Valentyin…

2009 február 15. | Szerző: Bodrincs

Közeleg az USÁból jól ideszabadult Valentin-napi őrület… már kb. 1 hónapja jönnek az utazási irodák és mindenféle más csatornák reklámhadjáratai, h mivel lepd meg a kedvesedet, a “csajodat”, életed párját… blööööeee.

Ja lehet, h savanyú a szőlő??? Hát biztosan, hiszen évek óta nem készültem, és pl. randit sem szervezek arra a napra, max. a barátnőimmel hetyegünk egyet… bepótoljuk az elmaradt karácsonyt és szülinapot… és eszünk egy jót 🙂 meghallgatjuk a boldog, hosszú házasság titkát, ill. kitárgyaljuk, h hogy is tehette meg Sziszivel smaragd ugyanazt másodszorra is… Hogy is volt a mondás? If u fool me once – shame on u… if u fool me twice… shame on me… HÁÁÁÁTTTT. Utálom, ha igazam van, amikor azt mondom, h nem változnak az emberek, vagy csak NAGYON NAGYON LASSAN!!! Hosszú évek alatt csiszolódunk… keddről szerdára tuti nem. Valahogy nem borulok ki, most viszonylag megszilárdultam magamban, és örömmel veszem az feladataimat… igyekszem nem ragaszkodni, hanem létezni és JELEN LENNI… ha hívnak megyek, ha nem hívnak nem megyek… ha 1 randi fine, ha kettő… akár… bármi lehet… ha béke van belül… béke van kívül is… másként nem tud működni a világ. Meguntam a görcsgombócságot, vagy hogy x,y,z lépésére várjak. Elég… a billegés nem jó. Ilyenkor jó… annyi erőm van, h egy hegyet is arrébb tolnék… úgyh tudok segítséget nyújtani másnak, és elmondani, h szép kék az ég és süt a nap, és hasat be mellet ki előre… Legyen az bármilyen kihívás… párkapcsolat, egészség, bőség… All is well – ahogy Esther és Jerry Hicks zárja a napi aforizmáit 🙂 és igen.

Tegnap felköszöntöttük a vízöntőinket… a társaság felállása 1 ffi, 5 nő (pontosabban most 4, mivel Legkedvencebb krásznájá moskóban székel…) + később fifi 2 bevándorló barátja a pasink 40 lett, a másik hölgyemény, let’s call her dq (dráma queen) 42 (de felajánljuk neki a 24-et agyilag néha … talán még 14 is 🙂 liba…:) ). FÉL ÉV szünet után ült össze a csipet csapat… utoljára az én 30.omon találkoztunk együtt… Meg kellett állapítani közel 5 perc után, H MINTHA KI SEM MARADT VOLNA EZ A FÉL ÉV… változás szinte semmi nem volt… fifi ugyanolyan bolond, mint volt, és ugyanabba a mederbe lép újra és újra… naná, h ugyanazzal a nővel.

Azt állítom, h az igazit 6 lóval sem lehet elvontatni a párja mellől… EZ IGAZ AKKOR IS, ha se vele, se nélküle kapcsolatban van a 2 ember? Mit gondoltok?

Én tk. azt, h attól még nem igaziak egymásnak… különben szépen csendben rendben együtt élnének… fifi begyűrűzné totót, és boldogan élnének… lenne elkötelezettség, felelősség… Bár ez az opció fifinek nem tetszett… sőt a ffibarátok is érdekesnek tartották a női észjárást… (attól függetlenül, h általában fifi a nő a csapatban… és mi ffiként funkcionálunk…)

Még a múltkori lefelé tartó spirálomban, amikor ki voltam borulódva a randik semerre nem tartása miatt  beszélgettem fifivel, aki kedvesen felajánlotta, h kérdezzem bátran, hiszen ő ffi… elkezdtem magamban röhögni, de aztán pont dolgom volt. Ez a majom, meg megsértődött 🙂 tegnap ezen is jót röhögtünk… ő, mint ffi 🙂 ám legyen. Mindenki imádja, és a legjobbat kívánjuk neki is… totóval, v. totó nélkül…

A házigazdánk hát igazi dráma queen… már már néha túl tesz rajtam is… bár nem annyira oscar-díjas alkotásai legyenek, mint szerénységemnek… épp szakításban volt és a szülinapján, és még le is amortizálta a saját és a szomszéd új autóját… és ment a kesergés… az est végére fogadásokat kötöttünk, h mennyi idő alatt rendeződik vissza Santiago de Chilével… aki eltalálja, az főzi a következő vacsit 🙂 én vasárnapra licitáltam… hála a jó égnek buktam… bg lett a nyerő a maga 48 órás tippjével… A siránkozós ennek már definitely vége és végérvényesen, m visszavittem a cuccait, lemondjuk az utazást és soha többé nem találkozunk, m már sokadszorra szakítunk blabla vége egy ma (12.) esti randi lett és egy szombati getaway… szülinap/valentin…  hát jó… minden jó, ha jó a vége… biztos lehet szeretni egy sokkal fiatalabb srácot… ma ezt én nem tudom, hiszen tacskókkal nem kezdenék… tudom mit akarok, merre tartok… hogy baj-e ez a szilárdság és határozottság… csak a Jóisten tudja… emellett igyekszem rugalmas lenni és befogadó és elfogadó az élettel… figyelek és jelen vagyok… és még boldog is…

Fifi meg is jegyezte, h sokkal felszabadultabban ülök a társaságban, mint régen… általában én voltam az, aki önként dalolva a boncasztalra tettem magam és gyertek marcangoljunk ízekre, hátha megismerek még vmit magamból általatok… tegnap másként volt… nem akartam felcsattanni, amikor ugyanazt a lerágott csontot kellett meghallgatni (egy válás sztoriját) természetesen úgy, h a másik – a jelen nem lévő – a hibás… és szegény én mennyit szenvedtem… épp annak ecsetelve, aki után évekig epekedett… és mi is volt előbb? a tyúk vagy a tojás… hol kezdődik a megcsalás? amikor én fizikailag mással ebédelek, másra szentelek időt, vagy, amikor ugyan testben ott vagyok a hites uram mellett, de agyban és álmomban és mindig a másik ember karjában??? akkor ki teremtette ezt a katyvaszt? Kinek a hibája ez? Ezt dolgot majd 1 évig beszéltük, és szóltunk időben, ha ez így megy tovább… ez meg az lesz a vége… és hát ja… elfelejtjük, h a tetteknek következménye is van… márpedig vállalni kell, azzal együtt, h bármikor megfordítható az irány… kellő figyelemmel, jelenléttel, kommunikációval, szeretettel… na nem 5 percig, majd hozzávágom a pacskert, h ez a mocsok nem értékeli a fáradozásaimat 🙂 Válásból kiokosodtam… ki is merültem… olyannyira, mint a facsart zokni… megtanultam nemet mondani, és megvédeni a saját határaimat… igen… még a barátoktól is… mert ha átmegy energiavámpírrá… az tönkretesz… fél évig regenerálódtam… előtte, amikor észrevettem ordítottam és a fejéhez vágtam… nem szép történet… szerencsére ezen is túl vagyunk… sok mindent kibírnak az emberi kapcsolatok, csak kell egy minőségi átalakulás… ha nincs, akkor micike jobbra, mancika balra… nem kell vontatni, ami nem megy… belemenni a játékba pedig pláne nem. Értek ám atrocitások a többiektől, h nem lehet felróni neki az önzőséget, vagy, h az elmúlt 2 évben azt nem kérdezte meg, a másiktól, h te hogy vagy… de állandóan készenlétben kellett lenni, m neki bármi sirámja volt, és még közben terheskedett és szeparálódott… és szentül hiszem, h csak az tud adni, akinek van… és ha elvett tőled mindent a másik, akkor már nem tudsz adni… kapni szeretnél… akár tőle… de ha mástól… az sem rossz… És hát volt egy-két csúnya szócsata, amikor leszippantotta a maradék életerődet és megtáltosodva osztotta az észt… akkor ez a ba…d meg kategória… és nem nézve se istent, se embert… ami a csövön kifér… és ez nem volt szép… és ezt így nem lehet csinálni – hallgattam – és el kell fogadni és szeretni kell és fogni a kezét és segíteni… RHÁJT… mígnem 1 napon csörög a telefon… bg (a nagyon szelíd igazság harcosa) hív, h megkövetlek… m eljutottam arra a pontra, ahova te, és már értem, h akkor mit és miért mondtál… AMÚGY a dráma queen zseniális nő… ezt megállapíthatjuk, hiszen semmi mást nem csinálunk, mint róla beszélünk… akár jelen van, akár nem… 1xűen téma, és így is elvesz minden energiát… Ezen ma már újra fitten, erősen… csak röhögök… de 1 igazi zseni… nemhiába… ugye a vízöntő analógiája a bolond – aki maga a zseni, hisz attól függ honnan nézzük :). És, h miért vicces a történet??? Mert úgy szippantotta le a többieket, h most épp akkor abban az adott pillanatban hepili evör áftört élt Santiago de Chilével… ez még számomra is x akta volt… és nem tudom ezt, hogy lehet… de ja… a vámpírok köztünk élnek… csak ma már nem vérrel táplálkoznak… hanem energiával és figyelemmel…

De a tegnapi este nagyon kellemesen sikerült… DQ kicsit fátyolos szemmel ült az asztalnál, bár talán soha nem volt olyan jó formában, mint most (de mint nő természetesen elégedetlen volt), viszonylag csendesen, mi jókat röhögtünk… ma már az aprógyerek 9 hónapos… hát megfogdostam a kis vaskos vádliját… annyira édes… kár, h beteg és nyűggombóc volt… m akkor még meg is görgetem… elkezdett járni még csak kézfogásos módszerrel… nagyon komoly pasis feje van… 1 cukorfalat… ő az SVT-s referenciám… hogyan lehet 1 kritikán aluli várandósságból gyönyörű, egészséges, mosolygós gyerek… és tényleg sokat dolgoztunk velük/rajtuk… amíg a pocakban volt, meg utána, m azokat az állapotokat épp ésszel nehezen lehetett kibírni… mindenkinek… köszönjük, h túl vagyunk rajta 🙂 Hála. Másik vicc az volt, h a “vádak” a ffi részéről uazok voltak… tehát a sztori nem… csak annyi változik, h most nem á, hanem b mondja… miközben dq azt éli, h annyira szereti és annyira figyel és ad… hja… csak a másik fél nem érzi… a törődést sem… Nagy igazság… úgy kell szeretni a másikat, ahogyan Ő SZERETVE AKAR LENNI… és igen ez azt vonja maga után, h engem is úgy kell szeretni, ahogy én szeretve akarok lenni.

Nagyon egyszerű példa… én imádom a barátaimat… én ölelkezős puszilkodós vagyok… és itt van a legkedvencebbem… akit max. akkor lehet megpuszilni, ha netán canadából v. moszkvából ki-be repül… vagy átölelni… m ő nem tűri… és én ezt elfogadtam… volt még 1 ilyen barátnőm… időről-időre beleszaladok 1 ilyen “másságba”… van a másik véglet, aki bírja az érzelemhullámomat és jön az árral… és fogadja az ölelést és jól esik neki… Bár a mi családunkban a szeretet kimutatása döcögős volt (tudom, h időről időbe belehuppantam az ölükbe, főleg, ha bármi bajom volt… de nem voltunk/vagyunk ömlengősek… ma már arra figyelek, h puszit adok jövet-menet… néha meg is ölelgetem őket is… főleg, ha előtte átsöpört a szavanna dühe 🙂 )… Kanadában volt 1-2 vicces jelenetem… ott kaptam magamra az ölelkezést… hiszen ők meg nem puszilkodnak… így belefutottam párszor, h autóban búcsúzkodás… ő hajol, h öleljen… én adom a puszit… ja… a FÜLÉRE 🙂 még jó, h nem értette félre… de a mai napig tartom, h 1 ölelés 100x többet ér, mint 1 odavetett lehelet a képedre… bizalmasabb, nyitottabb, szeretetteljesebb. Természetesen mielőtt jön a legkedvencebb szoktam neki írni, h készüljön fel lelkileg, h igen még meg is fogom ölelni 🙂 csak mert annyira szeretem 🙂 és azért bírja és túléli… Pl. a másik barátnőnk csipked… mondtam neki párszor, h a kezére fogok verni… aztán lementünk meglátogattuk a tesóját és a családját… ő meg rácsapott a karomra… röhögés közben. Megkérdeztem, h nektek meg mi bajotok? könyörgöm… lila karral nem vicces az élet… az egyik csíp, a másik üt… m szeretetből és jópofaságból 🙂 thanks but no thanks… eltérőek az eszköztáraink.

Valentin rohangálósan telt… a-b-c helyszínek között… és jól… este sziszivel palacsintát ettünk és pálinkáztunk… hááttt ezer éve nem… utolsó emlékem az volt, h rosszul voltam, és apa mondta, h húzzak le 1 kupicával és majd kifertőtleníti a gyomrom… ja le se ért jött is vissza, h megnézze ki az az bodri… tegnap csak 1re szélesebb lett a mosoly és egyre több a duma… sziszi és az exvőlegényem kerülgetik egymást… ezen mindig röhögök… m sz. akárhányx hív, h van vmi, amit közölni szeretne, tudom h csak vele lehet kapcsolatos… 🙂 m 1 helyen dolgoztak, aztán az ex feleségének a kolléganője volt… és igen csúnya véget ért a beszélgetés, amikor ecsetelte a hódítását… majd sziszi közölte, h én vagyok a legjobb barátnője 🙂 vhogy a sztorit félbevágták abban a taxiban… de azt is elsők között tudtam meg, h válnak, v. bármi volt… a barátok engem hívtak… lehet volt 1 látens elképzelésük (és régen talán még nekem is…) h olyan jók voltunk együtt, talán majd kicsit élünk, és utána újra működünk… mert ő tudott kezelni… akkor… ma már lehet belém törne a bicskája… nem tudom, m már nem ismerem… nagyon nagyon régóta… sóval és borssal a legújabb, h épp ugyanabba a házba bírt költözni, ahol sziszi él… mesélte, h most mennyire jól nézett ki friss női szemmel… és csak annyit gondolt, h kár érte 🙂 nem tudom… legutóbb, amikor láttuk egymást még elég ramatyul nézett ki… és csak annyit kérdeztem, h elváltál már? vannak kapcsolatok, amiknek látod a végét… m nem passzol a 2 ember…meg én nem gondolom, h elmarni a barátaitól az embert egészséges dolog… egyik fél részéről sem. voltam annyira jó kedvemben, h akár megkérdeztem volna, h hogy van… beszélgessünk… Sokáig fájt, h annyira nagy szerelemben voltunk több mint 5 évig, és ő volt az, akivel semmilyen szinten nem tartottuk a kapcsolatot soha… 2 év után is olyan zavarban volt, amikor összefutottunk, h mindent kiejtett a kezéből, és közölte, h ő nem tud velem beszélgetni… azt akkor nem értettem, csak baromira fájt, és úgy érzetem, h talán sose szeretett… hiszen elviekben akkor és ott együtt akartuk leélni az életünket… utána pedig még barátok sem tudunk maradni 🙂 Ja sok mindent nem ért az ember lánya, de tovább megy, feldolgozza és már nem néz vissza. Akarva akaratlanul is tudsz a múltad darabjairól… most épp azt, h akivel évekig kicsináltuk egymást álom/rémálom kategóriában az megnősült és még gyereke is lesz… Pont az jutott eszembe, h 2 dolgot lehet tenni baromira elkenődöm, h még 1 ilyen szívtelen hapsi is elkel és megtalálja a párját, és van olyan gyerek, aki úgy dönt, h őt akarja apának… v. örülünk neki, és inkább azon gondolkoztam, h igen… MINDENKINEK MEGVAN A PÁRJA… és persze nem bánom, h nem mindenkivel passzolok össze… kisebbfajta káoszhoz vezetne… és Richard Bach könyve a Híd az örökkévalóságon át jut eszembe, amikor fekszik a földön a lábát lóbálva és arról ábrándozik, h van valahol , él és létezik a lelki társa, aki épp úgy keresi őt, ahogy ő maga… és ez az út jobban feldob… h engem épp úgy keres az a bizonyos másik, ahogy én vágyom rá… néha megráznám, h hol van, és mi tartott ilyen sokáig, h megérkezzen végre… de mi van, ha a saját küzdelmeimmel tartottam őt távol eddig? ezt ma nem tudhatjuk… de tény és való, h jó lesz már múltként tekinteni a keresésre… és imádni fogok megérkezni és belesimulni a lényébe… Addig pedig gyakorlok… adni, törődni, szeretni, gondoskodni, megnevettetni, főzni, kapni, elfogadni… addig, amíg nem sérül benne senki… 1xűen jelen lenni és figyelni…

