíthatjuk, hiszen semmi mást nem csinálunk, mint róla beszélünk… akár jelen van, akár nem… 1xűen téma, és így is elvesz minden energiát… Ezen ma már újra fitten, erősen… csak röhögök… de 1 igazi zseni… nemhiába… ugye a vízöntő analógiája a bolond – aki maga a zseni, hisz attól függ honnan nézzük :). És, h miért vicces a történet??? Mert úgy szippantotta le a többieket, h most épp akkor abban az adott pillanatban hepili evör áftört élt Santiago de Chilével… ez még számomra is x akta volt… és nem tudom ezt, hogy lehet… de ja… a vámpírok köztünk élnek… csak ma már nem vérrel táplálkoznak… hanem energiával és figyelemmel…

De a tegnapi este nagyon kellemesen sikerült… DQ kicsit fátyolos szemmel ült az asztalnál, bár talán soha nem volt olyan jó formában, mint most (de mint nő természetesen elégedetlen volt), viszonylag csendesen, mi jókat röhögtünk… ma már az aprógyerek 9 hónapos… hát megfogdostam a kis vaskos vádliját… annyira édes… kár, h beteg és nyűggombóc volt… m akkor még meg is görgetem… elkezdett járni még csak kézfogásos módszerrel… nagyon komoly pasis feje van… 1 cukorfalat… ő az SVT-s referenciám… hogyan lehet 1 kritikán aluli várandósságból gyönyörű, egészséges, mosolygós gyerek… és tényleg sokat dolgoztunk velük/rajtuk… amíg a pocakban volt, meg utána, m azokat az állapotokat épp ésszel nehezen lehetett kibírni… mindenkinek… köszönjük, h túl vagyunk rajta 🙂 Hála. Másik vicc az volt, h a “vádak” a ffi részéről uazok voltak… tehát a sztori nem… csak annyi változik, h most nem á, hanem b mondja… miközben dq azt éli, h annyira szereti és annyira figyel és ad… hja… csak a másik fél nem érzi… a törődést sem… Nagy igazság… úgy kell szeretni a másikat, ahogyan Ő SZERETVE AKAR LENNI… és igen ez azt vonja maga után, h engem is úgy kell szeretni, ahogy én szeretve akarok lenni.

Nagyon egyszerű példa… én imádom a barátaimat… én ölelkezős puszilkodós vagyok… és itt van a legkedvencebbem… akit max. akkor lehet megpuszilni, ha netán canadából v. moszkvából ki-be repül… vagy átölelni… m ő nem tűri… és én ezt elfogadtam… volt még 1 ilyen barátnőm… időről-időre beleszaladok 1 ilyen “másságba”… van a másik véglet, aki bírja az érzelemhullámomat és jön az árral… és fogadja az ölelést és jól esik neki… Bár a mi családunkban a szeretet kimutatása döcögős volt (tudom, h időről időbe belehuppantam az ölükbe, főleg, ha bármi bajom volt… de nem voltunk/vagyunk ömlengősek… ma már arra figyelek, h puszit adok jövet-menet… néha meg is ölelgetem őket is… főleg, ha előtte átsöpört a szavanna dühe 🙂 )… Kanadában volt 1-2 vicces jelenetem… ott kaptam magamra az ölelkezést… hiszen ők meg nem puszilkodnak… így belefutottam párszor, h autóban búcsúzkodás… ő hajol, h öleljen… én adom a puszit… ja… a FÜLÉRE 🙂 még jó, h nem értette félre… de a mai napig tartom, h 1 ölelés 100x többet ér, mint 1 odavetett lehelet a képedre… bizalmasabb, nyitottabb, szeretetteljesebb. Természetesen mielőtt jön a legkedvencebb szoktam neki írni, h készüljön fel lelkileg, h igen még meg is fogom ölelni 🙂 csak mert annyira szeretem 🙂 és azért bírja és túléli… Pl. a másik barátnőnk csipked… mondtam neki párszor, h a kezére fogok verni… aztán lementünk meglátogattuk a tesóját és a családját… ő meg rácsapott a karomra… röhögés közben. Megkérdeztem, h nektek meg mi bajotok? könyörgöm… lila karral nem vicces az élet… az egyik csíp, a másik üt… m szeretetből és jópofaságból 🙂 thanks but no thanks… eltérőek az eszköztáraink.

