Csak gondolatok…

2009 január 5. | Szerző: Bodrincs

A rugalmatlanságot rosszul viselem… valószínűleg azért, m bennem van bizonyos szintű merevség… ami nyilván rosszul érint, m a saját határaimat feszegeti…

Általában igazi szókimondó provokátor vagyok, aki már csendesedik… de pl. amikor emberekkel foglalkozom is MUSZÁJ feltennem az általuk nem szeretett kérdést… az orruk elé kell toljam… m akkor és ott tud dönteni… +sértődik és elsétál, v. kezd ráeszmélni a dolgaira és tudatosabbá válni és változtatni. Részemről én ez utóbbira szoktam szavazni…

Párkapcsolatban ez más… ott pusztán a másik ember lénye hoz ki belőled dolgokat… amit aztán elteszel a megfelelő helyre… jó esetben tetszik a tükör, amit mutat… egyéb esetben van dolgod bőven… vagy el is sétálhatsz, hátha a másik tükör tisztább lesz… (csak akkor, ha Te magad is tisztulsz!!!)
Hazudnék, ha azt mondanám, h nem vágyom már arra, h kicsit lazuljon a gyeplő és csak belesimulhassak 1 ffi, pontosabban A TÁRSAM lényébe… h megérkezzek… és tudjam, h 1ütt megyünk tovább, m ez így TERMÉSZETES…

Sok emberrel beszélek, sokat kérdezek, m érdekelnek a sorsok… és szinte lehetetlen helyzetekből rábukkanva a társra… mindenhol a TERMÉSZETESSÉG köszön vissza… h bármit csinálnak az TERMÉSZETES… és magától értetődő… a konfliktusokon pedig a humor lendít át… ez is igaz… de van olyan, aki érti és szereti a fanyar, kissé cinikus, mégis isteni humort??? Hülye kérdés… m biztos van… épp csak még nem rúgta be az ajtót…

Férfiegó…

2008 december 29. | Szerző: Bodrincs

Barátnőm szerint mindenképp írjam le, amit neki írtam… már Disney-nél sem lett Quasimodó és Belle 1 pár… m nem…

Imádom, hogy még méltatlankodnak is… vagy ömlengenek… mindig diszkréten kiegészítem a kit keresek részt… úgy tűnik hiába…

Azt is nagyon imádom, amikor hazabeszél… és közli, h az általam keresett korosztályban az a nem normális, akinek még nincs gyereke…nem tudom… nagyon sok fiúbarátom van… hát nekik nincs gyerekük… és tisztelet a kivételnek, akinek van…

De azt gondolom, h ez internet könyörgöm… és lehetek önző (már ha ezt annak lehet nevezni…), h nem osztozkodom… és megalkudnom pláne nem kell… az életben is csak nagyduzzogva… vagy épp trükközve… m igen voltam már olyan cipőben, h járni kezdtem 1 ffivel, akinek volt 2 gyereke… de soha nem volt házas… addig addig, mígnem mire beleszerettem ő a 10. házassági évfordulóját ülte… fő az őszinteség.

Tehát, ahogy a drága legkedvencebbem szokta mondani… BEEN THERE, DONE THAT… tapasztalataim azt súgják, h tudok annyira szeretni, h sajátomként is a másét… de nem akarom… örültem, h azt kihevertem, és amikor évek múltán visszatért, és kimondta azt, amit akkor hallani szerettem volna, h én vagyok a társa… és bla bla bla… 1 hibát azonban elkövetett be akart tenni ugyanabba a skatulyába, ahova 23-ban betehetett… de már nem voltam vevő a dumára… és annyira voltam társ, h kifogások tömkelegét hallgattam a gyávaságára, h miért is nem menne… erre pedig már nem vagyok vevő, ahogy a 2. helyre sem…

Főnyeremény vagyok, ahogy mindenki más is… csak épp meg kell találni azt, aki tényleg a nyerő szelvényt tartja a markában… vica-versa… innen szép a játék.