Ma pl. játszóházban is voltam… Töpit és Gyufit ugráltattuk ki… csocsóztunk, léghokiztunk 🙂 csak azért hagytuk anyukával az egymás elleni küzdelmet abba, m elvileg mi lennénk a kísérők 🙂 de jól szórakoztunk… legalábbis én… figyeltem a párokat, az anyukákat, az apukákat… ahogy a gyerekükkel bíbelődnek… Töpit, ahogy mindenkivel vált 1-2 szót… és ha úgy dönt, h most ő akar léghokizni… feláll a másik gyerkőc mellé a székre… majd sír 🙂 hisz ő a kiskirály… de nem mindig az van, amit ő akar… Gyufi nem vegyülős… (ahogy én sem), ő Töpit szórakoztatja… és vele együtt csúszkál, mászik, ugrál… vagy épp a traktort tolja őrült tempóban… A gyerekeket is figyeltem… vannak, akik minden szarért sírnak (pedig nem 2 évesek, mint Töpi úr…), vannak a nagyobb fiúk, akik kizárják a kicsiket úgy, h pl. felszedi a létrát… so nekem kellett feltolnom Töpi fenekét… de karhatalmilag visszakértük… és asse szeretem, ha a mi gyerekeinket fellökik… m ne… Töpinél megint beindult vmi… egyre szebben beszél… bár most az r betűjét elhagyta… kérdeztem, h hol? hát otton… 🙂 és énekel és dumál és rohan… fellöknek annyira örülnek, ha látnak… és mindig sokszorosan begyűjtöm a puszikat és öleléseket… ők erre tökéletes fórumként szolgálnak. Kaptak 1-1 mini sodrófát, úgyh délután nagy sütikészítés volt… sajna ezt én már nem láttam… majd legközelebb…

Én ebédelni voltam Legkedvencebb 1 kedves ismerősével… akire mindig legyint, h halak, holott épp úgy kos, mint ő maga 🙂 elszaladt 4-5 óra, és be nem állt a szánk. Előjött témaként a megmentő komplexus… (sürgősen letekerendő… m igen…) és gondolkozom én is, h azért ápolok, gondoskodok, m meg akarom menteni a másikat? vagy hátsó szándék? érdek vezérel? vagy csak kedvelem a lényét? Mindig azt hallgatom, h listen to your heart… és mi van ha nem mond semmi használhatót… azt tudom, h addig nyújtok figyelmet és törődést a másiknak, amíg megvan az egyensúly és a visszacsatolás… kibillenni nem érdemes, és nem is tudsz… el kell tudni fogadni a nemet… mégha nehéz is… hiszen jót akarsz… csak épp a másik fél köszöni szépen azt már nem. Türelemjáték 🙂 Előjel és irány ismerete nélkül. Végülis gondolom mindenki pontosan tudja, h mi jó neki, és mit akar és merre tart. És le is mérhető egészség, boldogság szinten, h mennyire sikeres az életvezetésének az iránya. és igen néha jönnek a vírusok is… bár akkor mindenkinek betegnek kellene lennie… de vegyük a kalapba ide őket is. De az emberkerülés jobb szakszó erre… hiszen ilyenkor már nyújtod a kezed és hárítasz… nem adok puszit, m fertőző… Hát nem tud olyan fertőző lenni a két micimackó, h körbe ne csókolnánk egymást… max. előtte orrfújás, törlés/tamponálás… de jöhet a puszi és a nagy ölelés… Felnőtteknél ez más 🙂 nekem is vannak hárítós időszakok… tavasszal volt 1 nagy betegségem… nem értettem az okát… utólag már igen… 1 hónappal kitolódott a mh-emen a leépítési fázis… hisz várták, h újra good as new legyek… nos… én meg 5-6 hétig az ágyat nyomtam… közben persze határidőre próbáltam leadni 1 anyagot… télen ismét… akkor is határidős munkám volt 🙂 bár full lázasan nehezebb koncentrálni… és utálatos feküdni… és nem aktívkodni jönni/menni… kifejezetten rosszul bírom… úgyh hosszas lábadozásoknál visszavackolódom anyáékhoz, m akkor ott társaság is van… Töpi szorgalmasan járt velem sókamrába 🙂 m neki sem ártott és az én arcüregeimnek sem. Meg egyedül még jobban fáj minden… rosszul vagy… de azért mégse hívod fel anyádat, h minnyá meghalsz… m már biztos alszik 🙂 so jó, h ha van társaság a rosszban is… a jóban és az örömben könnyű a másik mellett lenni… a szarban sok embernek kevésbé megy… hallottam olyan “kapcsolatról”, ahol a srác megbetegedett a lány zokszó nélkül elment síelni a haverokkal… nem baj, h együtt tervezték… nos… érdekes minőség… én nem erre vágyom… bennem amúgy fel sem merülne… m ez valahogy alap… vagy én megyek a világgal szembe??? És az én értékrendem az abnormális? És az átgázolós, nemtörődős, érzékek és értékek nélküli lények tudnak érvényesülni? Néha széttárom a karjaimat és nem értem… biztos nem vagyok könnyű ember… bár én megtanultam magammal élni… biztos van, akivel jól működök… lesz szíves rám találni 🙂 or else…

Zárszóként hadd említsem meg, h már rendelkezek tomcruiseológia dvd-vel és kiskönyvvel… becserkésző hadművelet 1.0 elindult… bár jeleztem, h biztos nem tudom jó db-ig feldolgozni… m prioritások vannak… de kaptam időt… 🙂 bele fogok majd lapozni…

És erről a majdról eszembe jutott az, amit 1 hapsi írt… h szeretnélek MAJD megismerni… hja… annyira, mint én a fenti misszió agymosását… miért nem lehet azt mondani, h nem… még indokolni sem kell, hiszen nincs kötelezettség, sem elköteleződés… és randit kér, és az adott napon fent lóg a neten… pretending i’m invisible… röhej. Már nem kell minden williet megmenteni és kiosztani a jómodorról… vagy a korrektségről… be kell látni… ez net… mindenki azt mond, ami akar… az lehet, aki tud lenni… szavakkal pedig azt próbálja elhitetni, h mennyi sukár csákó… pedig nope… néha elkeserít, néha bosszant, néha hálás vagyok, h 1 békával beljebb és közelebb vagyok… és bízom az isteni rendben…

Édes önpusztító drága ismerősöm helyes volt, amikor annyira nyögött, h már folyamatosan isten nevét mormolta 🙂 hajlik mindenkinek a térde… ha fáj, hajtsd méginkább, rogyjál meg… jobb lesz… hamarabb szabadulsz.

Ok… figyeld a gondolataidat… m fél éven belül simán manifesztálódnak… bejutsz olyan helyre, ahová nem is nagyon akartál, csak arra tévedt a figyelmed… m ott kvzol, és elgondolkozol, h milyen lehet… és puff bent vagy…

amit ma gondolsz az lesz a jövőd… ezért igyekszem kiküszöbölni a morgolódást és pl. most Csodadalokat hallgatok és fókuszálok…

www.badgibella.hu

vagy… www.tisztahangok.com Ott az asztrozófia rovatban Paksi Zoltán beszél… a csillagképek közül ha szembesülni akarsz magaddal a világ és a társad által.. kezd a mérleggel… nagyon igaz… és kicsit liftezik a gyomrod is, és válaszokat kapsz önmagadra mások tükrében… ha épp olyan passzban vagy és megérint… olyan lehet, mint a csúzli… hátrébb kerülsz, h utána messzebbre szállhass…

Remélem most kicsit elhallgatok, m 2 határidő szorít… amit nem szeretem… az időkomplexusból sok éve nem tudok kikecmeregni… úgyh el és fordítok, ha leadtam őket érkezem… biztos addig is megkínál az élet újabb csodákkal és élményekkel és egészséges környezettel 🙂 Legyetek jók.

Még vmi eszembe jutott… apa mesélte, h a barátja amióta kirúgott engem nem jelentkezett nála… hétvégén még úgyse mer jönni, hiszen bármikor összefuthat velem… Én már el is felejtkeztem a sztoriról… hiszen nem vagyok sem sértődős, sem haragtartó (főleg ha nem partner a másik fél semmilyen szinten… lerázom, mint kutya a vizet)… és figyelem az apatigrist, ahogy ugrásra kész, h kiossza majd… mert édes… ő végiggondolta, újrajátszotta, újra és újra (rágódós fajta)… és semmi olyat nem tettem, h neki így kelljen viselkednie, hiszen 31 éves nő vagy (apa… még csak 30 és fél…) és 1 nővel így nem beszélhet az ember… és én sem rúgnám ki soha a gyerekét, hiszen huszon éve ismer… bla bla bla… édes… és helyes, ahogy véd. Imádom.

Kicsit elcsendesedtem…

2009 február 11. | Szerző: Bodrincs

Jól van, jól van… írok… kaptam emailt, h mikor lesz új cikk 🙂 hja… most… igyekszem pótolni… és megtölteni a csendet… tartalommal… vagy csak a gondolataimmal, eseményekkel.

Az utóbbi napok/hetek arról szóltak, h a belső békámat újra megtaláljam… a szürkét napsárgára fessem, és az értelmetlenbe értelmet találjak és megtáltosodjak… és/vagy kiköpüljem magamból a tejóceánt…

Kapaszkodom a hullámvasúton… hol fel, hol le… remélem most épp 1 kicsit tartós lesz a felfelé vezető út…

Épp most hallottam a kedvenc “médiasztárom” hangját… 🙂 vicces az élet… (tekintve, h ritkán szoktam felismerni)

több fronton is móka kacagás… Ami ma fontos, és égető kín… holnapra már “so what” kategória… csak néha túl nehéz így megélni ma… lazán elengedéssel… Ha nagyon belemojolódnék felcsapom Esther és Jerry Hicks könyveit… kifejezetten Sara és az ezerszavú beszélő bagoly 117. oldalától… és újraértelmezem az elengedés művészetét. az Univerzum tündéreinek sertepertélését.. aki ezt bírja űzni… számomra ő mágus és bűvész… 🙂 2 in 1… én is erre vágyom… h mágus legyek, a saját életemé.

Visszatértem egy kicsit a baráti körforgásba is… igaz többnyire még csak telefon és email szinten… de a vízöntők okán a héten szülinapi haccacárék is lesznek… és az egyikük kerek 40-es… olyannyira elvonultam a saját csigaházamba, h volt, akivel már fél éve nem találkoztam… amikor beszélgetünk, akkor vágyom rájuk… aztán sodródom a mindennapokkal, és a saját életem fókuszával… a régi elméleti traccspartik megszűntek, mert elég a világmegváltásból… akkor és ott jó volt… ma már a csinálás része a domináns… lehet jó lesz megnézni, h ki hova jutott ennyi kihagyás után… meglátjuk. Mindenki mássza a saját hegyeit és legyőzi a saját sárkányait… Az enyémek is elcsendesedtek… és ez most jó. Az egyikük nekem szegezte a kérdést, h tudsz segítséget kérni? És rávágtam, h igen… aztán 5 perc múlva korrigáltam… ja… amikor magam mellé esem? nem… a saját bőrömben épp oly nehéz szokott lenni, nemhogy felhívjam őket, h jelen legyek… pedig épp azért a barátod, h a “bad-hair day-en” is ott legyen… csak ez ijesztő számomra… mert olyan hatású, mintha visszakerültél volna a régi depibe (amit tk. már ezer éve nem is súrolsz… csak hozzászoktunk, h jól vagyunk és az életed tortájának a szeletei more or less rendben mennek…) – erre persze megkaptam megint, h szigorú vagyok magammal… háááááttt tantónénikéremlehet… bár néha elviszem ezt a macát vásárolni, és megkérdezem, h adrikamostmirevágyszmitszeretnél… és ezért is kap tejszínhabos tejeskvt, vagy mézes, tejszínhabos banánturmixot esténként, h a bennem lévő gyerek is örüljön 🙂 és igen… rugdosom is, ha nagyon ellustul… v. olyan állapotokat teremt maga köré, ami enough kategória… úgyh én meg én meg az irén ezért is tanultunk meg egyedül jól lenni, m szórakoztatom magam minden szinten. 

Arra jöttem rá, h hja 1 lépés 1xre… nem lehet kiforgatni az egész életemet a sarkából… NA NEM MIATTAM 🙂 m én kifordítanám, kiráznám, összeraknám… ja de miattam… ha már a teremtés és vonzás szócsöve vagyok, akkor el kell ismernem, h van hozzá közöm, h most szép lassan történnek a dolgok… csiszolnom kell a hitemet… 1részt, h itt az ideje, másrészt, h képes és hajlandó vagyok rá… ehhez a tudatalattit kell megnevelni. Vagy jön a türelem faktor… a másik mumus… m ilyen téren tisztán azonosulni tudok Töpivel, aki addmáruramderögtön akar mindent… és ha nem úgy van, már nyomja is a gombot és buggyannak a krokodilkönnyek 🙂 A legjobb, amikor még félig beszélgetésbe vagyok a gyerekeim anyjával, de Töpi már húz… m épp kirakózunk, vagy futkosunk, v. bújócskázunk…

Még mindig nem vagyok ügyes a fiúk terén… épp peluselhagyásban vagyunk… tehát 5 percenként pisilni kell… hááátttt azt hittem szórakozik… de nem… ilyenkor gyorsan rátenni a szűkítőt a wcülőkére, a kukacot irányítani… az első kísérletnél rögtön kiáltani kellett 1 alomcseréért… m nem volt jó a célzókánk és a kisgatya bánta… kész vagyok rajta… igen… Gyufi 2 hét múlva 5 éves lesz… már rég csináltuk végig ezt vele… nekünk lányoknak pedig könnyebb a dolgunk ugyi… (emlékszem… nekem narancssárga bilim volt amolyan karosszékes kényelmes királylányos… ami elé be lehetett hajtani 1 tilitolis színes számolókát… 🙂 Töpinek az első bilije zenélt, ha sikeres volt az akció… ilyenkor felkiáltott “ééééééééééénnnnnnnnnnneeeeekel :)” hát igen…és csak neki, m ügyes…

Amerikában/Canadában mindenkit arra nevelnek, h milyen frankó dude… és ő a legjobb… nem állítom, h 100%-ban egyetértek vele, de mégis jobb, mint a mi önbizalomhiányos társadalmunk… úgyh pl. minden kis hülyeséget hangos tapsviharral és elnököknek/hollywoodi sztároknak kijáró tiszteletteljes bravózással ünneplünk… és hát édes, ahogy örül magának… ezzel erősítjük őt… bár őt elvileg nem kell… Gyufit inkább… Töpi a bátor erőszakszervezet… 🙂 a legkisebb nemtetsző dolog esetén szedi a sátorfáját, h megy haza anyához :), ilyenkor mire visszaédesgetem… az 1 külön tortúra, m ha a fejébe vesz vmit… 🙂

Múlt héten azt hittem, h mindkettőt kifordítom a bőréből… elmentünk shoppingolni… természetesen ők helikoptereztek és örömködtek… a cipőboltban, míg kiválasztottam akik, velem jönnek… hát ott rohangáltak, sikítoztak… bevették az egész helyiséget… néha türelempróba, meg el is unják magukat, ha nem a játékboltban vagy nem az állatkereskedésben vagyunk. Amúgy ott volt a kedvenc nyulam… kosorrú oroszlánfejű, és szürke… és fekve úgy néz ki, mint 1 macska… 1xűen cuki… Ha majd házban fogunk élni… tuti, h őt is szeretném a háztartásomban…

