Chandler a kutyán :)

2009 február 21. | Szerző: Bodrincs |

Befejeztem a 3-ból 1 anyagot... mámorító érzés… gyorsan meg is ünnepeltem 1-2 habos tejeskv-val… és most itt álljunk meg 1 percre…

Érdekesen alakult az életem tavaly nyártól, így most 2 helyen vagyok… és a 2. helyemen 1 nagydb hapsi a főnök “elnökúr”… szabadszájú, nagydumás pasi, aki trágárul beszél – ami kifejezetten bántja a fülemet, de mivel nem rég vagyok ott… a nevelés elmarad MA MÉG -, és tegnap megkérdezte, h szereted a kv-t? Rávágtam, h igen… m kapott 1 kv-t, és ha van kedvem, akkor beszerezhetnék 1 kvfőzőt az irodába. Mondtam, h ok, de csak és kizárólag tejhabot gyártót… m én úgy szeretem a kv-t, h akkora a habja, h 1-2 cm-re kinyúlik a bögréből annyira kemény, és ha itthon vagyok, akkor még megfejelem tejszínhabbal is… erre közölte, h a szexualitás összefügg a kv. fogyasztással, ill., h ki hogy szereti… na ez totál új info volt… és elkezdett hápogni, h ffi legyen a talpán mellettem… i don’t know about that… azt viszont tudom, h ad1… nem vagyok függő… ad2… ha tehetem ne nagyon szóljanak hozzám reggel, amíg be nem nyomtam a habos tejest (bár most belegondolva komolyabban… tényleg ANNNNNYYYYYIRA JÓ 1 jó kv, akár az orgazmus… hja… lehet benne mégis vmi? (hozzá nyújtózkodsz 1-2-t 🙂 1 nyújtózkodás ugye megmozgatja az összes izmodat, felszabadítja a blokkokat és 1/3-ad orgazmussal ér fel… 3 nyújtózkodás nem nyújt extázist FYI mielőtt nagy magányodban tornázni kezdenél… 🙂 ), ill. 1xűen én zombie vagyok reggel… nehezen ébredek, éjszaka kukorékolok… úgyh csak ennyi a magyarázat… érdemi munkát szerintem f10 környékétől tudok végezni… de ha nincs kv. sem dől össze a világ… és tej nélkül nono… 1x kényszerültem fekete kv-t inni kanadában, amikor 1 vágóhídra esedékes kölyökgólya formát öltöttem (+tíz kg/félév), és fogyóznom kellett (életemben azóta sem voltam olyan súlyos egyéniség az akkori 63 kg-mmal… most meg szeretném, ha újra 5össel kezdődne a mérleg kommunikációja velem… de azt gondolom, amíg a 8 évvel ezelőtti kosztümömbe beleférek túl nagy gáz nincs… ) so már megint csapongok… as usual… ott napi 3x kellett sima feketét inni… azt hittem beledöglök… pedig ott igazán laza kv-t isznak… Múlt vasárnap ugye ebédelni voltam és ott mondta a kedves ismerősöm, h 1 jó kaját elcsapni tejeskv-val vétek… so ő feketével zárt… én képtelen lennék rá. Csütörtökön ismét 1ütt ettünk… Őszintén…van jobb annál, mint kellemes társaságban jót enni, inni, beszélgetni??? Én ma még jobb programot ennél nem tudok pár nélkül kitalálni… Vicces volt, h semmi nem volt szinte, amit szívesen ittam volna… pl. mojito, v. később limonádé… so be kellett érnem 1 cosmopolitan-nal… amiről ismét megállapítottam, h yucky és nem szeretem (de most már igyekszem megjegyezni…). Olyan sűrűn alkoholizálok, h fél koktél után a szám körbeért a fejemen, bár a fülemnél megakadt… és nincs rövid kezem/lábam… so a nagy kalimpálásban sikerült magamra önteni 3dl gyömbért úgy, h fentről egészen a bokámig ragadtam… megdicsértem magamat… eddig úgysem fordult velem elő ilyesmi… hát adjunk az élménynek… 