Sokat szoktam elmélkedni a “fentieken”… és mindig arra a végkövetkeztetésre jutok, h Isten szeret engem, tehát olyan társat küld, aki tetszik nekem, és ÉSZREVESZEM… ismerem a korlátaimat… tudom, h nem a legrugalmasabbak, és feszegetni is szoktam őket… (akár tüzönjárással is…) épp ezért tudom, h meddig mehetek el, és nem tovább…

És igen kitörlöm azt, aki apa korabeli… így is ijesztő, h képen néha milyen rosszul tartják magukat a ffiak… és azt teszik fel, mint “legjobb”, v. “vonzó”, m gondolom ez a cél… kifejezetten szeretem még a csípőkitolásos képeket, amin pipiskednek, mint 1 modell, és lerökönyödöm, amikor reklamál öregapám, h miért is nem kap választ…

Mert tisztelem legalább önmagam… és nem lopom az energiámat még feleslegesebben, h elmagyarázzam… bácsi kérem… ez most nem nyert… és több sebből vérzik a dolog… m 500 éves, van 2 tucat gyereke és én nem ilyen életet írtam meg magamnak…

Tű a szénakazalban…

2008 december 9. | Szerző: Bodrincs

Még mindig az a bizonyos társkeresés/találás…

Mi van akkor ha berongyol vmi hercegféle eltekintve a lova fogától ill. a színétől, és azt mondja folyamatosan, amiről évek óta álmodtál??? Ijesztő… meg kell mondjam… de ahogy szép lassan megcsap a valóság még ijesztőbbé válik… ahogy pár hét alatt a szépen felépített felhőkarcolót 1 hirtelen szellő elfújja… és Te ott állsz… h ok… DE EZ MI VOLT? 

Én elhiszem, h vki őszinteséget hirdet, és ő ott és akkor valóban a szíve legmélyebb bugyrából formálja meg azokat a bizonyos mondatokat… de mégis elgondolkodtató, h itt SENKI NEM ISMERI ÖNMAGÁT??? A netes párkeresés 1ik ismérve, h mancika és pityuka regisztrál… felsorolnak 1-1 listát, h kik ők, és mit szeretnének, pontosabban mit várnak el a másiktól… NOS BINGÓ… amit én elvárok a másiktól, h a lécet csont nélkül ugorja… azt én totál letarolom… és képtelen vagyok megfelelni annak… ez IS ijesztő…

Tudom…túl ijedős vagyok…mindenképp…1 kisebbfajta sokkot kaptam a témában… azt gondoltam, h közelebb a 40 felé már van a ffiaknak fogalmuk arról, h mit/kit is akarnak… (főleg, ha már 1-2 kudarcon és házasságon is keresztül-mentek…)

Éveken át bolyongtam… mostmár látom az erdő szélét… azért is vagyok bizonyára ennyire magabiztos… a randikon mérem le, h én magam mennyit változtam… hisz a külvilág/a társ… mindig TÜKÖR… és hát volt olyan eset is, amikor azt mondtam a fiatalembernek… hiába volt herceg néven anyakönyvezve, h thanks but no thanks… m Te vagy az a tükör, akibe nem szeretnék belenézni… döbbenetesen olyan volt, mint én sok évvel ezelőtt… éreztem (és megértettem) a nyomást, amit majd 7 éve képes voltam másokra rakni… a fojtó ragaszkodást… a görcsös akarást… vicces és félelemetes is volt egyben…