       

Ma kaptam 1 nagyon jót… társkeresés témában… nem tudom kihagyni ezt a gyöngyszemet… mindenki arra vágyik, h berobbanjon az igazi,  berúgja az ajtót, és ki se kelljen mozdulni, csak ránk találjon a másik felünk… so akár így is kereshetnénk??? 🙂

By the way elkészült a színes szagos táblám… és jó lett… fel is dob… bal lábat a jobb után… rajtam a világom szeme 🙂

Nyilván be tudnék számolni arról, h majd’ 15 év múltán ismét szembejött velem a “tomcruiseológia”… és bevallom engem ijeszt… (már megint ezt használom és pahh… pedig bátor nyulacska vagyok) az emberi butaság… elvakultság… kulturált formába csomagolva… Gondolkodom, h milyen jellem kell ahhoz, h belemenj a játékba, és szinte, sőt mindenedet odaadj anyagilag… érzelmileg… emberileg… és hol az a pont, amikor belekerültél a hálójukba és onnan nincs menekvés… és még el is hiszed, h ez mennyire jó neked… amikor én magam belegondolok, h mennyit invesztáltam az elmúlt 8 évben a tanulásba, spirituális ismeretszerzésre… de persze ott a családod alól is kiárulod a házad, vagy netán azért, h “elvegyen a másik” eladod a sajátodat a fejed fölül… a “szerelem nevében”… gimmiöbrék… én cseles vagyok… érdeklődő és ezer kérdést feltevő… közben belül szilárd… próbáltak 18 környékén meggyőzni, h nélkülük semmi vagyok, de majd ők jönnek, és én megyek és előadások és képzések… és akkor valaki leszek… belém tört a bicskájuk… a nagy tomcruiseológus nem tudott igába hajtani… hiszen tisztán láttam a helyezetem, csak azt felejtették el leírni a tesztjük aljára, h ők kik valójában… bár akkor még nem volt ennyire rossz hírük… Már üzenetet kaptam, ha kérdés van… azt a főmuftinak kell feltenni… én viszont pusztán annyit kérdeztem a “gyakorlótól”, h mit nyert, mi változott és hogy tud másoknak segíteni… gondolom válasz is lesz sooner or later… ez 1 érdekes mindennapi találkozási pont lett az életemben… érdekesség, próba… van, aki a fekete-fehér “harcának” látja… hát van 1 stílusom… és tájékozott is vagyok… viszonylag… és feltettem az apró, de lelkes kérdést, ha már non stop auditálni jár, akkor “tudsz te is audiálni?” – dehogy… hát az nem úgy van… fokok és szintek vannak és ronbácsiolyanjólfelépítetteezt… MÉG ÉN IS TUDOK AUDITÁLNI, -válaszoltam én…  hisz MG megtanította… és próbáltam is… mert maga a módszer maga értékes… amit a tomcruiseológia csinál belőle csak az az ijesztő. Nah erről úgyis lesznek élményeim… m elindult a hátulról mellbe hittérítés… dvd-k, könyvek, ismeretterjesztő anyagok… amíg nem kér kölcsön a következő etapjára nagyon jól tudom az infot egyik oldalon be a másikon kiengedni… 1etlen 1x találkoztam randi szinten 1 missziótaggal :)… mi lett a vége??? ELADOTT NEKEM 1 KÖNYVET 🙂 el is olvastam… nem hagyott mély nyomott bennem… de tisztelem mindenki útját… attól nem kell értenem, nem kell egyetértsek vele, főleg nem kell szeretnem… hát új impulzus simple is that… Jó éjt.

Szombat esti láz…

2009 január 24. | Szerző: Bodrincs

Pihenni készültem és készülök is… úsztam 1
nagyot a kádamban, forró rózsaolajos fürdő… és törülközővel a fejemen várom
az ihletet, h kivasaljam a hajam…

A nők (is) bolondok… valahogy sosem jó nekünk,
az, ami van… mindig más kell, holott a természet igen igen kegyes (jó biztos
van, aki úgy gondolja, h hozzá nem… én nem ezen tábort erősítem…). Akinek
szög egyenes a haja, az csavarja bondorítja… akinek bodri a haja, mint nekem,
az vasalja… (bár a lustaság fél egészség – tartja ezt a mondás is… so
igyekszem rávenni vkit, h csinálja már meg, m nekem ez alsó hangon egy 3/4 órás
művelet, és az 1. esőcsepp bebárányosítja újra…). A legviccesebb az egészben,
h sokszor a kényelem győz… és türcsivel a fejemen alszom el, és reggel
megrázom a séróm és futok… a kollégák mindig ilyenkor jegyzik meg, h de jó a
hajad, fodrásznál voltál? Ja az anyatermészet készítette for free… És nekem
még sem tetszik igazán és meg tudom magyarázni, h miért is jobb nekem, amikor
nyasztatom a vasalóval… holott az amúgy is gyerek méretű fejem úgy még
kisebbnek látszik… Nem bánom, h nincs nagy fejem… bár problémát jelent
baseball sapka vásárlásánál… m gyerek szekcióban válogathatok… azoknak
viszont kicsi a simlijük… de pl. Gyufira 3 évesen tökéletesen illett a sapóm,
m ő örökölte meg… Kis cuki…

Ma reggel kaptam a hívást, h 1 bnőmnek véget ért
a hirtelen fellobbanó iloveju-ja… nem örülök neki… és annak sem, h a ffiak
ennyire bizonytalanok, és hagyják elmenni a dolgokat maguk mellett, ahelyett, h
tennének… (itt most nem kifejezetten vele kapcsolatban, hanem pl. a kudarcba
fulladt és válással végződő házasságával kapcsolatban… lenyilatkozza, h látta
ő, h megy tönkre… de nem tett semmit…) bár én vad szerelmista vagyok… és
vakon akarom hinni, h 1 ffi megváltozhat a megfelelő nő mellett (psb. egymásból
kihozzák a legjobb formájukat), ugyanakkor a valóság sokszor ennél szürkébb
képet mutat… aki hagy tönkremenni 1 kapcsolatot és még fel sem dolgozza… az
hagyja a következőt is… (ja és röhögök, m szintén szűz, akárcsak az én téli
haccacárém…, aki átformálta a gondolatvilágomat az egész
holtomiglan-holtodiglant  és a mostazonnaleldönteniakaromról…  és
lelkes és igenésegyüttésmindentörökre… és nem rosszindulatú… hanem talán
csak ostoba(?), vagy menekülő, álomvilágban élő).  Ahogy azt is látom, ha
1 ffi elmegy a gyereke anyja mellől, és nem törődik a gyerkőccel… és
másodszorra ugyanezt pepitában megteszi… akkor mit lehet várni tőle??? Ez a
visszaeső bűnöző kategória… nekem. Van is 1 nagyon jó mondás ilyesmire, ha 1x
átversz az a te hibád, ha 2x átversz az az én hibám… mint sok ilyen ez is
jobban hangzik angolul…

Én kifejezetten könnyen beszélek, és nem
gondolom, h ez a normális, h ennyire ne kötődjön az ember senkihez. a
múltjából.. m nagyon tudok, ahogy szeretni is nagyon tudok… csak lassan
lecsengtek a valós és plátói szerelmek, és nincs már hova hátranézni és
visszafutni… csak előre tudok menni, ezért is fura, h akikkel találkozom,
azok hátrafelé mennek, m netán épp friss a szakítás… épp a kádban jutott
eszembe, h régi ilovejum tárgyának műsora megy a tv-ben… hát ma már nem
szaladok be, és dobok el mindent, h láthassam… pedig volt idő… Mielőtt a
pathetic jelző elkezdene villogni a fejemen… elmondom, h volt 3D-s platformja
ennek az imádatnak… bár ott 5*-t kaptam önámításból… és meg tudtam
magyarázni a lemondott randikat a forgatással és sok minden mással… fel
bírtam menteni… csak azt nem voltam hajlandó épp ésszel felfogni (bár ez sem igaz…
m tudat alatt tudtam… sőt még annál is jobban… csak van 1 iszonyat makacs
kitartó részem, aki addig vontatja a döglött kutyát, amíg már a csontjai is
elporladtak… és ha végképp elfáradt és elmúlt a sztori… na akkor hajlandó
arrébb menni és tovább… vagy épp átkapaszkodik 1 másik vonszolható dologra…
és azzal bíbelődik) h, he was just not into me… Főleg, h ha az ő érdekében
történt bármi, akkor akár naponta ráért, hisz az róla szólt… de hát szoktunk
ostobák lenni mi is.

A média totál más világ… hála a jó égnek ő
csigaházas szintén, de ismerkedésünk elején félve lapoztam a szennylapokat,
hátha meglátom vkivel… paranoid tüneteket is mutatott, óvta a magánéletét,
ahogy teszi mind a mai napig… ami nem baj… persze tudtam, ha 1x meglátnám
jegygyűrűvel 1 műsorban, köszönöm jöhetnének a mentők és mossanak fel… m
annyira azt hittem, hogy majd őésénénéső és tatarara… Holott csak
megértett… és nem lökött el a spiritualitásom miatt… és engem ez bír
vonzani… vagy közölte, h amikor összenéztünk tudta, h ismerjük egymást… az
1. ölelésből nekem is kiderült… korábban nem volt ilyen tapasztalatom…
tetszett a külső és a belső… nem kellett magyarázni, h mit, miért, merre,
vagy hogy gondolom, ő is hitt, akárcsak én… akkoriban épp 26 környékén jártam
(?)… közölte, h 1 nő 30 után nő… pppffffúúú de hőbörögtem… és jön
ilyenkor a dafke énem, h majd én akkor is megmutatom, h téved és én most is nő
vagyok… áááhh dehogy… igaza volt… ezt vele már nem kellett közölnöm…
hiszen jó 2 éve nem kommunikálunk… de igen, igaza volt.  Sokat tanultam
és változtam, és tk. 1 nő akkor lesz igazi miután édesanya lesz… totál más
minőség, 1x reméljünk eljutunk oda is, h tapasztalatból nyilatkozhassam le.
Azóta olvastam, h családot alapított… sokkolt, m miért nem velem ésatöbbi…
és biztosnemisigazcsakelterelés… az elme annyira hülye tud lenni… és
mindenre bizonyítékot akar és tökéletesen tudni… rájöttem, h felesleges…
minek??? 1xűen örülünk neki és legyen boldog… bár a kísértés megvolt… m mit
ad isten épp a közvetlen kollégáival dolgoztunk… de ez ma már nem fontos…
szép volt, jó volt… néha elszörnyülködöm a fizimiskáján… néha ültem és
kérdeztem hangosan, h tényleg már gyereked van… hát nem jön a válasz a
dobozból. Nála sokszor megmutatták magukat az angyalok… és, h a kérd és
megadatik működik… Amikor már belehülyültem az elméletgyártásba, amikor a
Legkedvencebbem azt mondta, h jó, ha x idő után is így érzel, akkor menj és
deríts ki, h mi van benne… és még húztam angyal kártyát is, és bíztattak, h
adjam át a terhet nekik, ők megoldják… hát ja… aznap éjjel megoldották… 1
jól sikerült szusirandiról tartottam hazafelé, amikor épp a fiatalember a háza
előtt hajtott el, ahol épp ő állt, akkor ért haza… hazaértem és topogtam, h
most ez az a jel, amire vártam? és itt a lehetőség a tisztázásra? és most
hallgassak, v. jelezzem… h i saw u??? Jeleztem… 1 órán belül már 1ütt
voltunk a céljairól faggattam, és 1 friss kapcsolat erős bástyájával a hátam
mögött mondtam azt, h thanks but no thanks… erre az estére nem vagyok nyitott
(pedig a szívem mélyén akkor sem vágytam semmi másra, mint, h mi 1 pár
legyünk… a testemet nem akartam adni… a lelkem pedig ismerte és szerette…
a többi azonban hiányos volt). Elmondtam, h hogy látok, hogy érzek… ő is
elmondta… Szeretem kimondani a dolgokat/pontosabban megtanultam kimondani
őket… eljuttatni addig a pontig, amikor már nincs mit mondani… nálam nem
szerepel 1ik kapcsolatom végén sem a MILETTVOLNAHA… és lázítok, buzdítok
másokat is erre… hiszen így “könnyedén” lépsz tovább, ha el tudod
engedni azt a bizonyos csontot… (bár utána még sok-sok hosszú hónapig, netán
1 évig cipeltem azt a csontot… tudtam, h már csak a saját
szórakoztatásomra… ebben ő már nem szerepelt, nem is volt partner…) ez az
én döntésem volt, én úgy működtem jól… 

Ma du. a sikeres vasalás után hazamentem… Töpi
és Gyufi motorozni mentek, Apa a szomszédban szeánszolt az angyallátóknál…
hát átmentem… kaptam hideget és meleget… volt sírás-rívás… már
részemről… úúúúúúúúúúúúúúttttttttttttttálom a példákat… önző korszakomat
élem… nem érdekel, h mit csinált juliska, mariska, tercsi, fercsi, kata,
klára… és valahány név a naptárba… m NEM… hasonló kérdés jött, mint
Lizitől, h a médium nem tudott segíteni… NEM… néni kérem, én 1 olyan ember
vagyok, akinek az Atyaúristen is üzenhet bármit… amíg fel nem fogtam, át nem
transzformáltam magamba… addig halott info… hallom én… csak az 1ik
fülemen be a másikon ki… és amikor az a legnagyobb bajod, h ededül vagy…
pont nem azt akarod hallani, h 1 régi gyerekkori bnő, mégha valaha szeretted
is… mennyire képtelen normális módon kapcsolatot teremteni a magzatával…
mert scuseme…nem érdekel… én nem tartok ott… bárcsak már ott
tarthatnék… h ez legyen a legnagyobb problémám… csont nélkül ugrani fogom,
és mást esetleg meg nem… de ma más az irány.