De kv… so, h kéjenc vagyok tudom… a szó legjobb értelmében. Imádom a jót és a szépet, és a kv-mra nagyon háklis vagyok… szeretem magam elkészíteni, m akkor sok-sok tej és nyomokban kerül bele kv… Joanne a kanadai házinénim mindig csak legyintett rám… adri and her white coffee… hja… ma sem változott… csak már 5 cm-s hab + tejszínhab van a tetején… és van 1 bécsi láncolat, ahol gyermekkorom legjobb CSOKIS tejszínhabját rakják rá… na már ezért érdemes oda menni… régen ezt úgy gyártottuk, h sima szifonos tejszínhab… kakaó belekeverve… hát valami mennyei csoda… heaven on earth 🙂 a helyes szakkifejezés rá 🙂 de tényleg… Magam sem gondoltam volna, h ez a mai logbejegyzés az élvezetekről fog szólni, de akkor menjünk tovább… Mindigis cingár véknya gyerek voltam… a bordáim kilógtak, és anyáék alig tudtak vmi kaját belém imádkozni… ők a mai napig csodálkoznak, ha úgy állok fel az ebédtől, h nem hagyok vmit a tányéromon… m vhogy az uccsó falatok sose csúsztak le… ez azért már jó rég óta nincs így… átestem a túlsó ló másik oldalára… hát én csak azt szoktam mondani igen finoman és nőiesen, h “hányásig” eszem magam… de röhej… annyira szeretem az ízeket, a jó kajákat, a különlegességeket, h nincs önkontrollom… igazi hedonista állat vagyok, aki mindent meg akar kóstolni és végigenni… Pl. amikor céges útra megyünk (mindig más ország ügynöksége a vendéglátó, és hát persze 3-4 napba belezsúfolják a legjobb programokat, látnivalókat, étkeket… ) nagyon gondosan áttanulmányozom az étlapot is… drága főnököm non-stop az alakjával van elfoglalva, és ha rajta múlna szinte shoppingolásból jól laknánk… az elmúlt években megtanulta, h olyan vagyok, mint a gyerekek… 3-4 óránként velem enni kell, nyűgös is leszek, meg rosszul is… meg hát amíg ugye te vagy az alkalmazott, addig totál más pénztárcával közlekedsz, mint a főnök… és én amúgy sem vagyok 1 vásárlásban extatikus örömet lelő fajta (lehet, h csak azért, m én keresem a pénzt, és rendezek mindent a kecóm körül, és nem eleget? na 1x, ha lesz valaha támaszom, és unlimited bankkártyám, akkor újratárgyalom a kérdést… addig marad a nyűg kategória… jobb szeretem, ha a húgom javasol vmit… v. netán jártamba-keltembe belebotlok 1 jó db-ba… m a plázákban max. kvzni szeretek és ücsörögni… de boltról-boltra járni, öltözni, vetkőzni… thanks but no thanks… még ha drága Grófnőm, aki stylistnak készül mindig próbál rávenni 1-1 ruhapróbára, h alakuljunk… ritkán sikerül… de majd tavasszal jön az átváltoztatjuk szalon… de magassarkot még mindig nem húzok max. fényévben 1x… és kicsit). Szusi… hát az vmi csoda. Mivel untam már a fatálat, és én amúgy sem vagyok a magyar nehéz kaják nagy barátja… javasoltam a wasabit karácsonyi vacsi helyszínéül… hát… meg kell mondjam pár órányi kajálás utáni szünetben reménykedtem, h nem csúszom az asztal alá… pedig nem mondanám magam habzsolósnak, sietősnek, falósnak… 1xűen az ember szeme többet kíván, mint amennyi valóban kell… és persze úgy eszek már ezer éve, h ez most fogyaszt 🙂 úgyh még az sem gond, h éjszakára fullon pörögsz, mint gombóc artúr, mert nem rakódik rád… vagy ilyenkor be szoktam feküdni 1 kád forró vízbe, hátha segíti az emésztést, és a gyomrom ne lógjon már ki 🙂 borzadvány 1 némber tudok lenni… sok örömöm van a saját hülyeségeimben, hebrencsségemben… Ja… hát csütörtökön nem ettünk extrém sokat, de akkor is úgy tele lettem, h azt hittem elpusztulok… állítólag ilyenkor rémálmai szoktak lenni az embernek… hát én elkeveredtem oda, ahol apa megkérte anya kezét, volt torta, rózsa minden… és a barátaim és a húgom (Barbie) és én is ott voltunk… és arról beszélgettünk, h ki lesz a következő… andika is ott volt, /az 1ik kedvenc unokaöcsém… 1 babaarcú minimacsó vmi emós beütésű frizurával… zabálni való… igazi nyegle kiskamasz/ és hát abban egyeztünk meg, h az a következő, akinek ott van az ujján a BFDR. kb. itt fel is ébredtem… nyilván vannak még emlékképek, viselkedésminták… pusztán ilyenkor az idősíkok és minőségek a furák, és h annyira életszerűek tudnak lenni az álmok. 