Valentin rohangálósan telt… a-b-c helyszínek között… és jól… este sziszivel palacsintát ettünk és pálinkáztunk… hááttt ezer éve nem… utolsó emlékem az volt, h rosszul voltam, és apa mondta, h húzzak le 1 kupicával és majd kifertőtleníti a gyomrom… ja le se ért jött is vissza, h megnézze ki az az bodri… tegnap csak 1re szélesebb lett a mosoly és egyre több a duma… sziszi és az exvőlegényem kerülgetik egymást… ezen mindig röhögök… m sz. akárhányx hív, h van vmi, amit közölni szeretne, tudom h csak vele lehet kapcsolatos… 🙂 m 1 helyen dolgoztak, aztán az ex feleségének a kolléganője volt… és igen csúnya véget ért a beszélgetés, amikor ecsetelte a hódítását… majd sziszi közölte, h én vagyok a legjobb barátnője 🙂 vhogy a sztorit félbevágták abban a taxiban… de azt is elsők között tudtam meg, h válnak, v. bármi volt… a barátok engem hívtak… lehet volt 1 látens elképzelésük (és régen talán még nekem is…) h olyan jók voltunk együtt, talán majd kicsit élünk, és utána újra működünk… mert ő tudott kezelni… akkor… ma már lehet belém törne a bicskája… nem tudom, m már nem ismerem… nagyon nagyon régóta… sóval és borssal a legújabb, h épp ugyanabba a házba bírt költözni, ahol sziszi él… mesélte, h most mennyire jól nézett ki friss női szemmel… és csak annyit gondolt, h kár érte 🙂 nem tudom… legutóbb, amikor láttuk egymást még elég ramatyul nézett ki… és csak annyit kérdeztem, h elváltál már? vannak kapcsolatok, amiknek látod a végét… m nem passzol a 2 ember…meg én nem gondolom, h elmarni a barátaitól az embert egészséges dolog… egyik fél részéről sem. voltam annyira jó kedvemben, h akár megkérdeztem volna, h hogy van… beszélgessünk… Sokáig fájt, h annyira nagy szerelemben voltunk több mint 5 évig, és ő volt az, akivel semmilyen szinten nem tartottuk a kapcsolatot soha… 2 év után is olyan zavarban volt, amikor összefutottunk, h mindent kiejtett a kezéből, és közölte, h ő nem tud velem beszélgetni… azt akkor nem értettem, csak baromira fájt, és úgy érzetem, h talán sose szeretett… hiszen elviekben akkor és ott együtt akartuk leélni az életünket… utána pedig még barátok sem tudunk maradni 🙂 Ja sok mindent nem ért az ember lánya, de tovább megy, feldolgozza és már nem néz vissza. Akarva akaratlanul is tudsz a múltad darabjairól… most épp azt, h akivel évekig kicsináltuk egymást álom/rémálom kategóriában az megnősült és még gyereke is lesz… Pont az jutott eszembe, h 2 dolgot lehet tenni baromira elkenődöm, h még 1 ilyen szívtelen hapsi is elkel és megtalálja a párját, és van olyan gyerek, aki úgy dönt, h őt akarja apának… v. örülünk neki, és inkább azon gondolkoztam, h igen… MINDENKINEK MEGVAN A PÁRJA… és persze nem bánom, h nem mindenkivel passzolok össze… kisebbfajta káoszhoz vezetne… és Richard Bach könyve a Híd az örökkévalóságon át jut eszembe, amikor fekszik a földön a lábát lóbálva és arról ábrándozik, h van valahol , él és létezik a lelki társa, aki épp úgy keresi őt, ahogy ő maga… és ez az út jobban feldob… h engem épp úgy keres az a bizonyos másik, ahogy én vágyom rá… néha megráznám, h hol van, és mi tartott ilyen sokáig, h megérkezzen végre… de mi van, ha a saját küzdelmeimmel tartottam őt távol eddig? ezt ma nem tudhatjuk… de tény és való, h jó lesz már múltként tekinteni a keresésre… és imádni fogok megérkezni és belesimulni a lényébe… Addig pedig gyakorlok… adni, törődni, szeretni, gondoskodni, megnevettetni, főzni, kapni, elfogadni… addig, amíg nem sérül benne senki… 1xűen jelen lenni és figyelni…