Ki kell ütnöm az elmémet… h erre mi a fórum…
leginkább most az alkoholt találom a legmegfelelőbb eszköznek úgy KO.
szintig… 1 kedves ismerősöm invitált is… majd gyorsan saját
italmennyiségére hivatkozva a szervezetében törölte is… hja… megtette még
1x… ismét meggondolta magát fél mp-en belül… vicces… 1x elkapom a
frakkját… és elirányítom, h merre billegjen… ő a fejben játszás koronázatlan
királya… vele nem tudom felvenni a versenyt… imádja az intellektusát, és
büszkén tesztelget… majd örül magának, h ugrom a lécet 🙂 elvárja, h
visszaüssem a magas labdákat… bár az ütőt már rég kicsavarta a kezemből, és
elszaladt vele… semmi gond… ismerkedünk, barátkozunk, röhögünk… ennyi
most épp elég. Felszabadultságra vágyom… össze vagyok szorítva az életembe,
sok területen úgy érzem, mintha 1 présgépben kínoznának… Biztos próba…
persze, és nem fel tudok fogni mindent, ahogy meg is tudok magyarázni… csak
úgy vagyok vele, h enough… az elmúlt években 1 súlyt emelgettem… (full
sikertelenül)… most rögtön rám nyomtak 3-at… szakadok… pontosabban itt az
ideje, h megrázzam magam… és elővegyem az színes ceruzáimat, h a fekete felhős
eget, szikrázó kékre színezzem…

Azt hiszem ma megcsillant a pulykakakas énem
is… ott, ahol vendégségben ültem/sírtam… összeszólalkoztam a ház urával…
akiben van akármilyen mennyiségű alkohol is… az már nem beszámítható
partner… (veszem észre ezt a drága ismerősömnél is… h időről-időre elveszti
a gombolyagot, amikor kapcsolatteremtésben vagyunk…) Mindegy… 1 heppem van,
h ne szóljon bele a dolgaimba az, akit én nem kértem, vagy épp nem vele
beszélek… és van ehhez 1 bicskanyitogató nyílt stílusom… olyan18éveskoripofozkodósjelleggel…
úgyh piff-puff összerugdaltuk egymást a szavainkkal… hozzáteszem neki volt
igaza… hiszen ő volt otthon, és ne javasoljam neki, h a szobájában jobban
eshet a vacsorája… másrészt, ha ő ül nálunk elvonulok… nem vagyok kíváncsi
az életére, pláne eszem ágába sem jutna kommentálni a dolgait… nem csak
érdektelenségből… 1xűen ő az apám ismerőse nem az enyém… mégha épp úgy ezer
éve ismerem én is… Úgyh megbeszéltem magammal, h angyallátók ide v. oda…
nem kell többet mennem… ez 1 jó jel… cserébe remélem, h én sem látom
anyáéknál… és akkor ez 1 fair deal…

Kicsit néha meghasonlok… mindenki lát, hall,
érez, szagol… bármit csinál… (amit én leellenőrizni nem tudok… hisz
ezirányú tehetségem jelenleg még igencsak csipkerózsika 100 éves álmát
alussza…) és ütik egymást az infók… és szintén űbersmoothie stílusban tudom
megkérdezni, h árulják már el, h ilyenkor melyik infora kell figyelni??? Pl.
nagyon banálisan… az 1ik azt mondja, h nem jó neki a szénhidrát… a másik
közli, h nyugodtan egyen… én meg középen ordítok, h mi van??? Most akkor ki a
frankó? Mit adaptálj az életedbe? Honnan tudod, h melyik csatorna tiszta? És a
válasz… majd a belső hang megsúgja… Ühüm… bár ott van még az egó is…

Nem tudom ki hogy van vele, de pl. ha én
fogyókúrázni akartam bármikor is, akkor tuti, h csak és kizárólag azt kívántam,
amit nem lehetett… még ha netán csak 1-2 hetes kúráról is legyen szó… ilyen
szempontból borzasztó az önfegyelem hiányom… aztán persze, ha 1x ráveszem
magam… akkor csinálom… de a tiltást nem bírom… frusztrál… 

Mennyivel lettem ma okosabb??? 1 dolgom van
elengedni a dolgaimat, gondjaimat… ez az akarsz róla beszélni kategória… és
beszélnek hozzám, és mint a miniemberek… 60 szót ismernek, de csak 1-et használnak…
NEM, NEM, NEM… minden mondatot, amit igaznak véltek vétóztam, mint a dacos
gyerek… persze nem fogalmazok olyan árnyaltan, és amit kimondok 1 szóban, az
nálam minimum 1 oldal kifejtős részt jelent… de ezt a másik nem tudhatja…
hanem próbálja elmondani és segíteni az 1 szó alapján… de úgy nem megy…
mindenkinek más a keresztje… és mindenki “nyög” a sajátja alatt…
ez nem is baj… de most elég magamból is… rég voltam ilyen hangulatban. A
gyönyörű szögegyenes hajamnál fogva szoktam magam felrántani a gödör aljáról
(ami persze mások szerint nem az alja…). Ez igencsak csapdás állapot… m ha
lehetne 1 kívánságom… most bajban lennék… m 1 puffancsot nehéz szeretni…
úgyh várjuk vissza szeretettel az optimista és szeretetteljes énemet… nélküle
a földi lét pokol…

A két miniegér ma is alkotott… volt futkosás, sikítás…
Töpi úr a hunyó “kettő,hájom,négy,akibújtakinemmegyek” mindezt 5
mpben összezanzásítva… állítólag 7-től 8-ig van 1 very pörgős szakaszuk… sírtam
a röhögéstől, amikor a takaró alá próbált elbújni… és bármennyire is lassan
számoltam… a két sonka kilógott… és el sem tudtam kapni már hámozta ki
magát, h ittvagyok… a pelus már a térdéig ért annyira tele volt… a
cérnavéknya hangján sikítozott… és hát szűz a lelkem… hiába a számolás…
először le kell venni a pacskert, utána bújhat az ágyba 🙂 rend a lelke
mindennek ugyanis… na meg az, ha ő karmesterkedhet… adli ezt csináld, adli
fuss, adli bújj el, adli én bújok el, számolj… mindig van vmi történés… Gyufi
már számol rendesen… csak a normál speed 5xösével… és édesek, amikor
csillogó szemekkel megtalálnak… nyugtatóként jöhet a pókember, thomas a
gőszmoszdony és mijjámm mekvin is… és ez over and over again… én pedig
örömmel húzom, nyúzom, vonom, tolom őket, m a puszijuk, az ölelésük, a
nevetésük és az életörömük mindent visz… mégha ki is facsaródok. ”De Adli ez
komoly, komolyan mondom…” ez Töpi úr legújabb érve és szójárása… annyira édes…
és közben teljesen nyakból rázza a fejét, ilyet csak az indiaiknál láttam… 🙂

Most még kiolvasom a könyvemet… és holnap dél
előtt nem nyitom ki a szemem… és szalonnás, hammás, tojásrántottával kezdem a
napot… m az jó lesz nekem… csak a lendületem megmaradjon 🙂 és akkor nem
lesz semmi baj 🙂

ÓÓÓ ma megint rám jött a táncolhatnék… so 1 megbízható
táncpartner kerestetik… aki noszogatás nélkül megjelenik az órákon,
magasabb, mint én, m a válltartásnál ez fontos… ja igen, m én társastáncban
gondolkodok… ott a test elfárad, a lélek szárnyal… imádom… so… Shall we
dance???

Of course a szombat esti láz elmaradt… nem tudtam elmúlt szerelmek sztorijai felett vacsizni és megbeszélni, h mindegyik férges… M bennem még mindig él a remény… és az az 1 kéretik az ajtómat berúgni… képletesen természetesen, m a lakásba való bejutás már jelen pillanatban is 1 kalandtúrának felel meg.

Helyszögjelentés…

2009 január 23. | Szerző: Bodrincs

Estére összeszedtem magam… a vendégeim után telefonon megbeszéltem a bnőmmel, h ki hol tart a saját dolgainak a kiszaszerolásában… Lizit imádom… bír lelkesedni, és bír visszavonulni, akárcsak én… de amikor kifejti, h ő most jelenleg miben talál örömöt… hááátt ez tök jó… és az is, amikor nagyon szigorúan rám kérdez, v. szól, h ő azt várta, h engem pl. a médiumnál tett látogatás jobban feldob és feltölt… 🙂 Én ezzel úgy vagyok, h tüzes jegy is lennék… fellobbanok, és igen bírok lelkesedni… aztán szépen az egóm és a saját hülye gondolataim visszamojolnak a béka segge alá… majd magam mellé esem… tisztességesen. És néha akár a Jóisten, Jézus és az összes szent az égből nyugalomra inthet, és nyugtathat… az egóm lüktet és türelmetlen… úgyh én is türelmet kértem magamhoz Lizitől… aztán költöztettem a másik bnőmet, csak úgy lightosan, majd átcsacsogtuk az estét… mivel a wish-boardom szétesett gyorsan beszereztem 1 óriási parafatáblát… és feltűzöm rá a kívánságaimat… m igen… FOCUS, FOCUS, FOCUS  on your things… mindig ezt hallom a Legkedvencebbemtől… úgyh kénytelen vagyok ismét összeszedni magam, és belerázódni a bőrömbe, h legyen kedvem felkelni… legyen kedvem megtenni a dolgaimat, újra lendületet kapni, hogy minden területen elérjem a kitűzött célt, amit tavaszra prognosztizálnak… épp időben… 🙂 és közben belevetem magam a tanulásba, h megismerkedjek közelebbről az extraszensz érzékeléssel a gyakorlatban… bár kissé nyeee… értem én, h több hónap, mire elkezdi az ember érzékelni és látni az aurát… de az én türelmet-lenke énemnek ez hosszú… és a macim aurája kicsit mintha összeszűkült volna… so holnap a családtagokat kapom el, és megteszem, amit megkövetel a haza… 🙂 menthetetlenül javulnunk kell… Lemondtam az összes programot és meghívást, úgyh ismét lesz 1 pihenőnapom… ami kell… végre befejezem Richard Bach: Minden és Mindenki EGY c. könyvét… Én olyan rácuppanós típusú olvasó vagyok… de az ő könyvei számomra az Illúziók és a Híd az örökkévalóságon át-on kívül… hát lassú és kínszenvedéses… Persze még nem olvastam a Sirályt, amit még dicsérnek… de ami késik, az jön… Most Coelho könyvei jönnek… mert Legkedvencebbem tőle olvas sokat és próbálok felzárkózni, h megbeszélhessük, h ki hogy látja a gondolatait… Borzasztó tudok lenni… akár 4-5 könyv sorakozik az ágyam mellett esténként… felcsapom őket… vagy folytatom, mikor épp melyikhez van kedvem… 1 időben angyalos könyveket forgattam… most inkább Salamonnal teremtek, vagy épp filozofálgatok. És most el… az aggodalmaimat, kétségeimet, türelmetlenségemet a szögre… és 1xűen FOCUS önmagamra, a vágyaimra, az álmaimra és az életemre… szólok, ha kész a színes-szagos kívánságtáblám… 🙂 Ja és még el kell olvasnom újra 1 dokumentumot… „He is just not that into you” Oprah oldalán letölthető hölgyek!!! Érdemes… Ugyanis hajlamosak vagyunk felmenteni a ffiakat, és elnézni nekik bizonyos viselkedési formákat… de vannak íratlan szabályok, sőt mi nők is tudjuk mit jelent, ha odavan értünk a ffi, vagy mi értük… és ha nem hív, h hallja a pretty hangodat… akkor 1xűen ő nincs annyira oda érted… 🙂 ezt a leckét is sokadszorra ismételtetik… 1x mindebben profi leszek… és nem proaktív… hagyom, h jöjjön, tegyen, hozzon, vigyen… én pedig várok és kötök, várok és kötök… 🙂 addig hibát, hibára halmozok… és röhögök a hülyeségeimen, és újra ismerkedem önmagammal… és kiköpülöm magamból a tejóceánt.

… holnap reméljük már jön a

2009 január 19. | Szerző: Bodrincs

Én szívesen kivonom magam a forgalomból, m belakom a csigaházamat, van jó pár kötelezettségem munkafronton, és önmagam felé is, úgyh ha tényleg nem mozdulnék ki sem okozna problémát… csak hiába kértem, h küldjék és rúgja be az ajtót, h ne kelljen se találgatnom, se aggódnom… az ajtóig vezettetés kegyelmét még nem kaptam meg… a keresésbe meg totál belefáradok, hiszen a nő az elvileg a passzív fél… ez az én habitusommal igen igen megerőltető tud lenni… m pörgős vagyok, és 3x körbeugrálom a ffit… holott ez nem jó… mert neki kell akarnia, h lásson, időt töltsön velem, és meg akarjon ismerni.

Azt is elhiszem, h a ffiak is fáradnak, de különösen örülök, amikor azt hallom tőlük, h várnak és majd lesz, ami lesz… és a nő érkezik… Kifejezetten szoktam szeretni, hiszen ők lennének az aktívak, cselekvők, mi nők lennénk a befogadók… így ez elég nehézkessé teszi a dolgot, már ami a ffi női szerepeket illeti.

A kommunikációmmal probléma lehet… nem biztos, h gondolkozom, amikor velem szemben ül vki. Én vagyok, aki vagyok…nem törődve azzal, h netán ijesztő az, amit hall, vagy túl határozott és merev elképzeléseim vannak… amelyek tk. csak elképzelések… vagy valósággá válnak, vagy nem. Ezt ma még nem tudom, de ezen dolgozom. Ha nem lennének célok és vágyak igen nehéz lenne bármerre jutni. Minden egyes randevúval közelebb vagy a megoldáshoz, többet ismersz meg önmagadból… és ha úgy hozza a sors, akkor netán még a veled szemben ülőből is.

Látom a hibáimat, és ja üthetném a fejem, h hogy lehettem ennyire ostoba liba… cserébe inkább megsimogatom és azt mondom, h legközelebb jobb lesz, mert bármilyen baromságot is csinálsz, aki a Te embered azt 6 lóval sem lehet elvontatni mellőled, m akar téged, ő jön, tesz, hoz, visz és ismerkedtek. Volt olyan, aki írta, h annyira zavarban van az 1. randin, h amiatt biztos nem lenne 2. Ez nem így van… Mert pl. nálam nem a mondanivaló dönt. Olyannyira, h volt 1 hosszú, hosszú sétám, és azt mondta többnyire, amit jó volt hallani… de nem láttam a szemét… a lelkének tükrös fodrozódását 🙂 Fontos, h értelmes legyen, de ha visszagondolok az estére az alapján mérlegelek, h bennem milyen érzéseket keltett…

Tekintve az éveket meg a rutint… és a 1,5 év csendet körülöttem (és ezzel 1fajta újrakezdőséget biztosítva magamnak) épp a decemberben ért hullámok hatására revideáltam az álláspontomat az ismerkedés terén sok szempontból. Mivel nyom a „jól döntés” terhe nem akarom rögtön eldönteni, h a következő 30-50 évet vele akarom és tudom-e leélni…, bír-e a társam, barátom, gyerekeim apja lenni, ezért szívesebben töltök időt azzal, h „ízlelgessem” a személyiségét, a stílusát, a modorát, a humorát offline (az arctalan dolgoktól már besokalltam teljesen)… de ha vki keddről szerdára falhoz állítana, h tuti, h őt választom-e… biztos nemet mondanék… m billegés van addig, amíg nem derül ki mindkét fél számára, h igen, megérkeztünk, innen együtt tovább. De hála a jó égnek a kérdést nem a nő feladata feltenni… És most először valóban hálát érzek emiatt… Mert ha ffi lennék… én már rég elszúrtam volna az életemet… és én lennék „Ross, az elválós…”. Az, h amikor az van, amit látsz fehéren-feketén… se férj, se gyerek, se se se nem biztos, h csak az én érdemem 🙂 lehet súlyos hevedereket pakoltak rám néhányszor az őrangyalaiam, h ébredjek már fel, és ne arra menjek, amerre én vakon akartam… mert nem is az én utam, és boldog sem lennék… és ez tuti, h így van, hiszen látva a múltam darabjait nézem-nézem… és néha keresem, h mit láttam??? És hogy volt ő számomra a gyönyör és életem aktuális értelme? 🙂 az igazi öröm csak az, h annál fényévekkel jobb vár… zongorázni sem lehetne a különbséget köztük… erre mondja szerintem Solara azt, h „legmerészebb álmaid válnak valóra, ha megtalálod az 1 igaz szerelemedet”. Várjuk szeretettel…

Az elmúlt 2 év ennek az energetikának a szellemében folyt… sok párkapcsolat megszakadt, sok megalakult… olyanok is párra leltek, akik maguk sem hitték, h képesek rá… és ez jó, erőt adó, tovább lökő és bíztató… főleg, h néha megrázom magam, mint Bodrit a lábtörlő… h ha NEKI ment… na akkor nekem is… 🙂 nem azért, m jobb/több lennék… csak vágyom rá? De ő viszont vmit tényleg megugorhatott magában, ha földi paradicsomba került… és szeretem hallani a történeteket… holtig tanul az ember…

Néztem a Secret-et… nyáron volt, h naponta „terápiás” jelleggel megnéztem… még ha csak háttérzajként is szolgál is eljut a tudatalatti legmélyebb bugyraiba… Amúgy sem tudok már régóta úgy tv-t nézni, h én most csak és kizárólag nézem… az mindig csak vminek a kiegészítése. Teremtésmániás vagyok… Hiszem és tapasztalom, h mi vagyunk a saját világunk teremtője… (nyilván a nemszeretem dolgoknál elég sokáig kell mojolni, h kitaláljam, h miért és hogyan is hoztam létre…) Esther és Jerry Hicks könyvei a kedvenceim… a Sara sorozatok tk. mesekönyv formában a gyerekeknek tanítják meg az univerzum törvényeit… évek óta azt hallottam és hallgatom most is, h engedd el… engedd el… OK, DE HOGYAN??? Kinyitom a tenyeremet, de a fogaimmal szorítom a csontot… m az egóm fél… mi van, ha nem úgy történik, ahogy én akarom?… Mi lenne? Sokkal jobb történhetne, amit ma el tudok képzelni…