A pártalálás kulcsa mindig az önismeret, aminek igencsak olybá tűnik… híjján vannak sokan (és biztos én is, annak ellenére, h évek óta igyekszem egyre tudatosabban élni). A billegő keljfeljancsi hozzám képest 1 szilárd 2 lábbal a földön álló egyed lehetett… egészen 2006-ig… amikor jött 1 kos ffiember… és közölte… AZ VAN AMIT ÉN AKAROK, AKKOR AMIKOR ÉN AKAROM. WOW… remek alap 1 kapcsolathoz… gondolom nem kell találgatni, h miért is fuccsolhatott be a házassága. Ezután a móka/kacagásos rész után úgy döntöttem, h kiderítem ki is lakik bennem, és hol van az a bizonyos belső béke… m minden jött/ment ffi ne dúlja már fel a gondolataimat/érzelmeimet, m az életem menedzselése enyhén szólva káotikussá válik… és ne azért legyen jó/rossz kedvem, h soontobemrbodri felemelte-e a telefont OR NOT. Ezért fél évre kivonultam a randizásból… 1,5 évre toltam ki ezt a periódust végül… MEGÉRTE… ma már nincs billegés… ez azért volt fontos elmondani, mert a tegnapi naptól a régi önmagam tuti kiborult volna… és mégígy sem állítom, h értem… Most viszont úgy vagyok, h ok… arccal a vasút felé…

Amikor érzed a szerelem illatát a levegőben, tudod, h már pár lépés választ el, h találkozzatok… soontobemrbodrival… na ez jó… és hagyok a Jóistennek 1 kis előnyt, és azt mondom, h LEGYEN MEG A TE AKARATOD… (közben titkon azért remélem, h alapul veszi a majd 100-as listámat is 🙂 ) de jó fej… úgyh tuti…

Az egó aggódik és hisztizne és kontroll freak… a lélek nyugodt és szabad… és képes várni… Nem jelenti azt, h nem nézek fel az égre néha, és kérdezem meg tőlük akár halkan, akár hangosan, h szivattok??? Vagy kezdem megvizsgálni, h ha én vagyok a saját világom teremtője… hogyan is idézhettem elő ezt a sztorit? Hova hantoltam el azt a bizonyos ebet??? ÉS MIKOR???

A múlt bírja nyomasztani az embert… mindegy, h milyen formát ölt… épp az ex van túl közel, vagy csak a gondolatainkban kapcsolódunk össze a régi sérelmekkel… ilyenkor nagy levegő… kifúj… és tudatosítani kell, h mit is akarunk, és kik is vagyunk valójában… h a szörnyeteget kiengedjük a ruhásszekrényből, és meglássuk, h az nem több, mint árnyék…

Én abba kegybe részesültem, h a nyár folyamán felvonult a múltam… megjelent mindenki, bemutatta mit tud, majd bele lehetett rakni őket a megfelelő fiókba… ezután pedig fura mód árnyékok nélkül állok készen arra, h összepasszoljak, akivel 1 életen át kell… 

Jelenleg olyan vagyok, mint 1 karámba zárt versenyló… minden kütyü, ruha, eszköz megvan… már csak arra a bizonyos startpisztolyra és ajtónyitásra várok… nem csak azért, m a kínai asztrológia szerint a Ló évében születtem… mert ez méginkább nem érzem közel magamhoz, mint a nyugati asztrológiát… pedig a hétvégén asztrológus/asztrozófus leszek…

Tegyük már rendbe az IGAZI KÉRDÉSKÖRÉT…

2008 november 29. | Szerző: Bodrincs

Mert a hozzám érkezett reakciók arról árulkodnak, h sokan nem hisznek, h van igazi társuk, vagy azt a tökéleteshez hasonlítják… csak azt nem veszik figyelembe, h igen az a bizonyos társ tökéletes lesz AZ Ő SZEMÜKBEN… és itt pont ez a lényeg…

1részt mindenki tökéletes a maga tökéletlen módján… és ezen a “féltorz” szűrőn “ítéljük meg” a másik embert… döntünk… és tapasztalunk…

Volt már példa, na nem is 1x, amikor azt gondoltam, h az emberem maga a földre szállt csoda, és nekem úgy jó, ahogy van… de a környezetemnek nem tetszett… de ez KIT ÉRDEKEL? Az ember önmagának választ társat… nem a környezetének.