Ma pl. játszóházban is voltam… Töpit és Gyufit ugráltattuk ki… csocsóztunk, léghokiztunk 🙂 csak azért hagytuk anyukával az egymás elleni küzdelmet abba, m elvileg mi lennénk a kísérők 🙂 de jól szórakoztunk… legalábbis én… figyeltem a párokat, az anyukákat, az apukákat… ahogy a gyerekükkel bíbelődnek… Töpit, ahogy mindenkivel vált 1-2 szót… és ha úgy dönt, h most ő akar léghokizni… feláll a másik gyerkőc mellé a székre… majd sír 🙂 hisz ő a kiskirály… de nem mindig az van, amit ő akar… Gyufi nem vegyülős… (ahogy én sem), ő Töpit szórakoztatja… és vele együtt csúszkál, mászik, ugrál… vagy épp a traktort tolja őrült tempóban… A gyerekeket is figyeltem… vannak, akik minden szarért sírnak (pedig nem 2 évesek, mint Töpi úr…), vannak a nagyobb fiúk, akik kizárják a kicsiket úgy, h pl. felszedi a létrát… so nekem kellett feltolnom Töpi fenekét… de karhatalmilag visszakértük… és asse szeretem, ha a mi gyerekeinket fellökik… m ne… Töpinél megint beindult vmi… egyre szebben beszél… bár most az r betűjét elhagyta… kérdeztem, h hol? hát otton… 🙂 és énekel és dumál és rohan… fellöknek annyira örülnek, ha látnak… és mindig sokszorosan begyűjtöm a puszikat és öleléseket… ők erre tökéletes fórumként szolgálnak. Kaptak 1-1 mini sodrófát, úgyh délután nagy sütikészítés volt… sajna ezt én már nem láttam… majd legközelebb…

Én ebédelni voltam Legkedvencebb 1 kedves ismerősével… akire mindig legyint, h halak, holott épp úgy kos, mint ő maga 🙂 elszaladt 4-5 óra, és be nem állt a szánk. Előjött témaként a megmentő komplexus… (sürgősen letekerendő… m igen…) és gondolkozom én is, h azért ápolok, gondoskodok, m meg akarom menteni a másikat? vagy hátsó szándék? érdek vezérel? vagy csak kedvelem a lényét? Mindig azt hallgatom, h listen to your heart… és mi van ha nem mond semmi használhatót… azt tudom, h addig nyújtok figyelmet és törődést a másiknak, amíg megvan az egyensúly és a visszacsatolás… kibillenni nem érdemes, és nem is tudsz… el kell tudni fogadni a nemet… mégha nehéz is… hiszen jót akarsz… csak épp a másik fél köszöni szépen azt már nem. Türelemjáték 🙂 Előjel és irány ismerete nélkül. Végülis gondolom mindenki pontosan tudja, h mi jó neki, és mit akar és merre tart. És le is mérhető egészség, boldogság szinten, h mennyire sikeres az életvezetésének az iránya. és igen néha jönnek a vírusok is… bár akkor mindenkinek betegnek kellene lennie… de vegyük a kalapba ide őket is. De az emberkerülés jobb szakszó erre… hiszen ilyenkor már nyújtod a kezed és hárítasz… nem adok puszit, m fertőző… Hát nem tud olyan fertőző lenni a két micimackó, h körbe ne csókolnánk egymást… max. előtte orrfújás, törlés/tamponálás… de jöhet a puszi és a nagy ölelés… Felnőtteknél ez más 🙂 nekem is vannak hárítós időszakok… tavasszal volt 1 nagy betegségem… nem értettem az okát… utólag már igen… 1 hónappal kitolódott a mh-emen a leépítési fázis… hisz várták, h újra good as new legyek… nos… én meg 5-6 hétig az ágyat nyomtam… közben persze határidőre próbáltam leadni 1 anyagot… télen ismét… akkor is határidős munkám volt 🙂 bár full lázasan nehezebb koncentrálni… és utálatos feküdni… és nem aktívkodni jönni/menni… kifejezetten rosszul bírom… úgyh hosszas lábadozásoknál visszavackolódom anyáékhoz, m akkor ott társaság is van… Töpi szorgalmasan járt velem sókamrába 🙂 m neki sem ártott és az én arcüregeimnek sem. Meg egyedül még jobban fáj minden… rosszul vagy… de azért mégse hívod fel anyádat, h minnyá meghalsz… m már biztos alszik 🙂 so jó, h ha van társaság a rosszban is… a jóban és az örömben könnyű a másik mellett lenni… a szarban sok embernek kevésbé megy… hallottam olyan “kapcsolatról”, ahol a srác megbetegedett a lány zokszó nélkül elment síelni a haverokkal… nem baj, h együtt tervezték… nos… érdekes minőség… én nem erre vágyom… bennem amúgy fel sem merülne… m ez valahogy alap… vagy én megyek a világgal szembe??? És az én értékrendem az abnormális? És az átgázolós, nemtörődős, érzékek és értékek nélküli lények tudnak érvényesülni? Néha széttárom a karjaimat és nem értem… biztos nem vagyok könnyű ember… bár én megtanultam magammal élni… biztos van, akivel jól működök… lesz szíves rám találni 🙂 or else…