Az okosok szerint 17 (igen összesen TIZENHÉT) másodperc alatt tudunk megteremteni valamit… akkor miért is van ennyi félresiklott ember??? Miért ilyen nehéz… Koncentrálok én… de hát jön a slepp: a kétség, a kishitűség, az alacsony önértékelés, az úgysem sikerül… v. bármi… Néha pedig csak kimondasz vmit… és mész tovább… (Ja és a kívánság kigondolásakor – még ki sem kell hangosan mondanod!!! – a dolog már 99%-ban megvalósult… 1% míg lejön a fizikai síkra…) és olyannyira sikerül a 3. lépés betartása, h arra eszmélsz, h beteljesült, és te nem is emlékszel rá, h egyáltalán te kívántad ezt…

Nézzük a lépéseket:

1. kérj/kívánj. Salamon a bölcs bagoly azt mondja, h ez akkor van, amikor eljutottál 1 döntéshez, h merre akarsz menni

2. Ez nem a mi dolgunk… az Univerzum Tündérei (a vonzás törvénye) feladata… Van is 1 mondás, hogy ha meghoztál 1 döntést, akkor az univerzum minden ereje összefog, ha leszállítsa azt neked (amennyiben eljött az ideje és ez a sorsod része, hiszen a lay down and die dolgokat sem adják meg idő előtt)

3. befogadás na ez megint a mi munkánk (tk. itt vérzünk el sokszor… nem kerülünk összhangba a vágyainkkal… sokszor a „hiány” oldalról közelítjük meg, és félig üres a pohár, és megdöglesz a szomjúságtól… pedig még van 1 csomó…)

Van több ilyen sikerélményem, és amikor a saját mocsaramban egerészek el szoktam gondolkodni, h hogyan is volt ez? Hogy tudtam olyan állapotba kerülni, h 1x kimondtam, és 2-3 hónapra rá valósággá vált? Még szerencse, h a barátok emlékeznek, és szólhatnak, h figyelj… erről beszéltél korábban. Tényleg… de nem volt napi téma… kijelentettem, h több pénzt és a nagykorú paripám helyett 1 újat szeretnék… és éltem a mindennapjaimat. 1x. pedig becsapódott az álmom és valósággá vált. (Chandler a kutyán… 😀 v. másik kedvenc Jeff Dunham… tatararaaaaa… everybody has to have a theme song)

Nevetés, jókedv… kötelező és fontos… néha elhagyom a humorbogyómat, magam mellé esek… és köszönettel visszamászom a gödrömbe… de van a Friendsen kívül még Mogyi és társai, akiken bármikor tudok röhögni… nagyon ajánlom!!! Jeff Dunham összes gyöngyszemét. Tök jó, h már valaki le is fordította őket.

Ma legkedvencebbemmel BŰBÁJt néztünk… ő moskowban, én itt… és igen… ének és tánc és szerelem… és ez annyira jó… imádom a romantikát… „how does she know that you love her/how do you show her you love her?” 🙂

http://www.youtube.com/watch?v=xRYU4cqUAUs&feature=related és magyarul is isteni… csatolom azt is 🙂 mosolyogjatok és szeressetek!!!

http://www.youtube.com/watch?v=I6xySdnHf3c

és az egész cuki… azt is imádom, amikor olyan helyeket látok, ahol jártam… és hála New York ilyen… bármikor visszamennék… amúgy is az É-amerikai rész a kedvencem… legkedvencebbem moskow előtt montreálban székelt… so mindig megegyezünk, h Canada is the bestest… sok szempontból… pl. angelfood cake :)… mindennap tudnék azt reggelizni… zokszó nélkül… tömény édes cukor (11 tojásfehérjéből készül… habkönnyű, és isteni… ). Azt hiszem sütnöm kell…:) megkívántam. Nem tudom, h mennyire fog kifényesedni a házikedvencek szőre, vagy az egész környék kutyája/macskája tojássárgáját fog nyalogatni… De hát igen… a Central Parkban lovaskocsikázni szuper 🙂 még ha hideg őszi nap is volt… NY utcáit egyedül róni is fun, fun, fun… 🙂 ÖÖÖ asszem újra indulnék. 🙂

Ahh már megint csapongok… szokás szerint. De a teremtéstől indultam… és a secrettől… na igen… azt is mondják, h az univerzum 1 nagy dzsin… és guess what… nem csak 3 kívánságunk van… és bármit gondolsz/kívánsz az a bizonyos dzsini csak annyit mond mindig: Kérésed számomra parancs. „Your wish is my command”. Még ha józan ésszel is belegondolok is stimmel a tétel… úgyh újrahuzalozom az életemet… Nem is tehetnék mást, m gyévocska üt… meg akarja spórolni nekem a 8 év bolyongást… kértem, h néha 1-1 gyomrosa előtt legalább hadd egyenesedjek már ki… de jogos… 8 éve már úgyis vaklóként közlekedem… ideje kinyitni a szemem.

Az álmaink beszédesek… és megdöbbentőek is tudnak lenni. A több mint 1,5 év randistopp kb. május végén ért véget. Talán épp a sziporkázó humorú „Láncdohányos Lovas” törte meg. (Neki ezúton is gratulálok, m ma van a szülinapja…). Minden embert 1 dologról jegyzünk meg… és ez n igaz… bár ezen fiatalember esetében rögtön kettős jelző akadt… és ma már ez nem igaz… mivel annyira jól sikerült a randevúnk, hogy lett 2. is… és az annyira pocsék volt a füst miatt, h itt először a szűrőm csődöt mondott… Korábban akivel volt 2. találka elindult 1 kapcsolat is. Mindig kellenek a kivételek. Amúgy 1 hülye félreértés volt az egész, de ez ma már így jó. Ha alkalmas lenne és passzolnánk 1ütt lennénk… De szolgálunk és védünk… így a következő hölgy 1 füstmentes lovast kaphat… De róla majd máskor… úgyis készítem a tapasztalati vicces szemelvényeimet, amit időről-időre reklamál. Na tehát újra pályára léptem… és azt gondoltam, h kellőképp készen állok, és jöhet eső jöhet szél és indulhat az iloveju életem párjával, akit ma még nem tudunk még semmilyen jelzővel sem illetni, csak azt tudjuk, isteni lesz :)… Ez a felszín… és jön az éjszaka leple augusztus derekán… Bodrika álmodik… épp volt nálam fizikailag is vendég, ezért lehetett az álmomban is 1 alvó leányzó, akit kerülgetni kellett a 2 belépő ffiembernek, nehogy felébredjen… vmit babrált az 1ik az előszobámban, karbantartott… na nem engem akkor és ott :), majd közölte, h ugye milyen jó, h van ffi a háznál? Hja… annyira jó volt, h kértem, h ne tegye a farmerét a szekrény tetejére, m nem tud gyorsan távozni…

Itt kisebbfajta sokkot kaptam… 2 éve nyüszögök a felismeréssel, h én bizony dehogy akarok családot és gyereket… és szülni??? Hát 1x bekerül az a gyerek, annak bizony ki is kell jönnie… Nem átalkodtam ám megkérdezni 1 3 gyerekes anyukát, h csak annyit mondj, h túl lehet élni… (ok persze rögtön beugrik a válasz, h miért is vonzottam és vonzok (?) be alkalmatlan partnereket… gratulálok magamnak és stop it right now or else). Nyilván élek halok a gyerekekért, a családért, a szerelemért… de itt vmi nem kerek, úgyh „szellemirtás” indul… Általában nagyon szigorú és katonás feszes tempót diktálok a lelkemnek 1felől… másfelől teljesen el tudok lustulni… nem, nem vagyok skizofrén :)… ma már a nyitott szívre törekszem… Mindenki úgy jó, ahogy van, és csak a szerepének megfelelő módon tud játszani az életed színpadán… igyekszem vígjátékot rendezni, de időről időre imádom a drámát… szerintem oscar díjak tömkelegét vettem már át… azzal szoktam néha néha szórakoztatni a családot is…

Nyitott szív… btw annál is inkább, mert az oroszlán szerve a szív, és amelyik testrésszel gond van az analógiában jelez… bla bla bla… Hát én szívfájós vagyok… nagyon régóta… Ezt már „látók” is mondták… de amíg nem ér el az infó igazán a tudatodig, addig „so what?” kategória… és annyira jól tudok erődöt és bunkert készíteni, h a szívemet totál bezártam… Az elején megy az ember lánya és szeretni akar… nagyon és mindhalálig… próbálja átadni a szívét… összerugdosva kapja vissza… 1x, 2x, sokszor… eljut oda, h dehogy adom… azt mondom, és hiszem, h igen… közben? 7 lakat alatt őrzöm, és már én sem tudom, h hova tettem a kulcsot… felszínen? Helyes, kedves… de rendkívül hűvös és távolságtartó… kivéve, ha vkivel nem… azt meg a világból kikergető… so szív zokog, megszakad és vontatja magát tovább… Hasznos tanácsok egyike: nyisd ki a szívedet… oh tényleg??? Mégis hogyan??? Vhogy ez az évek alatt elfelejtődött, és fel sem tűnt a hiánya… óriási puha pólyában van, nehogy bárki v. bármi sértse… De fizikailag szúr, fáj, és egyre jobban… nem vagyok orvoshoz szaladgálós… de hát elmentem… azonnal ct, ekg meg mittudomén… diagnózis… „neijedjenmeginfarktus”… what? 29-ben… és még annyi mindent nem értem el, amire vágyom… (1 személyes monodráma…) 1 ember max 3-at él túl, m a szív izmai elhalnak… ez anatómiából megmaradt… ok… 2 more left… sírjak, v. nevessek? Fekszem a műszer alatt, és nagyon komoly arcot kellene vágni… és belobban Phoebe karrierista arca… 1 mi lett volna ha jóbarátok epizódból… amikor épp infarktust kap… hát csak röhögtem magamban… ok túl vagyunk… további vizsgálatok következtek… tk. no para… csak vigyázni kell, h nehogy baktérium kerüljön a ketyegő környékére bizonyos helyzetekben… Rhájt… Újabb pszi jellegű vizsgálat… zárva van a szíved… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ok, de hogyan nyissam? Éld meg az érzéseidet… áramoltasd a szívcsakrádat… ööö… igyekszem igyekszem… meg hát imádkozom… a mai imamalom énembe ez belefér… De 1 kérdés nem hagyott nyugodni… jól érzem, h megszakadt/összetört az elmúlt évek fergeteges sikereitől? Jól… ok… legalább van olyan, amit tisztán látok magamban, nem csak mondvacsinált belemagyarázott analógia… Aztán persze legkedvencebbel megvitat… közli, de h ezt már tavaly is mondta a másik hölgy… jaaaaaaaa és tényleg… az info akkor kiesett… So azóta igyekszem áramoltatni… kimutatni ha lelkes vagyok, kimutatni, ha nem tetszik vmi… speciel most, h erről írok ismét jelez… vmi gubancos szál került a gépezetbe… nem fizikailag… asztrálisan (érzelmi síkon… ezért is rajzoljuk úgy a szív ábráját ahogy… hisz a fizikai szív annak a fele a formáját tekintve… jobb oldalunkon van uúgy az asztrális… és ha lenézel a mellkasodra és elképzeled a kettőt egymás mellé na AZT RAJZOLJUK LE… 🙂 ne higgy nekem… én hiszek 🙂 )

Ma nem tudom mi volt a levegőben, de az agresszív kismalac hozzám képest 1 kezesbárány volt… Úgy kezdődött a nap, h a kvfőző megmakacsolta magát, és nem csinált nekem szépen gőzölt habos tejet a reggeli tejeskv csodámhoz… és ez csak a lavinát elindító kis hópamacs volt… A kollegák aggódtak is, m én soha nem káromkodom… ez a nap más volt, mint a többi 🙂 Persze még nincs vége… minnyá jönnek az unokatesómék, m ma én lettem a kiválasztott… közben fel kellene készülnöm a holnapi trágyálásra, amire nem túl sok ingerenciát érzek… bár rendes gyerekként 1x már átolvastam az alapokat… A lakásom átjáró ház… a mesterek jönnek mennek… legalább már fehéredik a fal… reménykedem, h hamarosan olyan lesz, mint újkorában… és megint elindíthatom a moving akciót.

1etlen örömforrás, h ma végre kisütött a nap 🙂 1xűen szuper volt… az irodában leégette a hátam… de a szabadban is nagyon kellemes volt.

Ma kaptam 1 blogbejegyzés részletet Legkedvencebbemtől… hát a gyávaságról, a döntésképtelenségről, az alkalmatlanságról, a fejben lejátszásról szól, és azt gondolta a szerzője, h ez a 20 éves kiffiúk sajátja… ki kell ábrándítsam… ez nem korfüggő… 40 környékén is simán belefut ilyenbe az ember… Nem tehet ellene semmit, mert még a korára is keni, és a változásra való hajlandóságának a hiányára. Azt hiszem egyet lehet tenni… elfogadni, h ő ezt így látja… nem ismételném magam… de aki akar, az megugorja a saját korlátait. Ha igen, akkor megismer, ha nem, akkor megismeri azt, aki valóban megmozdított benne vmit, m nem hiszem, ha vki tetszik, akkor punnyadsz és ennyire vágod magad alatt a fát… a képlet 1xű… „he is just not that into you”… és miért akarnál olyannal lenni, akinek nem jössz be??? Akkor önmagad alatt is vágnád a fát… az pedig túl sok favágóhoz vezetne…

A hitről…

2009 január 17. | Szerző: Bodrincs

Akkor és ott gyerekként én ezt úgy tettem helyre magamban, h Istennek van mindenkiről 1 óriási könyve… 1 lap/nap beosztással… és ott van minden, az összes gondolatunk, tettünk, és választásunk… szabadon dönthetünk Isten mégis mindig előre tudja, h mi lesz a döntésünk… – ezzel ott és akkor és ma is ki vagyok békülve… Persze… volt, h azt mondták, h van benne logikai bukfenc. Lehetséges… én viszont azt gondolom, h mindenki abban higgyen, amiben neki jó… és ami biztonságot ad számára.