És mielőtt kétségbeesnénk, h 1 igazi van… hát nem… az egyik tanárom azt mondta, h 8 lehetőségünk van… Nem tudom, h honnan az info… és ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom… 1 +nyugtató dolog van… NEM TUDUNK HIBÁZNI, M VAN ESÉLY… így is tű a szénakazalban esete áll fent… de fontos, h nem 1etlen lehetőség van…bármelyik fut be… mérhetetlenül boldog lehetsz.

Mellesleg az igazi sem fenékig tejfel… és nem hiszek a félember /félkör elméletben… bár azt is hallottam, h a kör, tökéletes és egész, zárt, nincs kapcsolódási felülete v. csak kicsi… szerintem épp elég ez a pici… m így csak az fér be, akinek kell… de ez attól függ milyen életszakaszban van az ember… Ha élete párjának megérkezése azt jelenti, h indulhat a mandula, szóljanak a fanfárok és a harsonák, és indulhatnak a közös úton… de mivel kiforrott emberek, akik jó esetben elég erős nézetekkel rendelkeznek lehetnek súrlódások… m csiszolódni kell… (pl. gyémántot is 1 másik gyémánttal csiszolnak, m az épp oly kemény… a végeredmény meg… hmmm ) és kommunikálni.

Részemről én kifejezetten sajnálom azokat a társaimat, akik úgy vélik, h elkezdenek járni vkivel… aki ÉVEK MÚLTÁN majd igazivá válik… Hááátttt… vagy jó jó vele… ugyan nem az igazi… de ennyit bír elképzelni magának… v. épp fél egyedül lenni… Szerintem kár belemenni vmibe, amiről tudod, h nem az… mert az inkább energia rabló, mintsem energiát adó. Tehát valamilyen módon és mértékben látnod kell a másikban a potenciált, h azzá válhat… különben lopod a saját és a másik idejét is… és hátráltatod az útján… és önmagadat is.

Még mindig társkereső…

2008 november 29. | Szerző: Bodrincs

A ffiak többnyire hőbörögnek, h nem tudnak elég ffiasak lenni… m a nők nem hagyják… UGYAN… uraim elég nagy szükség van rátok, m 1 csomó nem szeretem dolog van 1 nő életében, amikor annyira de annyira támaszkodna rátok…

Nagyon hiányzott a ffi pl. a 7végén is… amikor a női létem teljes pompájában a legnagyobb gondom az volt, h eljussak az autószerelőhöz, h áttegye a paripára a csizmáját a nyári gumi helyett… de, h ne legyen 1xű még 1 kavics is felpattant a szélvédőre… tehát gyorsan meg is kellett javíttatni… és igen… fontosak a ffiak, m nélkülük nem tudtam volna, h hol és hogyan kell +csináltatni… de este még bútort is szereltem… m mindenképp kellett 1 szgépes asztalka…

A családom ismeri a tehetségemet… úgyh kíváncsian várták, h mit alkotok, vagy netán felhívom őket 1 kis telefonos segítségért… voltak részek, h nézegettem a papírt… a darabkákat… volt, h elgondolkodtam, h 1-2 kiálló részeket netán le kell törni??? Szerencsére azért minden csavar és elem a helyére került…és 1 db-ban és tökéletesen betölti a funkcióját.

és aki netán szintén imádja a jóbarátokat… az megérti, h úgy érzetem magam, mint CHANDLER A KUTYÁN, ahogy áttolják a másik lakásba… igazi diadalmenet…

De az inkább kellemesebb, ha azért csókolnak kezet, mert isteni a főztöd… vagy csak jó veled… v. a humorodtól kinyúlok… bármi…vagy felvarrhatom a gombját… mendegy…

Ez persze nem azt jelenti, h a férfi csak ilyenkor férfi… dehogy… csak apró zárójelben ilyenkor még nagyobb kinccsé válik. Mert segít, és levesz 1 kis terhet… és ez működik vica-versa… Ezekhez semmi más nem kell, mint figyelem…