Zárszóként hadd említsem meg, h már rendelkezek tomcruiseológia dvd-vel és kiskönyvvel… becserkésző hadművelet 1.0 elindult… bár jeleztem, h biztos nem tudom jó db-ig feldolgozni… m prioritások vannak… de kaptam időt… 🙂 bele fogok majd lapozni…

És erről a majdról eszembe jutott az, amit 1 hapsi írt… h szeretnélek MAJD megismerni… hja… annyira, mint én a fenti misszió agymosását… miért nem lehet azt mondani, h nem… még indokolni sem kell, hiszen nincs kötelezettség, sem elköteleződés… és randit kér, és az adott napon fent lóg a neten… pretending i’m invisible… röhej. Már nem kell minden williet megmenteni és kiosztani a jómodorról… vagy a korrektségről… be kell látni… ez net… mindenki azt mond, ami akar… az lehet, aki tud lenni… szavakkal pedig azt próbálja elhitetni, h mennyi sukár csákó… pedig nope… néha elkeserít, néha bosszant, néha hálás vagyok, h 1 békával beljebb és közelebb vagyok… és bízom az isteni rendben…

Édes önpusztító drága ismerősöm helyes volt, amikor annyira nyögött, h már folyamatosan isten nevét mormolta 🙂 hajlik mindenkinek a térde… ha fáj, hajtsd méginkább, rogyjál meg… jobb lesz… hamarabb szabadulsz.

Ok… figyeld a gondolataidat… m fél éven belül simán manifesztálódnak… bejutsz olyan helyre, ahová nem is nagyon akartál, csak arra tévedt a figyelmed… m ott kvzol, és elgondolkozol, h milyen lehet… és puff bent vagy…

amit ma gondolsz az lesz a jövőd… ezért igyekszem kiküszöbölni a morgolódást és pl. most Csodadalokat hallgatok és fókuszálok…

www.badgibella.hu

vagy… www.tisztahangok.com Ott az asztrozófia rovatban Paksi Zoltán beszél… a csillagképek közül ha szembesülni akarsz magaddal a világ és a társad által.. kezd a mérleggel… nagyon igaz… és kicsit liftezik a gyomrod is, és válaszokat kapsz önmagadra mások tükrében… ha épp olyan passzban vagy és megérint… olyan lehet, mint a csúzli… hátrébb kerülsz, h utána messzebbre szállhass…

Remélem most kicsit elhallgatok, m 2 határidő szorít… amit nem szeretem… az időkomplexusból sok éve nem tudok kikecmeregni… úgyh el és fordítok, ha leadtam őket érkezem… biztos addig is megkínál az élet újabb csodákkal és élményekkel és egészséges környezettel 🙂 Legyetek jók.

Még vmi eszembe jutott… apa mesélte, h a barátja amióta kirúgott engem nem jelentkezett nála… hétvégén még úgyse mer jönni, hiszen bármikor összefuthat velem… Én már el is felejtkeztem a sztoriról… hiszen nem vagyok sem sértődős, sem haragtartó (főleg ha nem partner a másik fél semmilyen szinten… lerázom, mint kutya a vizet)… és figyelem az apatigrist, ahogy ugrásra kész, h kiossza majd… mert édes… ő végiggondolta, újrajátszotta, újra és újra (rágódós fajta)… és semmi olyat nem tettem, h neki így kelljen viselkednie, hiszen 31 éves nő vagy (apa… még csak 30 és fél…) és 1 nővel így nem beszélhet az ember… és én sem rúgnám ki soha a gyerekét, hiszen huszon éve ismer… bla bla bla… édes… és helyes, ahogy véd. Imádom.