Teltek múltak az évek… a vallással vagy Istennel nem volt szinte semmiféle viszonyom… ha valami égtelen nagy gáz volt (pl. 1 rokon élete lebegett veszélyben) este elmondtam 1 imát, és akkor meggyógyult… és végtelenül hálás voltam, bár kicsit szégyelltem is… h csak ilyenkor fordulok felé… és természetesen biztos voltam benne, h az én imám segített…

Vagy… középiskolában voltak mélyen vallásos osztálytársaim, akik folyamatosan a “gyülibe” jártak… ki is voltam bukva, ha pl. az amúgy rendkívül jó tanuló csajok 1-est kaptak… és csodálkoztam, h ezt vajon hogy engedheti meg az ő Istene? Amikor ő naponta könyörög, imádkozik hozzá…  (jó ok… lehet azt gondolod, h nem volt jobb dolgom… hát ja… volt… non-stop plátói v. valódi szerelmes voltam… egyéb programom tényleg nem akadt…)

Végtelenül boldognak hittem magam, amikor menyasszony lettem… és hihetetlen mély depresszióba kerültem, amikor meg már nem voltam az… akkortájt ugye még az ex családja pátyolgatott… Soha nem tapasztaltam korábban ilyet… ezért sem hiszek a távkapcsolatokba… 8 hónap telt el kb. amíg én Kanadában voltam, és ő jött és meglátogatott… és amikor megláttam a reptéren… eszembe jutott, h nem ezt az embert hagytam otthon anno… és ahogy vezettem hazafelé ő is méregetett… és hát rá 2 napra ki is derült, h van már valakije… azért én sem voltam szentéletű… de megviselt… legszívesebben feltettem volna a következő repülőre… főleg, miután az én gépemről írta, h “repülök vissza hozzád drága”… nagyon kemény volt… végre eltelt a 2 hét és hazament… utána bő 2 hónapig esténként úgy dőltem le a basement aljába (ahol hamupipőkeként laktam), h kész… nem élem túl… és nincsenek itt a szüleim, h beüljek az ölükbe és sírjak… hát sírtam egyedül… miután hazaértem még szarabb volt, hiszen 10 percre volt, és mégis a lehető legtávolabb… úgyh jobb volt az a 6ezer km… csak azt még akkor nem tudtam… Kötöttem neki 1 pulcsit, aminek a nyakába belekötöttem 1 kutyaszemet :). Általában a szerelmeimnek/barátaimnak kötöttem… és nagyon nagyon jó volt hallani, h az egyik 11 év után is még hordja a térdig érő elnyúlt óriási garbót, a hideg téli estéken… Hogy jön ez a hithez??? Úgy h akkor az ex nővérétől kaptam Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel c. könyvét… na ott az és akkor óriási élmény volt… és igen és bennünk van Isten és mi egyek vagyunk és hadadadadadadada… és ezt ki is mondtam bárkinek… és persze nagyképűnek is tartottak… de ez nekem akkora élményt nyújtott, h úr isten… Hát Isten nem büntet, és nem kényszerít, hanem szabad akarat van… mindent megad nekünk blablabla… és megfordult velem a világ… falni kezdtem NDW könyveit… máig az egyik legkedvencebbem a Barátságban Istennel… és tk. fél éven belül, h landoltam újra itthon beteg lettem és rálöktek az utamra…

Az 1. ffit elmartam magamtól nemcsak a korábban említett versenyfutásommal, hanem az újdonsült non-stop analizálásommal… Oroszlánok a szülei, ő maga rák/mérleg… tehát full alárendelt viszonyban éltek… Engem nem irányítanak a szüleim, m világéletemben önállóságra neveltek… és ki is kérem magamnak, v. megsértődöm, ha gyereknek néznek… vagy 1 barbár vadállatnak :D. Tehát lázítottam… már a ffiembert… ill. hát a kis reszelt körmeit rajtam próbálta élesítgetni… én meg közöltem, h ami frusztrációt a szüleivel szemben összeszed… azt ne rajtam… m nem tűröm… hát… 22-ben nem voltam a legokosabb… mit is mondhatnék… bár ma sem szeretném, ha játszmákat aggatnának rám… pl. ő hisztizett és rugdosta az ajtót… sokkoló volt számomra… m mi olaszosan hangosak vagyunk és üvöltünk… (én csak szavanna dühének hívom, ha épp kinyitom a számat, m sérelmem van, és nincs kulturáltabb eszközöm…) nálunk nincs dobálózás, csapkodás, rugdosás, rongálás… hangzavar… na az van… Vicces volt… idén nyáron beteg lett, hát felajánlottam a segítségemet, eljött hozzám, tettem, amit tudtam… és hallgattam… eltelt nem is tudom 8 év… és ugyanazok a sztorik vannak körülötte, ugyanazokkal az emberekkel… és igaz… tényleg vagy nem változnak az emberek, vagy nagyon lassan… Én azt gondolom, h amikor emberekkel foglalkozom nem motivál a pénz… ő jön, m rumlija van… én adom, amit tudok… nyilván kell valami energiacsere, hogy érezze, h ő is letett valamit az asztalra… hát megtanultam a leckét… Számomra simán belefér, h 1 volt szerelmemnek tekerjek for free… soha többet nem láttam… elment máshoz, majd közölte, h ugyanazt mondta, mint én (mármint a Felső Énje)… de azt asszem anyuka találta. Ez sem baj… De még mindig hit… Talán mellette, a betegségem idején kezdett erősödni… amúgy 1x úgy megcsókolt a barátnőm esküvőjén (ahol még vetődtem a csokorért… az volt az 1. és utolsó… azóta oda sem állok, ha dobják…), h kitörte a fogam… szó szerint beletört a fogam ebbe a kapcsolatba… ezen utólag jót röhögtem… majd újabb depi… és jött az összeomlás… beszűkült a tér. Otthon nem volt külön vackom, és a húgom is épp iloveuban volt… elkezdődött a főiskola (legyen varázslóképző…) és sikítva tudtam volna kiszaladni a világból… a mh-emen élő halott voltam… két irat között volt, h kimentem, sírtam, majd leül és mosolyog… és még mindig nem volt erős kapocs a fentiekkel… csak olvastam, tanultam, infot gyűjtöttem… mondjuk ki… NAGYON SÚLYOS MÉRTÉKBEN MENEKÜLTEM… tk. Ellopom asztrotanárom szavait… drogként használtam az ezotériát… aztán kezdte magát szép lassan megmutatni a csoda… A szakadék szélén baromira depisen és önsajnálattól tucsogva 1 szép novemberi délután 2 óra között sírtam, h hogyan is költözhetnék el, és tudnék fizetni 1 albérletet… mert ha arra még futja is, akkor azt be is kell rendezni, és kell mosógép, hűtő, vasaló, tv… miután jól kisajnáltam magam, és fogalmam sem volt, h merre van előre… valahogyan ISTENI (?) sugallatra rákérdeztem, h mi van a lakással a daaaááákon… és átmehetek-e 1 kis időre… szépen bepakoltam 1 sporttáskába… és este már ott voltam, ja és szinte minden aggasztó tételből KETTŐ VÁRT 🙂 (hűtő, TV)… és hát kisebb nagyobb megszakításokkal azóta is itt élek… Apa szemében láttam az aggodalmat, m mindenki tudta, h brékó-brékó… kirepül a madárka… teljesen lényegtelen aprócska tény volt, h a gyerek előtte már 1,5 évig nem élt otthon… 1xűen imádtam… hiszen eddig szobám sem volt… most itt 1 teljes lakás… de mivel a nagynéni bármelyik pillanatban visszatérhetett megtanította számomra, h nincs ragaszkodás… és bármelyik nap el tudok költözni onnan… szép lassan teltek az évek, és kipofoztam… csak a 2 szobát… adrissá laktam… mert tudom, h nem akarok itt élni… 1 családnak alkalmatlan… meg különben is, nem szeretem a dzsungelt, hangos, és a wekerlei madárcsicsergéshez vagyok szokva már gyerekkorom óta… na meg a kanadai mókus/szarvas járathoz :). A felújítási akció annyira jól sikerült, h 1 évig visszamentem önként és dalolva a húgom nyakára… majd kellett kb. 1,5 év, mire berendeztem… ti. jött 1 barátnőm Kanadából, úgy gondoltam, h 1 csupasz lakásban még sem fogadhatom… így lett szőnyeg, asztal, függöny ésatöbbiésatöbbi… azóta folyamatosan csinosítgatom… DE KÉPET NEM TESZEK FEL… szabadulni akarok… Persze a mai napig belefutok olyan kérdésbe, h hol lakom… holott lassan 3 éve már visszaköltöztem :). De anyával is öröm beszélgetni… felhívtam a riadó idején, h beülhetek-e szerinte az autóba, m hazamennék. Miért hol vagy? Itthon… Hát igen… mindkét helyen otthon vagyok. Wekerlén pezseg az élet, m Gyufi és Töpi is színezi, meg hát ott mindig van kivel beszélgetni… itthon pedig teljes a csend, rend, béke, fegyelem és nyugalom… (ha épp nincs háborgatva…). Évek múltán jöttem rá, h OH MY GOD… A KÉRD ÉS MEGADATIK tényleg működik, és működött már akkor is… és ez csak a lakás, és jött állás, autó, fizetés, utazások királylánymódra… mindezt a gondolat teremtő erejével és imával… kezdetben totál öntudatlanul… (ja még mielőtt vki rosszra gondol… mindent totál legálisan és szexmentesen 🙂 ) ma ezeket már tudatosan művelem hol kisebb, hol nagyobb sikerrel… Régen is pl. ha állást kerestem, akkor felütöttem 1 tudatalattis könyvet, kiírtam magamnak 1 kis imát, és tudtam, h a legjobbat kapom meg… Hiba nem is volt… és ma sem lenne, ha néha nem felejteném el, h mekkora erő lakozik bennem és mindnyájunkban… amit baromira nem használunk ki… vagy épp alkalmazzuk úgy, h a negatív oldalra fókuszálunk… ezért én pl. hermetikusan zárom a „jajj de nehéz évünk lesz” kezdetű beszélgetéseket… a mh-en hozzászoktak, h ja én nem tudok semmiről, és nem nézek híradót. Félhetnék is… de miért ne inkább szeressek és próbáljam jól érezni magamat a bőrömben, és megteremteni az általam vágyott jót?

Asse szeretem, ha kórusba kell bólogatnunk 1-1 tragédiára… mert másként látom… a lélek örök… és ha itt szabad akarat van, akkor a távozásakor is… de az elmúlásról külön szeretnék beszélni… m épp friss a tapasztalatom… A hit erősödésével párhuzamosan bekopogtak az angyalok, akikre 1 időben nagyon tudtam haragudni… hiszen ha kérdésem volt, akkor megmutatták a csodát… aztán fizikai síkon jól nem történt semmi… Úgyh nem is kértem tőlük semmit (parkolóhelyen kívül)… m úgyis mindent megadnak… csak épp nem biztos, h az jó nekem, vagy, h valóban le tudom hozni fizikai síkra…

Jött a szellem világ… életemben, amikor először láttam szellemet 1 éjszaka… azt hittem megőrültem… és hívhatják a hárshegyet, rám adhatják a muszájdzsekit, m dörzsölöm a szememet és az alakok nem tágítanak az ágyamról… sikítanék a félelemtől… hang nem jön… felé nyúlni nem merek… csak tágra nyílt szemekkel figyelem… és 1 másik önmagamat, akitől bizony elveszik a kiffiút… akit hoztak mutatni, h majd jön… és ez 2 éjszaka ismétlődött… hát alig mertem aludni… Ott éreztem azt, h bediliztem… de nem tudtam merre van előre… valahogy azon is túlkeveredtem, ahogy 1 méltatlan kapcsolaton is, ahol öntudatlanul is 2. helyre voltam sorolva, és mire vétóztam volna… már késő… „a szerelem ha beindul, nincs kiszállás…”. A legveszélyesebb, h ő is pontosan ugyanazon az előadásokon ült, és volt 10 év fórja… és ikrek révén… jó volt a marketinge… NAAAA őőőő is jött nyáron… De már nem passzolt rám a 24-ben tökéletesen illeszkedő gúnya… Meg nem számolt azzal a ténnyel sem, h ma már ki merem mondani, h ki vagyok, merre tartok, mit akarok, és mi jó nekem… és aki jön velem (Életem Párja), annak a szívemet a tenyerébe helyezem, mert tudom, h ott van a legjobb helyen és a legnagyobb biztonságban, mert épp annyira fontos ez számára, mint nekem… és ő is megteheti azt az övével… nem kell félnem szeretni és szeretve lenni, és bizalom és szeretet, megbecsülés és még annyi minden van… h majd 1x elmondom még… főleg, ha már valóban én is átélem, mint a környezetemben egyre többen. (Sorry… ezért is hiszek a szép dolgokban… m ezt LÁTOM…)

Nagyon gyorsan közöltem vele, h nem láttam nála gyűrűt, és nem hallottam kérdést sem… és haverfelvétel pedig nincs… úgyh ne hívogasson, költözzön össze a lovaival, akit újabban suttogott… Volt 1 szintén 10 évvel idősebb bnőm… ő mindig azt mondta, h arra használjuk a ffiakat, amire valók… 1 időben voltam én is ennyire arrogáns… Ma már keresem bennük a jót és a tiszteletre méltót, és vicces, de mindenkiben lehet találni helyeset is (de ez nem jelenti azt, h bárkivel akarjuk leélni az életünket)… Többek között ezért sem szeretek azonosulni a „minden pasi férges/disznó” sztereotípiákkal, m látok jó ffiakat, akik előtt le a kalappal… és én azt gondolom, ha a társa mellé kerül az ember… együtt eltolják a hegyet, lehozzák a csillagokat… az 1 totál új időszámítás kezdete… HIT HIT HIT… nos… jogos a kérdés, ha 17-ben ment a „nagyő” teremtés… akkor mi a franc történt azóta??? Sok csalódás, falépítés… nem fal… ERŐD… és vhogy azt tükrözte a világ, h kevés vagyok, nem elég jó, és alkalmatlan vagyok társnak… és ezt én szépen el is hittem… és ismerve a tudatalatti működését… hibátlanul hoztam is… Tudatos és tudatalatti között MINDIG az utóbbi győz… ezért hát pontosan tudtam 1 kapcsolat elején, h mi lesz a vége és hogyan… nehezen vergődtem ki abból a mintából… Listát írtam, imádkoztam… és annyira akartam, h jöjjön, h a görcsgombóc hozzám képest 1 sima makulátlanul feszes/egyenes vonal volt… ezt felismervén fűhöz/fához rohangáltam, h segítsenek… a választ azonban nem voltam kész meghallani… és hosszú évek múltán eset le, és jött az „aha”-élmény… Mielőtt belefogtam az önkéntes randimentes félévembe, akkor kezdtem ráeszmélni, h amit eddig harsogtam… hát attól félek a leginkább… azt is mondhatnám, h két kézzel húztam be a ffit, de a lábaimmal toltam… nos ismerve az emberi test arányait… az eredmény ennek megfelelően alakult… Csiszolgattam magamban a belső békét, ízlelgettem, keresgettem, önmagamon dolgoztam, hallgattam az előadásokat, tanultam, barátaimmal voltam… igyekeztem kiheverni, h 1 újabb kabátot adtam valakire, akinek azt esze ágába sem volt viselni… önámításból 5-öst kaptam… gyakorlatban megbuktam… innen indultam, és nem tudom, h 100%-osan sikerült-e megfordítani az arányt… de fényévekre vagyok akkori önmagamtól és még mindig pipa vagyok, ha belső nyugtalanság tör rám…

1xcsak 1 „évnyitó” kerti parti keretében új emberek jöttek a csapatba… és hallottam Sai Babáról… aki isteni inkarnáció, képes a csodákra, és a semmiből teremteni aranyat, ezüstöt, gyémántot (és még mindig igen… the diamonds are the girls’ best friends)… és az ott lévő srácok jártak nála Indiába, és elő is vett 1 ilyen láncot… sokat láttam, hallottam már a keresésem során… sőt mi több, láttam 1 évekkel ezelőtt a fotóját… de narancs a ruhája, nagy a haja… so what… most ültem tátott szájjal és röhögtem, h tudom, h így van… de NEM HISZEM EL… NEKEM EZT LÁTNOM KELL… ez volt 2006 szeptemberében… így elkezdtem olvasni róla könyveket… egyre többet akartam tudni erről a babáról… és heti szinten összejártunk, beszélgettünk 4-5-en és ízekre szedtük egymást… Változatosság kedvéért itt is én vagyok a „legkisebb” a csapatban… 8-11 év pluszt kap mindenki más… és jött 1 új fajta pszichológiai/babaista „love all serve all” vonulat… ahol többnyire sokat kaptam a fejemre… volt, h gyomorgörccsel ültem, volt, h ordítottam volna… csak elég már a kritikákból… főleg, h utálom őket… és pontosan tudom, h mennyire gyarló tudok lenni, és milyen gáz, h ezt más is észreveszi… volt olyan, aki szintén lemerült v. lenyomták önmaga mélységeibe… volt aki 1 éven keresztül hallgatott és figyelt… mindenki változott. 1xűen én annyit tudtam, h vhogy el kell jussak Indiába és meg kell nézzem, mert ki kell derítenem…

Nem szeretem az ezoterikus nagy maszlagokat, h „hívtak”/”üzentek” stb… de most életemben először valóban megtörtént és átéltem, h milyen is az az erős belső késztetés, amikor tudod, h menned kell… álmomban „zaklatott”, aztán még repülőjegyet is küldött ajándékba (nyilván nem ő sk, de egy másik földi angyal közreműködésével…)… amikor megláttam elsírtam magam, és összerogytam, h úr isten ezek után mozsmá mindenkit szeretni fogok? Meg hát ugye ez azt is jelentette, h nincs visszaút… mennem kell… másrészt azt is, h én bizony nyáron 1 hónapig ott leszek, m kevesebb időre kár elindulni hosszú útra… 1 biztos… nem kellett sakkoznom, h miből lesz félretéve a jegyre… Ha 1x vmit a fejembe veszek, azt általában véghezviszem… h ez előny v. hátrány… mikor mi… A csapat lelkes volt, és 2 ember csatlakozni kívánt még… ahogy én intéztem az ügynökömmel a dátumokat egyre inkább ugye döntési helyzet volt a többiek részéről… amibe nagyon hamar belefáradtam, és úgy döntöttem, aki bújt, aki nem… egyedül nekivágok… február közepére meg is lett a dátum, és akkor ez az egész Baba-láz csitult… heti szinten még püföltük egymást, ill. hát kisbocsként iwi készített fel, mint rutinróka az útra… és hosszú beszélgetések következtek, h mire figyeljek, mi várható ott nyáron. Noshát… kéremszépen… asszem szinte semmi nem úgy volt… 1 biztos, h hetekkel az út előtt már nagyon nyomott az indulás… legkedvencebbem akkor épp Montreálban volt, úgyh onnan tartottuk a taccsot… v. még itthon és mire visszaértem lépett le… god knows only… nah mindegy… volt sírás rívás… félelemmel vegyes izgalom… hiszen ez mégiscsak India… ahova normál menetben nem megy 1 nő ededül…ugyanakkor ma már azt mondom, h újra végigcsinálnám, m megérte… A baba-kultuszos élményeimnek szánok 1 külön fejezetet, hiszen sűrű 1 hónap volt… és akkor és ott azt hittem, h valóban ő maga az Isten…

