Puzzle…

2009 március 5. | Szerző: Bodrincs |

Mit képzeltem??? Pénteken kitörő örömmel mentem el a puzzleömért, és alig bírtam elindulni a másik helyemre, m épp végigsimogattam őket és próbáltam különválogatni a széleket… kicsit úgy éreztem, mintha épp egy angyalkártyát bontanék ki… ugyanis ott az van, h minden lapot végig kell simítani és önmagadra rezegtetni… hát kb. itt is ez történt… 5 000 db-bal… este 2x-ra is kiborítottam a kupacot, ui. sehogy nem akar összeállni a keret… 153×101 cm… a szőnyegem hepehupás és a falapért csak kedden mehetek…

Aki belát netán a nappaliban 1 égnek meredő hátsót lát… a tulajdonosa pedig néha már a haját tépné, h nem áll össze a keret… Oroszlán vagyok, tüzes… nem is értem miért akarom feszegetni a határaimat, vagy gyakorolni a türelmet és térdepelni… mivel még mindig van 1 kis fordítani valóm és önfegyelmem is, a puzzlet lazításként szántam… ehelyett nagyobb frusztrációt okoz, mint maga a munka 🙂 és a határidő közeledése. Jót mulatok ismét a hülyeségemen… de tologatom, rakosgatom… mivel eddig 12 és 24 db-os puzzleökkel volt dolgom… ott is természetesen többnyire előre volt az alapba karcolva, h melyik hova kerül… mert hát a Töpiféléknek készült 🙂 Próbálkozom logikával… az állólámpát is pakolgatom, h jobb legyen a fény és a-ból b-be tologatom a részecskéket…

Van valakinek gyakorlata ebben? Gondoltam színek szerint különválogatom… persze árnyalatos és színátmenetes a széle… és a keret több pontján helyezkedik el… hhháááátttt aztán gondoltam szétválogatom a “fiúkat” és a “lányokat” és a “hermafroditákat”… Stimmelniük kell… m igen…

Kellett nekem úgy kifejeznem magam, h életem darabjait rakosgatom… és most szó szerint is 🙂 Imádok bármely tevékenység közben analógiákban gondolkodni/ gyártani… szórakoztat. És pont eszembe jutott, h igen… itt aztán tényleg nem elég a “kicsi” egyezőség… 100%-osan össze kell simuljanak… néha úgy tűnik tökéletesek és passzolnak… jobban megnézve látszik, h más az árnyalat, és semmi közük egymáshoz… úgyh most ezzel fogom tölteni a lyukas perceimet/óráimat… összekaparom a rég elhagyott türelmemet, és fókusz van. Aszongyák úgysem egyedül fogom befejezni… meglátjuk…

Hallottam olyan hölgyről, aki 10e db-ot 1 hónap alatt rak ki gondolom nyugdíjas… én magamnak akár 1 évet is adok… de már ki is néztem a következőt… az 9 000 db… bíró úr emelem a tétet 🙂 igyekszem majd vmi norm állapotról képeket prezentálni. Mindig kell 1 új hobbi, 1 új kihívás… azóta helyesbítették… ezer db-os volt… na az sem kis teljesítmény…

Nem mondhatom, h közel állok a gyereknevelés aktuális problémaköréhez, de döbbenten hallgattam a mai extrém-modern-spirituális módot… pl. h 11 évesen kezdje a kisasszony a dohányzást… és amikor megkérdezem, hogy mégis a szülők mit szólnak ehhez… apuka büszkén jelenti, h a ma alig 14 év körüli kislánya (akit jó, ok… 18-nak néztem, fejlettségre…agyban nyilván nem…) majd 1 éve együtt él a 20 éves pasijával… azt hittem, h elejtem a kv.főző ibrikjét… és visszakérdeztem, h MIIIIIIIIII?????????? At the age of 14??? Ok… néha azt gondolom, h vagy nem kell gyerek erre a “vad” világra, vagy én szigorú anya leszek… és nem fog műkörmöztetni a lányom, m 11-2 évesen nem szép a körömformája… gimmiöbrék… vagy mellbedobással domborítani a neten… 1xűen nem értem a szülőket és a gyerekeket sem… még fel kell dolgozom a sokkot… emésztem a hallottakat. Lehet velem van a baj, de én ma már felnőtt fejjel nem látom problémának, h nem engedtek meg mindent, amit szerettem volna… és vannak erkölcsi normáim és teljesen egészséges, norm értékrendű nő vált belőlem. Nyilván volt, h értetlenül álltam apám 1-1 döntése előtt, vagy értelmetlennek találtam egy-egy nézetét… de azt hiszem olyan nem volt, h elhajtottam minősíthetetlen stílusban, mert épp nem óhajtja folyósítani a heti extrém magas zsebpénzemet, és így esetleg nem fogja futni, h get high… és még vannak hajmeresztőbb sztorik… A tinik biztos nehéz diók… szerencsére van pár év, míg a helyes aranyos kisemberből 1 szörny válik, aki hol szeret, hol utál. És, még ott az is norm, h isznak??? Pálinkát? Sört? Amikor nagyon ráncoltam a szemöldökömet mondták, h az 5 éves gyerek alkoholmenteset iszik… OMG… 1ik döbbenet a másik után…

Azóta már ugye elmúlt kedd… és megjött a falapom… tudom, h nem hajóval közlekedek… ezért a narancsördög paripámba be se fért a lap… mivel 1 nagyon aktív és talpraesett rokonom intézte, és annak még tehetségesebb hapsija… hát érdekes volt a történet… eszembe jutott az, amikor kicsik voltunk, az apu kiakadt, mivel mi Barbieval nem voltunk csöndes lányok… és ez az unokatesó nálunk időzött, és hagyta Barbiet totyogósként pofára esni és karbatett kézzel végignézni, h sír… Ez a mai napig bent van a családi almáriumban… pedig ennek azért már majd 24 éve… Ez jutott eszembe, amikor segített belerakni az autómba azt, amit kb. kettétörve fért volna csak be… várt vki a parkolóra… ránéztem, jeleztem, h órák kérdése és indulok… attól függően, h hogy oldom meg a helyzetet… Végül megérkezett a hapsi… kesztyűben… addigra nekem már pár szálka volt a kezemben, m jól sikerült a vágás… 2-3. próbálkozásra betuszkoltuk az autójába… természetesen extra figyelemmel kísértük a NY sapkáját… nehogy bármi baj érje… Helyesek voltak… a lap közepére rá volt írva, h KisAdrié! hát igen 🙂 én vagyok a kicsi családba, m Anya a nagyadli. Hazaértem… betuszkoltam a lapot a lakásba, és elkezdtem csiszolni gumikesznyűben… h utána beszuszakolhassam a nappaliba…

A jelen állapot??? Most összevissza van tolva a szőnyeg és az asztal, és a bútorzat… és a fél nappalim 1 tábla… amin pár db. híján kész a keret és az első sor… persze túl vagyok pár átválogatáson… már 3 szeparés zacsim van… és még jönnek a többiek… Ez így lesz tökéletes… és általában éjfélig nyomom… úgyh 1 körül már be is ájultam az ágyba, úgy lassan végkimerülés van… de legalább már minden eddigi kötelezettségemet leadtam… és most szépen jöhet egy kis pihenés mielőtt nekivágnék az újabb határidők legyőzésének.