Többnyire így is
van, hiszen hosszú évek óta akarok új helyre költözni, és életem párját
megtalálni, vagy jobb körülmények között létezni a mindennapokban… És
valahogy a kívánság teljesítése elmaradt… ezeddig…
Aztán jönnek a
hétköznapok, és mindig azt mondják, h lásd meg a csodát.
Vagy épp a minap
mondtam az egyik barátnőmnek, h én mindennap beszélek Jézushoz,/az AtyaÚrIstenhez, (OMG-hoz) csak ő nem
válaszol… vagy csak én nem hallom… és ez utóbbiban maradtunk… és hát
ja… az elmúlt napok valóban erre hajaznak…
Csak a rekord
kedvéért… kezdődött a múlt heti tulipános dologgal… amikor 1 étteremben
körülnézve megállapítottam, h minden asztalon van virág, kivéve a miénken…
aztán a Liszt Ferenc téri virágos bácsi, aki 1 tündér jött és lerakott hozzánk
1 szál piros tulipánt, m ne üljenek a hölgyek virág nélkül 🙂 ez volt az
első…
A 2. épp a minap
gondolkoztam, h segítséget vártam vkitől, és kb. 5 percen belül hívtak… bár még nincs 100%os megoldás, de a szándék már jó, ha van.
A 3. épp
lakáseladásban pörgök… és szépen sorba vettem az ingatlanosaimat… és 1
eszembe jutott, h ő még nem hívott, és nála is le kéne mondani… m kissé nem
hoznak senkit… csörög a telefon… persze mindig más hívását várja az ember
lánya… de ő volt… hát jó… legalább nem kellett különös erőfeszítést
tenni…
A mai nap csúcsa
viszont az volt, mikor a körúton észrevettem, h már megint vki nekiment a
paripa tükrének, ami persze kifordult, és nem kaptam úgy pirosat, h az
anyósülésre áthajoljak, és visszarántsam… úgyh ilyenkor átértékelem a tükrök
fontosságát, m kellenek… megint megerősítettem magamban, h költözni akarok,
és milyen jó a kollegáknak, h garázsban tartják az autójukat… és igen és én
is akarok… erre ma a főnököm mondja, h 2 hely van, és érdekel-e, h ne x
utcával arrébb, hanem a garázsban álljunk… OF COURSE… mondta, h beszéljem
meg a másik hölggyel… bennem nem volt kétség, h ÉN AKAROM :)… szépen
visszajött, és benne sem volt kétség, h én akarom 🙂 Úgyh 1 hét alatt bebizonyították,
h nagyon is hallanak, és minden kívánságomat… úgyh csend rend béke nyugalom
van… és öröm… és holnap reggel garázsnyitóval közlekedek 🙂 és nem kell
ázni… max. ha a briósomért akarok elszaladni… vagy a CSOKIS fánkomért… és
kifejezetten utálom, ha mellényúlnak és lekvárosat v. vaníliásat kapok…
könyörgöm… nyissa ki a kisasszony a szemét… v. vissza kell vinnem neki
beleharapva, h bocs… de ez nem csokis…
Na de a lényeg, h
öröm van belül. Ilyenkor csak annyit szoktam visszatekerni… h hogyan is
tudtam kívánni és elengedni, h megkaptam??? Mert ez a lényeg… a 3 lépéses
Salamon-módi… ezek ékes példája annak, h működik… és tényleg elég lehet az
a bizonyos 17 mp… Na ezt ma még nem tudom…de figyelem magamat, mint
teremtőt… és próbálom a nagyobb horderejű dolgokat is megteremteni csak így… lazán elengedve… (és nem a méret a lényeg, m a lakás és autó sem volt kis falat… de a társ vhogy rágósabb 🙂 vagy én vagyok maximalista??? áááááááááááááá biztos van rugalmas énem is… valahol…