Ez most leáldozóban van… minden együttesnél is van 1 sokadik album… back to basics címmel… ma már minden este/reggel úgy indítom a napom, h elrebegek 1 hálát és megszólítom Jézust, Máriát, az Atyát…vagy  az angyalokat… a teljes „brancsot” (tartunk 1 „staff meetinget” :), ami többnyire abból áll, h lerakom a lábuk elé a terheimet, és hagyom, h vigyék… elfáradtam az egóm akarásába és LEGYEN MEG A TE AKARATOD… TITKON nyilván remélem, h annyira jó lenne, ha úgy akarná, ahogy én… ez a teremtőkémen múlik igen súlyos mértékben… h a fókuszomat merre vagyok képes elbillenteni…) Ha nagyon nagy gáz van körülöttem hajlandó vagyok térdre rogyni is… de többnyire én a kényelmes verzió vagyok… ágyban párnák közt… vagy épp bárhol a nap folyamán… Nem tudok nagyon bálványt imádni… tisztelni/felnézni emberekre tudok… de én pl. a mechanikus imákat nem bírom… pl. volt 1 olyan este 1x, ahol kitalálták a csajok, h n+1x nyomjuk le az üdvözlégy Máriát… nagyon rosszul voltam, és minden porcikám tiltakozott ellen, m hát könyörgöm… én isten gyermeke vagyok… nem bűnös… és idő kellett, míg megértettem, elfogadtam… A félelem alapú dolgokkal nem tudok azonosulni… bőven elég a saját egómmal napi szinten meccselni, és vívni, h normál keretek között és teljes belső békével menjek az utamon… és még így is kiakadok a billegésemen, holott azért már elég hamar kirántom magam a gödör mélyéről… megrázom magam… hasat be, mellet ki előre van…

Ha Istenen és az akaratán gondolkozom és a pártaláláson racionális elmével mindig arra jutok, h tök hülye vagyok… minek aggódom, h x magas, y széles, szép fogú, ilyen, olyan, amolyan legyen… hiszen a fentiek ismernek és szeretnek engem… so nem fognak elém tenni 1 törpe fickót kusza fogsorral, számomra nem szimpatikus kinézettel, hiszen nem venném észre… és Életem Párja mindent visz… asztrotanárom szerint nem biztos, h azonnal pattan az a bizonyos szikra… de pattan… és nincs kegyelem 🙂 De biztos a kontroll freak oroszlános irányító énem az, ami az őrületbe kerget és a türelmetlenségbe, h mindent adj már uram, de rögtön akarok… Ezt apa nem győzte kifogásolni gyerekkoromban… Mára már megmunkálás alatt van ez a fejezet is…

Ma már nem x, y, z eljöveteléért imádkozom… hanem, h küldjék ÉLETEM PÁRJÁT… és ISMERJEM FEL… NA PERSZE Ő IS ENGEM… Ritkán, de ma már viszont a szűrőm finomulása miatt egyre gyakrabban találkozom szimpatikus emberrel… és 1x ha olyan ül le velem szemben, aki szintén kész van és tudja, h mit akar az élettől, és összeszimpatizálunk annyira, h hajlandóak legyünk megismerni egymást az jó lesz. A blogom elején még azt írtam nincs 2. randi…ma már azt mondom, h akivel van, azt valóban szeretném megismerni… csak körbeszimatolni, nézegetni, csak lenni, időt tölteni vele… és lesz ami lesz… amikor annyira közel van az álmod beteljesülése óvatosabbá válsz… nem akarsz hibázni… nem akarsz túl hamar „x”-elni… m mi van ha nem az… de ha tesz és jön és mindkettőnk szíve jelzi, h ok… ez 1 jó vágány, amire kerültünk… ott meg tud mutatkozni a csoda… Ebben rendíthetetlenül hiszek… m ezt látom magam körül… h a szó legjobb értelmében kifordulnak az életek önmagukból és a legmerészebb vágyaikat kezdik el élni ketten együtt egyként…

Régen rendszeresen fogadtam magammal (?), ha ezt v. azt csinálom ez v. az lesz… és volt, h bejött… az 1. korai nagyővel is így elegyedtem szóba… közöltem a bnőmmel, ha holnap el merem aludni a nulladik órát, akkor én összejövök azzal a cutieval a buszról :D… Másnap szépen el is aludtam, felvettem a legcsinosabbik ruhámat, óriási fülbevalót öltöttem, és kisétáltam a megállóba, hiszen eljött a napja, h szóbaelegyedjünk… és hát, h Isten v. ember v. 1 sereg manó, kobold miegymásnak köszönhetően… de ott állt és várt a megállóban, és 1 hónap stírölődés után az első hozzám intézett szava az bírt lenni, h KÉSTÉL…(nem tudom mit szólt volna, ha elmentem volna a 6.15-össel…) úgyh ott és akkor történt vmi csoda… néha ezek az ultimátumok bejönnek… Néha jobb elfelejteni, és hagyni, h az élet kibontsa magát…

Újabb gondolatok…

2009 január 14. | Szerző: Bodrincs

Önmagam felvállalása…

2009 január 7. | Szerző: Bodrincs

Ennél volt, h meccseltem magammal… ritka – pontosabban egyedi – nevem van… ezáltal 2 katt, és nyitott könyv vagyok bárki számára…

Ennek eredménye??? Hirtelen csend, vagy bocs, h nem szóltam, de épp most komolyra fordult valakivel a dolog… (természetesen olyannyira, h 24/7 a társkeresőn lóg… ) Ezeken néha kiborulok… ha elmondom őszintén, h mivel foglalkozom, vagy mi a hobbim, vagy hogy látom a világomat, mit akarok az élettől/párkapcsolattól… hirtelen elálmosodik… úgy elköszön, h soha nem látom viszont... Ahelyett, h azt mondaná, h thanks but no thanks… Nem vagyok erőszakos típus. És az is biztos, h sok ffi nem ilyen nőről álmodik, és nem tetszem neki… ahogy nekem is nagyon sok ffi nem tetszik… és hiába ígérné le a csillagokat… MÁSSAL… MÁSNAK… de biztos nem itt és nem most és fix, h nem nekem.

Másrészről örülök is, m 1 mp alatt megijed… és hát hulljon, akinek hullnia kell. Néha viszont elszomorodok, h azzal, aki nekem végre szimpatikus lesz nem ülünk le 1 kvra, és meglátná, h nem feketemacskával a vállamon rovom az utcákat… nincs boszorkányjelvényem… teljesen normális nő vagyok (na jó sok sok bogarakkal :)))) de ez nem gondolom, h érzékelhető… max. másképp reagálok… humánusabban, szeretetteljesebben, eltérően…)

Sokszor hallottam és utáltam is, amikor azt mondták, h a spirituáilis úton alaptétel az elmagányosodás az elején… Mert, ha másra figyelsz, hogy tudod meglátni önmagad, és leszedni a saját sallangjaidat…? Néha sírtam, néha magam mellé estem, és átkoztam a napot, h én miért nem tudok az a szürke egér lenni, akinek belül néha éreztem magam, miért vannak igényeim, és miért emelem a mércét… Miért nem vagyok 1x buta és mosolygós, és ó de jó, h jössz, és milyen szép időnk van típusú pillangó… Néha biztos könnyebb kiscicának, aki a-ból b-be pakolja magát, és ha aranymackópofa füttyent, akkor fut, ha úgy akarja szponzorálja és akkor fodrászol, kozmetikázik, szolizik, műkörmözik, talcsizik, szercsizik… de amúgy többnyire száját alapállásban tartja… vagy épp úgy, ahogy mackópofa kívánja, természetesen az ütemet is diktálva/betartva…

Ennél azonban önállóbb és nagypofájúbb vagyok… ezt már “diszkópatkány” koromban is bebizonyítottam… Ma már mondjuk nem mernék szájon vágni valakit… mert annál finomabb hölgy lettem… de azt sem lehetett tűrni, m neki épp tetszik, amit lát azt csak úgy megfogja, úgy, ahogy épp kedve tartja… 1x vki majdnem visszaütött, de ezt megelőzve ment gyorsan még 1 füles… majd tovasuhantam… pontosabban vonultam… hiszen oroszlánkirálylány VONUL… Ez sotés korszakomban volt… Természetesen az  út során néha igen-igen sokszor elhagyott “önbizalmam” a versenyzőmúltamból fakadt… Lehet Apa anno jól gondolta, h jót tesz a gyereknek, ha megtanulja megvédeni magát, és még fegyelmet is szed magára… De olyannyira bele is fáradtam, h azóta a sportot többnyire fejben űzöm… vagy csak nagyon nagyon hobbi szinten… úgyh itt is kilógok a sorból, m nálam nincs napi programban, h az aerobikdresszemben feszítek és bárányosra izzadom a hajamat.

Néha kifejezetten jó lenne elhagyni magam, és 1 széles vállra dőlni… és lehet Apa is unja már, h asszisztálnia kell a ffimunkákban a házam táján… és én is unom., h hozzá fordulok, elég, ha Anya ellátja programokkal :). Unom, h szét tudom szerelni a csapot, és addig küzdök, amíg nem működik újra tökéletesen… A nőnek manapság, kár, h csomó ffias dologgal kell megküzdenie, m nem erre van totálisan kitalálva… a mamut összekaszabolása és feldolgozása sokkal testhezállóbb feladat, mint annak levadászása és hazahúzása…

Bocsi… az életben is kalandozok beszéd közben… pedig a Merkúrom uralomban van 🙂 szóval vissza a trükk/kontra én vagyok én… volt épp most nyáron életemben először, h “álnéven” kalandoztam… van, aki a születési dátumával trükközik… Biztos okkal, m van olyan ismerősöm, aki rögtön beüti a dátumot, és megnézi a konstellációkat, és ha vmi nagy gázt lát, inkább köszöni a részvételt, de passzolja… Erre mondják azt, h mindenki másképp csinálja… Én nem varázsolok… nem vagyok már tini, amikor akarva/akaratlanul is MINDENKÉPP a kiszemelt srác figyelmét/vonzalmát akartuk… bár hazudnék, ha nem akarnék figyelmet… csak nincs hókuszpókusz… én és ő van… ha történik valami ..jó… ha nem… next pls. Néha nem könnyű, m ritkán van, amikor hevesebben ver a szívem 1 teknősbékáénál (ő 4dobb/p éldegél el 150 évig, amúgy ezt MG tanítja is, hiszen nyújtod az életedet.) Nyilván néha nehezen adjuk fel… de mindig eljön az a pont, amikor látod, h értelmetlen. Ja és hát elvek is vannak… hol erősek és szilárdak, hol szitára hasonlítanak… a kemény külső mindig érző lelket takar… De a spirituálissal mindig a “bolondot” is kötik, vagy nem tudom…

URAIM… SEGÍTSETEK máá 1 csöppet… mi jut eszetekbe 1 nőről, aki hobbiból embereken próbál segíteni, a lélek nyelvén jobban beszél, mint bármilyen egyéb más nyelven… spirituális irományokat fordít, imádja a gyerekeket, és igen… otthon van az okkult dolgokban… hisz önmagában, a teremtő erejében, Istenben, az angyalokban… és még biztos sok minden másban is 🙂 és imád jókat enni 🙂 és habos tejeskv-val leöblíteni…

Miért annyira ijesztő? Vagy nehezen kezelhető? Vagy elfogadhatatlan? 1xűen más… átlagtól messzemenően elérő… a világ “betegsége” miatt önmagát néha megkérdőjelező…  önmagában hibát kereső, azonban másképp működni nem tudó, mégis folyamatosan változó… Eszi, nem eszi ez van… ezért is van 1etlen nyerő szelvény 8 felé (?) szaggatva… VÁRJUK A TULAJDONOSÁT A HANGOSBEMONDÓNÁL… 🙂 a hamis jeggyel rendelkezőket természetesen azonnal kizárjuk…

Én jobban működök így… sokkal több toleranciát növesztettem… kiköpültem magamban az önállóságot, és igényként erőteljesen jelen van a szabadság is… ami nem egyenlő az összevissza csavargással/hűtlenséggel… (ezen is túl vagyok…) Nyilván ez nem a mostani megszokott norma… amikor kiscica 1 estét sem bír ki otthon, amíg pl. párja céges bowlingon van… képtelen kinyitni 1 könyvet, vagy épp riasztani a barátnőket… inkább odajön a helyszínre, h elvigye aput… Természetesen ezt megfelelő mamusszal az asztalán másnap honoráltuk… De 1 másik ilyet 1 másik feleségül vett… ez a riasztó része a sztorinak… az a normális, ha 10 percenként v. óránként ellenőrzik 1mást… v. nyáladzanak a telefonba… vagy épp olyan hangnemben beszélnek, h inkább úgy gondolom jobb este itthon a macimmal… az nem szól sokat… A gügyögést nem bírom… lehet, h én még nem voltam annyira szerelmes??? 🙂 ÁÁÁÁ… ma még erről nem nyilatkoznék, de 1 drága barátnőmnek szoktam volt mondani, h utálnék vele 1ütt dolgozni, m ők naponta rengetegszer beszélnek a párjával és cicásan zúg-búg… édes… csak ne kelljen a közelébe lenni és hallgatni… és nem friss a kapcsolat… 1xűen imádják egymást, és nem bírják ki, h hazaérjenek… Nehezményezték már nálam, amióta önálló lénnyé vedlettem, h ugyan miért is nem volt 10 nem fogadott hívása/sms-e, h ő elment 1 napja se horgászni, hát nem hiányzom?… De drága… csak ha te elmész, nagylány vagyok, csinálok magamnak programot… és majd beszélünk, amikor úgy adódik… Nyilván én is voltam notórius féltékeny hívogató… el is martam magamtól ffit… ma már szabadság van elvtársak… és türelem… várjuk a hívást… m hiába a nő választ… a kezdeményezés még mindig a ffi joga/döntése… de ne feszegessétek a türelmem határát… és 2 hét csend után úgy felbukkanni, mintha a világ legnagyszerűbb és legtermészetesebb dolga volna az, h újra visszatértél az élők sorába, és remegő térdekkel tegyem össze a két kezem, h eszedbe jutottam… ez már nem játszik… m már nagyon gyorsan “press del” elvet alkalmazok… és leírom for good. Az oroszlánság mellé mérleg ascendenst rendeltem magamnak, úgyh 1 bizonyos pontig fát lehet vágni a hátamon… ha meguntam… arrébb állok… visszaút nincs. És igen csak a töltött káposzta jó felmelegítve… (de az akár többször is… unásig… m tényleg n finom… bár Apáék éve óta a “darás káposzta” variánsot nyomják… az is jó…ok… elfogadjuk).