Kicsit vacakol a gépem… hozzáértem a táphoz és azon nyomban eltűnt az egész… m az aksija ki van szedve… öröm az élet… de valahol a reggeliknél tartottam… h pl. az amerikai reggeliket nem űbereli semmi… 1 jó pancakes juharsziruppal, tejszínhabbal, vajjal… isteni… ekkor jöttem rá, h NY-ban muszáj volt képet késziteni 1 reggeliről… m hihetetlen mennyiséget tekintenek normálnak… NEM CSODA, H AKKORÁK. Kértem 1 bagelt… az sem kicsi… I pedig 1 ham&eggs-et… és a kép gondolom magáért beszél… a hajában sült krumplival, tojás, bacon, külön a sonka.. ÉS HA EZ NEM VOLNA ELÉG… leöblítheted 1 kis vajas/lekváros/mézes pirítóssal… erre mondják azt, h dolce vita 🙂

amúgy az ilyen reggelik hatására szoktam pl. 2 oldalon megsütött tükörtojást csinálni, baconnal v. vmi husit mellédobva… zöldségek… ha van salsa szósz, ha nincs, akkor majonéz stb… sajt bele 2 pirítós v. kifli (of course óriás) közé és bele a pociba 🙂 Nálam a pancakes az nem reggeli… bár tény, volt, h korán felkeltem sütöttem és még a kollégáimnak is vittem… csak h tudják mi a jó… a nap bármely szakában le tudom invitálni a bendőmbe… bár rég csináltam… úgyh újra indulok… Még 1 kedvenc szintén Kanadából… pirított bagel… rá málnadzsem (vki meg is vajazza… én nem szok…) és cheddar cheese… tekintve, h nálunk nem igazán elterjedt, bár már horror áron lehet kapni a trappista is megteszi véknyán szeletelve… hát az vmi isteni… először fanyalogva néztem az anyára és a gyerekre… közölték, h ez very british… de aztán jól összemelegedtünk… így biztos találni a hűtőmbe 1 adag málnalekvárt… idén anya sk. művelte… és az is finom lett… Töpi az csak simán kanalazza… nagy lekvárevő.

jó ok… még 1 dolgot be kell valljak… a kaja mellett óriási szenvedélyem a plüssök… ma már nincs a lakásban csak 3 pici… de odavagyok általában értük, és mindig megcirógatom őket a játékboltban… anyáéknál a padláson több zsáknyi… és a legidősebb plüssöm lassan 30 éves… 1 színes elefáni… 🙂 mindenkinek van vmi bogyesza… ezek majd előjöhetnek, ha én is anya leszek… m akkor még sem szólhatnak meg… pusztán azt lehet észrevenni, h anyuka ugyanolyan szenvedéllyel és örömmel játszik, mint a minimanó… hja…

úgy tűnik néhányan komolyan vették az igét, h sokasodjatok és népesítsétek be a földet… ez nem baj… csak … és be sem fejezem inkább a mondatot 🙂

Tegnap Kanadából érkezett a hír, h az a ffi, akit meglátogattam anno, h elvegyen feleségül 2x-ra is apa lesz, már van 1 kislánya, most érkezik a fia. Vagy 1 fickó, akivel pár éve 1x randiztam a napokban 2xes apuka lett… hát jó… újra eszembe jut… a ffiak és az ő agendájuk… (nem bánom, m ez utóbbi szőke volt… asse tudom már miért találkoztam vele 1átalán… és még dohányzott is… ja… lehet akkor is épp feszegetni akartam a határaimat… az előbbi meg lusta volt elutazni hozzám bp-re, h magával ragadjon… és ez igy jó…) Lassan itt az idő, h saját röhejes élményeimről is beszámoljak, m az olvasottságot látva az igazán nagy sikert aratott… ma azonban vár 1 teázás, 1 gyereknyúzás és az a bizonyos pótkarácsony brassóival, csemegesalival… meg jó társasággal…

Holnap Gyufikám 5 éves lesz… elénekeljük neki a “remek a hangulatom pom pom pom poro pom pom” nótát…

http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70

amit Töpi is hangos tapsviharral kántál… és természetesen eszünk 🙂 a kedvencem a daubner féle Eszterházy torta… máshonnan thanks but no thanks. Vannak dolgok, amin nem érdemes változtatni 🙂

Na futok, m elkések… szokás szerint elfolyik az idő a kezeim közül… but I shall return… Csodás hétvégét Nektek is.