Sok mindent hall az ember, h milyen trükköket kell alkalmazni, v. mennyire titokzatosnak kell lenni, h fenntartsd az érdeklődést… Egyet tudok… játszani szeretek… társasjátékkal, kártyával, gyerekekkel… igen incselkedni és szójátékokban is kiváló tudok lenni… de, h a 1 kapcsolatban trükközni… azt én nem akarom… annyi játszmát kell megvívni az élet egyéb területén, ami kifejezetten elfáraszt… h 1 kapcsolatban én szeretném levenni az álarcomat és önmagam lenni, az összes hibámmal és az összes erényemmel kézenfogva… Nem tudom garantálni sem azt, h mindig jó kedvem van, de igyekszem… mellesleg bármi gáz van… eszembe jut 1 Friends részlet, v. bármi egyéb és belül tud sütni a nap… És nem akarok úgy kezdeni 1 kapcsolatot, ahol netán hátulról mellbe kell támadni a ffit… mert ha leülök veled szemben… TÉGED FIGYELLEK… és ezernyi v. milliónyi receptor pásztázza a lényedet, és közben “felnézek”… ha kérdezel kimondom a vágyaimat, m ha elfutsz, 1 gondolkodásmorzsával kevesebb marad, és a sokmilliárdból eggyel ismét közelebb kerültem a megoldáshoz… ami már karnyújtásnyira van…

Isten látja lelkem, h próbálkozom… már esélyt adni… sokszor úgy érzem, h igen megér 1 2. randit a pasi… de kiszavazzák magukat… vagy ha igazán felteszem magamnak a kérdést, h látom-e benne nyomokban is akár életem párját… (mint a tejcsokiban a mogyoródbkákat) nagyon gyorsan kiderül, h inkább otthon 1 jó könyv, v. 1 baráti csacsogás hasznosabb időtöltésnek bizonyul… Nem tudtam még azonosulni hosszú évek alatt, h ne írjam le az embert, m lehet, h a baráti körében van É.P-ja… ezt vhogy nem láttam még magam előtt… lófrálok x-szel jobbra balra… hiába van kimondva esetleg, h ebből kapcsolat nem… az ember amíg él, remél… m férfi… és hajtja a vadászösztön is… és nem azért fog velem lenni, h hátha mi a haverjával épp menthetetlenül egymásba gabalyodunk… Biztos sok ilyen sztori van… nem az én életemben. De erről 1 másik fejezetben 🙂 m csapongok…

A spiritualitásról…

2009 január 6. | Szerző: Bodrincs

Aztán szép lassan visszaástam a gyökerekig… elővettem a még elővehető nagyszülőket is, a szülőket is… és szépen bombáztam őket a kérdéseimmel, már-már kíméletlenül 🙂 és innen jön az igazi sztori… az első könyveim között szerepelt a „játékos asztrológia”… Gyerekként tipikus oroszlánként léteztem… már az oviban is akkor voltam boldog, ha én lehettem a vigyázó… m akkor nem kellett csendespihiznem (soha nem szerettem aludni… szükséges rossz…). Pl., egy igen akaratos kislány voltam, aki elérte (?), amit akart… anya elbeszéléséből tudom, h zokszó nélkül földhöz vágtam magam a bolt előtt, h én a pöttyös labdát akarom… vagy 3 évesen 1. moziélményem a vuk volt, ahol végigrohangáltam az egész mesét… feljött a vége felirat… Adrika beült a székbe és már már ordította, h én a vukkot akarom nézni… hát igen… NÉHA… nem úgy és akkor történnek a dolgok, ahogy szeretném. Azóta eltelt pár év… és sokszor történik így, csak lehet több türelmet növesztettem azóta… (már 14 évesen megtapasztaltam, h halmozott türelmem nő, ha kötök… és maximalista „állat” is vagyok… ha volt 1 hiba… visszabont és újrakezd… jó… azért 1 teljesen összevarrt pulcsit sírva bontottam le és kezdtem újra, de elkészült…) Állandóan számoltam is… ezért sokáig azt hittem, h majd a számmisztika lesz az én utam… 15-16 éves koromban megkaptam életem első „ezo” könyvét… Dr. Joseph Murphy: A tudatalattid csodálatos hatalma… na ez IGAZI fordulópont volt… bár néha félve olvastam, m ő lelkész volt… és túl sok volt a biblia benne, és én nem ebben a szellemben nevelkedtem… Attól függetlenül, h katolikus létemre az 1ik unokatesóm 1 nyaralása alkalmával 6 évesen beíratott a református templomba… vagy épp 11 évesen önként jártam hittanra, m fiatal volt a pap 🙂 De pl. az ima nem volt mindennapi gyakorlat része… Az első teremtésélmény mégis tudatalatt oda köthető… leírtam, h hogy is szeretném megismerni azt a bizonyos nagy őt… és hogy nézzen ki… Vszínű sikerült olyan lazán csinálni, h már 2 hónapja az imádott emberrel voltam, amikor megtaláltam a listám… hát… a szem színén kívül minden más stimmelt… azt hiszem őt mogyorószemű/eperszájúnak hívtuk… 🙂 ez a teremtés olyannyira sikeres volt, h 5,5 évig húztuk… szerencsére a házasságot és a válást már mással élte meg. Akkor ez kisebbfajta világvége volt… ma már végtelen hála tölt el, ha a történtekre gondolok, és semmit nem csinálnék másképp. Ebbe sikerült kicsit bele is betegedni… és mivel testi tünetek voltak… orvosi negatív leletekkel, hát elkezdtem ásogatni… merre is van előre… elkezdtem lélekgyógyászhoz járni… bár nekem nagyon fura volt, h hogy is lehet ő tiszta kapcsolatban bárkivel is, vagy lát bármit, ha közben a képembe fújja a füstöt, vagy nekem kell vinni a doboz cigit… de ha az ember az egészségéért küzd, akkor mindent megtesz és megy és csinál, mert el akarja kerülni a helyzet legrosszabbik lehetőségét. Persze közben volt még előéletem… agykontrollal kezdtem… majd csillagszemű nővére vitt el pránanádizni… na első körben ki voltam ott is… minden a szeretet és nők is ölelgetik egymást… hát akkor ez még nem ment… de sokkal vadócabb is voltam… utána jött mindenféle irányzat tanulása időt/pénzt nem kímélve… és ami maradt és fontos az az asztrológia, MolnárGáborológia (az önmegvalósítás művészete) és az svt (spirituális választerápia)… sok sok svédcsavar és majd’ 10 éves keresés után megtaláltam, ami valóban az enyém, és tudok is másoknak hatékony segítséget nyújtani. Ez nekem mindig is fontos volt… A kólkerkedéstől a hideg kiráz… amúgy sincs túl pozitív kicsengése annak, h az ember „spirituális”… és ennek hangot is adtam, ha volt olyan osztálytársam, aki 1 hétvégi tanfolyam után már oktatni akarta a masszázst… bírtam olyan stílusban megkérdezni tőle… h talán elgondolkozott rajta… Az eszköztáramban minden van… de nem mindenben mélyültem el, mégha az utam kezdetén azt hittem… és mindig az volt a vágyam, ha ránézek valakire mindent tudjak róla… Na ez pl. a mai napig ijeszt, ha visszafele ilyennel találkozom, mert akkor hol marad a privát gondolatom, akár róla, h netán elmentek neki otthonról… vagy a dacos énem, hogy bontakozhatna ki, h na majd én megmutatom… h úgysem úgy lesz, ahogy te azt hiszed… Van 1 makacs szamár énem is… és van 1 nagyon elfogadós, toleráns is… Többnyire sok irányzatról tudok, hallok… ami számomra is új 1 médiummal való találkozás… felejthetetlen élmény… Én kifejezetten szkeptikus vagyok minden látó/halló/érző emberrel… és nem csak az irigység beszél belőlem… bár tény, h várom, amikor tisztán én is érzékelek… Jó intuícióm van… ma már kezdek is hinni, h tudhatok valamit… Amúgy kifejezetten tudott régen is frusztrálni a mindentudás, ahogy az állandó jókedv és műmosoly is… Mert akármennyire is igyekeztem jól vezetni az életemet, amikor havi 1x volt pl. az MG tanfolyam… nekem épp akkor volt vmi drámám, 1 szakításom, 1 nem túl jó passzom… Amúgy az állandó vigyor és heherészés ma is visszás érzéseket kelt bennem… Ma már azért kevesebbet esek-kelek… És épp megállapítottam apának, h de jó, h már nem csap földhöz minden dráma… van 1 kislány „kemmibaj”-nak hívom (?) a napokban lesz 15… bébikora óta ismerjük… épp nem tudott meglátogatni minket, m kiborult, m szakított a barátjával (ebben a korban én még csak non-stop látens szerelmes voltam… ő már a sokadikat fogyasztja… persze hanyagul közli, h sz’al mi már más generáció vagyunk…) sírt, nem bírt aludni… hiába mondtam neki, h hasat be mellet ki… jön a következő… és majd jót röhög az egészen… dehogy… neki itt és most ez komoly válság… én pedig örülök, h már nincs ilyenekben részem, és sosem voltam túl drámázós… vagyis igen, csak másképp… ezt máshol… vissza a spiri szakaszhoz… Kanadában ez csitult bennem… (2000-et írunk) nem volt közegem… bár a közeli Rec centerben hirdettek tealevél olvasást… (szakszóval TeaLeaf Reading-et 🙂 ) ami soha nem lett megtartva… pedig mentem volna. Vagy kint találkoztam 1 látóval… 1x tapasztaltam meg vmi „földöntúli” érzést… ami nem volt pozitív… sőt kifejezetten fájdalmas volt, de az első kézzelfogható láthatatlan élmény ott ért Vancouverben a szabadságom alatt. Nem hiszek a véletlenekben… NAGYON NEM… Mai napig kedves barátnőm Z., akivel együtt koptattuk még a középiskolai padokat, és 5.ben pókerezni tanultam tőle is… mondta, ha 2 ember szereti v. vonzza 1mást 50 méteres körzetben megérzik egymás jelenlétét… Nos rögtön eszembe jutott, ahogy a szabim derekán épp átkompoltam Victoriába, ahol éltem, és hát 6 fedélzettel bíró komp… A/B oldalak… mennyi esélye van, h épp akkor épp ott a frissen nősült lovey loverson belép és rögtön egymásra téved a pillantásotok… 1 a nemistudommegsaccolnimennyihez… és fel sem fogtam, de automatikusan lendült a kezem… Nem tudom, h ki tudta-e végül magyarázni az ifjú arának, h ő honnan is ismer 1 magyar nőt ennyire túl jól… (annak ellenére, h még puszi sem volt… erre szokták volt mondani az okosok, h vibrált a levegő…) bizarr volt… úgyh hamar leléptek… én a komp 1 másik csücskében találtam helyet… utána már csak 1x láttam… a hazautazásom előtti hónapokban… betegen… ott volt a következő spirkó élmény… senki nem mondta, v. erősítette meg, mégis tudtam, h miattam történt… vszínű a lelkiismeret furdalásába betegedett bele… olyannyira, h képtelen volt vezetni… epilepsziás rohamok törtek rá… majdnem sírtam, amikor megláttam, cudarul festett, és épp akkor talán még 22-t is alig súroltuk. 1 képem volt róla… azt anno az összes levelével együtt kitöröltem, bár most is emlékszem a leveleire, szavaira, vonásaira, az együtt töltött programokra… Fura… voltam olyan hülye, h a következő életemet neki ígértem, hiszen elvileg akkor „Soon to be Mrs. GyűrűsBodri” voltam… persze azóta ezt már sokszor visszavontam, tekintve, h én n szeretném ezt a kanyart jól kijárni és nem jönni többé eme földi paradicsomba… VISZONT… vannak ezek a friendfinder és egyéb iwiwhez hasonlatos portálok, és néha néha keresem… mert szőke feje ellenére ő volt az az ember, aki ki tudott pörgetni a világomból… és jó lenne tudni, h hogy él. Lehet ez önzőség… nem tudom… mert az én email címem azóta is változatlan… LEHET A VONZÁS TV-ÉT KELLENE ERŐSEBBEN BEVETNEM? Annyira nem lényeg… de lehet érte csomagolnék… függetlenül attól, h barátnőim/ismerőseim/rokonaimmal ellentétben én magyar párt szeretnék magam mellett tudni… talán ő volt a 8 lehetőségből az 1ik??? Nem tudom… De jó kérdés lehet a következő szeánszon… A fizikai problémámból kikecmeregtem, és ez az útkeresés új barátokkal és szerelmekkel kínált meg… És sok sok kihívással… Én úgy voltam elkényeztetve, h szinte naponta találkoztam az akkori szerelmemmel, és egyedül életképtelen voltam… kivéve, amikor 1 óceán választott el minket… ott felnőttem… de még akkor sem tudtam egyedül lenni… ezután jöttek a „bankárarcok” és a falnövesztések… Lelkileg biztos, h zakkant voltam… 1 roncs, aki versenytfut az exel… h előbb ér ABBA a célba, amit célnak hisz… és azóta hiába írtam és írom a listát folyamatosan nem gyúrták még össze azt, aki az én egyetlenem. Ha x-be y-ba csalódtam és ő ilyen+olyan volt… akkor olyat soha többet… és nőttek a falak, az elvárások olyannyira, h csak azt felejtettem el, ha én nem látok ki, ők sem látnak be… és amint vki kicsit is átlátott a szitán azt hittem megérkeztem… IJESZTŐ VAGY SEM… ma sem gondolom másképp, h egyetlenre vágyom… csak már megtanultam kezelni a falaimat, feszegetni a korlátaimat, és tudom, h ki vagyok, mi mozgat, és merre tartok… és ha nem tudnám… akkor vannak barátok, akik ennek hangot adnak… vagy ha elfáradnék, akkor cipelnek, vagy rugdosnak, vagy húznak… de haladás van, és csak előrenézés… mert már látom a célszalagot. Azt gondolom, ha egyszer az életemnek ez a szakasza végleg lezárul tanítani fogom… Hogyan éljük túl, amíg… 🙂 1 biztos nem lesz unalmas akkor sem az élet… bár visszatekintve azt mondhatom, h azért tudtam ilyen messze jutni ezo-ügyben, mert hát mondjuk ki feketén-fehéren… pótcselekedtem… más elkártyázza/elissza én eltanultam… (bár az előbbi szakaszban is voltam… de mindenkinek kell 1 bulizós korszak, ahol kitombolja magát, és megél mindent, még azt is, h saját barátnője inkább azt kívánja fennhangon, v. magába, h ezt a libát bárcsak ne ismerné… de ezek a foltok teszik még színesebbé az én világomat…, de nem vagyok büszke rájuk)

 

Folyt. köv… még hosszú az út… sok a kaland… és jön a többi…

Csak gondolatok…

2009 január 5. | Szerző: Bodrincs

A rugalmatlanságot rosszul viselem… valószínűleg azért, m bennem van bizonyos szintű merevség… ami nyilván rosszul érint, m a saját határaimat feszegeti…

Általában igazi szókimondó provokátor vagyok, aki már csendesedik… de pl. amikor emberekkel foglalkozom is MUSZÁJ feltennem az általuk nem szeretett kérdést… az orruk elé kell toljam… m akkor és ott tud dönteni… +sértődik és elsétál, v. kezd ráeszmélni a dolgaira és tudatosabbá válni és változtatni. Részemről én ez utóbbira szoktam szavazni…

Párkapcsolatban ez más… ott pusztán a másik ember lénye hoz ki belőled dolgokat… amit aztán elteszel a megfelelő helyre… jó esetben tetszik a tükör, amit mutat… egyéb esetben van dolgod bőven… vagy el is sétálhatsz, hátha a másik tükör tisztább lesz… (csak akkor, ha Te magad is tisztulsz!!!)
Hazudnék, ha azt mondanám, h nem vágyom már arra, h kicsit lazuljon a gyeplő és csak belesimulhassak 1 ffi, pontosabban A TÁRSAM lényébe… h megérkezzek… és tudjam, h 1ütt megyünk tovább, m ez így TERMÉSZETES…

Sok emberrel beszélek, sokat kérdezek, m érdekelnek a sorsok… és szinte lehetetlen helyzetekből rábukkanva a társra… mindenhol a TERMÉSZETESSÉG köszön vissza… h bármit csinálnak az TERMÉSZETES… és magától értetődő… a konfliktusokon pedig a humor lendít át… ez is igaz… de van olyan, aki érti és szereti a fanyar, kissé cinikus, mégis isteni humort??? Hülye kérdés… m biztos van… épp csak még nem rúgta be az ajtót…